Vissza a tartalomjegyzékhez

Zsurkán Mariann
Illat vagy merénylet?
Csínján a parfümmel

Míg a világ sok országa diktátorokkal, urániumdúsítással, éhínséggel vagy éppen az időjárás szélsőségeivel birkózik, addig a békés Kanada lakói „parfümháborút” vívnak az illatra allergiás zöldekkel.

A helyi környezetvédő bizottság az ottawai városházára benyújtott beadványában a fejlett világot elárasztó mesterséges, egészségkárosító szagokra hívja fel a figyelmet, illetve azok jogait kívánja védelmezni, akik szagallergiában szenvednek. Állításuk szerint a szagosított szappanok és dezodorok minden típusa károsan hat a szervezetre. Egy másik kanadai város, Halifax közigazgatási intézményeiben több mint tíz éve tilos a parfüm használata. A parfümcégek azonban nem hátráltak meg, mivel a tilalom nem tekinthető tudományosan megalapozottnak, mert maguk a készítmények nem tartalmaznak toxikus vagy idegkárosító összetevőket.
A parfümök elleni hadjárat elérte Európát is, a svédek és a dánok is hasonló kampányt kívánnak indítani a közeljövőben. Görög Ibolya protokollszakértő eltúlzottnak tartja az effajta intézkedéseket, szerinte a jó ízlést nem lehet előírni. „A szag az emberi kommunikáció része, és mivel levegőt mindig kell venni, ezért a szaginformáció elsődleges - állítja a szakértő. - Ne feledjük: az illatemlék belevésődik a tudatba, s akár évtizedekig is felidézi viselőjét. Bár nem létezik illatszerhasználati kódex, a konvenciók ebben is orientálnak bennünket. Az ápoltság ma már alapkövetelmény, amelynek egyik jele a dezodor- és parfümhasználat - lehetőleg azonos illatcsalád használata -, természetesen a mosakodás után.”
„A parfümöt, amely mondhatni az »illatszerek királynője«, nem kötelező állandóan használni - tanácsolja Görög Ibolya. - A legtöbb parfümnek van kölni és dezodor változata, mindennapjainkban elégedjünk meg a könnyebb illatokkal, sőt, minél hivatalosabb az alkalom, annál diszkrétebb illat lengjen körül bennünket. A férfiak különösen vigyázzanak arra, hogy ne legyen sok illat rajtuk. Javaslom a dezodor-after shave párosítást minőségi és jó illatokból. A nőknek figyelmébe ajánlom, amit egyik férfi ismerősöm mondott: a legvonzóbb a friss, szappanillatú bőr.”
Köztudomású, hogy az illatszerek hatalmas keletje összefüggött a középkor lesújtó higiéniai viszonyaival. A reneszánsz korban nagy divatja lett az illatszerüzleteknek, amiről Patrick Süskind a következőképp ír A parfüm című könyvében: „Baldini és alkalmazottai ugyanúgy eltompultak az illatkáosszal szemben, mint az öregedő karmesterek, akik köztudomásúlag nagyothallanak. Nem így a vásárló, aki először lépett Baldini üzletébe. Neki a szagkeverék ökölként vágott az arcába, és alkatától függően elragadtatásba vagy rémületbe kergette, de az érzékeit mindenképpen megkeverte, úgyhogy többnyire el is felejtette, miért jött.”
A mértéktelen illatszerhasználat oka ma már nem annyira az ápolatlanság elfedése, hiszen a polgáriasodással ismét teret nyer az ápoltság. A túlkapás oka sokkal inkább az illatszergyártók harcában, a reklámok üzenetében keresendő. Ennek köszönhető az a téves szemlélet is, miszerint az erős illat presztízsértékkel bír, holott e téren is érvényes az örökzöld elv: a kevesebb több.