Zajlik ugyan a kártérítések kifizetése, de a madárinfluenza így is súlyos
megrázkódtatást okozott a hazai baromfiágazatnak. Az érintett dél-alföldi
területeken a gazdák jelentős része várhatóan nem tudja újrakezdeni a
tenyésztést, mivel nincs elegendő tőkéje a szükséges fejlesztések
finanszírozására.
Fotó: S. I.
Augusztus 31-ével az országos főállatorvos feloldotta a
madárinfluenza-járvány kapcsán bevezetett korlátozó intézkedéseket az érintett
Bács-Kiskun - és részben Csongrád - megyei területeken. A gazdák nem
kifejezetten lelkesek, noha ezzel újratelepíthetik szárnyasállományukat, és
megkezdhetik a kacsák, libák nevelését, illetve tömését. A térségben körülbelül
egymillió szárnyast irtottak ki a június elején kitört madárvész miatt, ami a
közvetett károkkal együtt mintegy húszmilliárdos kiesést okozott az ágazatnak. A
gazdák ráadásul egészen mostanáig nem telepíthették újra állományukat, magyarán
nem tudtak dolgozni. A kényszervágásra került állatok után a kormányzat
kártérítést ígért a tenyésztőknek, ám ennek kifizetése a jelek szerint nem
minden esetben megy gördülékenyen.
„A pénzt a termelést szervező - az állatokat és a takarmányt is biztosító -
integrátor cégeken keresztül kapjuk. Nekünk kettő is tartozott, az egyiktől
megkaptuk, ami járt, a másik viszont csak a negyedét akarja kifizetni a több
száz ezer forintos összegnek” - panaszolja egy középkorú hölgy a Kiskunmajsa
melletti Bodogláron, nem messze attól a tanyától, ahol a vírus először
felbukkant. Ők több mint 80 ezer kacsát neveltek egyszerre, a jókora sátrak most
üresen állnak tanyájuk mellett. A „kacsázásból” három fiuk és azok családjai is
meg tudtak élni, most viszont nem tudják, hogyan tovább. Az újrakezdéshez
ugyanis számos szigorú feltételnek meg kell felelni. Többek között
kerékfertőtlenítőt kell építeniük, szükség van öltözőre, hullatárolóra, a
területet be kell keríteni, és hálóval kell lefedni. Mindez az érintett család
esetében mintegy ötmillió forint befektetést igényelne, erre pedig nem telik. A
neve elhallgatását kérő hölgy szerint a gazdák többsége tőkehiány miatt nem tud
majd megfelelni az előírásoknak, és kénytelen lesz felhagyni a szárnyastartással,
így több száz család megélhetése kerülhet veszélybe. A gazdák elkeseredésére
jellemző, hogy makacsul tartja magát az a nézet, miszerint a madárinfluenza
megrendezett „színjáték” volt, azért, hogy tönkretegyék őket. Van, aki szerint
repülőről dobták le a vírust Bodogláron - többen a repülőt is látni vélték...
Gera Vilmos
A környéken egyelőre csak néhány kacsatömő kezdte meg a munkát. Gera Vilmos
hat alkalmazottjával közel négyezer szárnyast töm, a minél nagyobb máj
reményében. Telepén már korábban elvégezte azokat a fejlesztéseket, amelyek most
új előírásként szerepelnek az állategészségügyi határozatokban. A gazda szerint
a problémát az okozta, hogy a termelők többsége nem tudott vagy nem akart pénzt
megtakarítani arra, hogy fejlessze telepét. „Mivel eddig »fapados« körülmények
között is lehetett nevelni a szárnyasokat, a fajlagos előállítási költség
rendkívül alacsony volt. Ez az integrátor cégeknek volt a legnagyobb üzlet, akik
külföldön értékesítették a magyar baromfit, óriási hasznot zsebre téve. Most
viszont ők sem akarnak a fejlesztésekbe beszállni, ehelyett Románia felé
orientálódnak, ahol nem olyan szigorúak az állategészségügyi szabályok. Itt meg
a termelők 30-40 százaléka csődbe jut” - vélekedik Gera Vilmos. Szerinte a
szövetkezetek létrehozása lenne a megoldás a jelenlegi helyzetre is. Közösen
ugyanis a termelők már hitelképesek lennének, és jobban tudnák az érdekeiket is
érvényesíteni, vagyis nem lennének kiszolgáltatva az integrátoroknak, akik a
gazda szerint igazi „disznófejű nagyurak”, viszont, teszi hozzá, „sok lúd
disznót győz”.
„Nem tudni, hogy mikor áll vissza minden a régi kerékvágásba, és az is kérdés,
hogy mennyien lesznek kénytelenek abbahagyni a te-nyésztést” - mondta
kérdésünkre Tabajdi Tibor, a Kiskunmajsai Szárnyasnevelő Szövetkezet elnöke.
Szerinte muszáj megtenni a szükséges óvintézkedéseket, hogy megelőzzék a vírus
újbóli felbukkanását. Ugyanakkor problémát jelent, hogy a napos állat és a
takarmány is jócskán többe kerül, mint három hónapja, miközben a felvásárlási
árak alig emelkedtek.