Vissza a tartalomjegyzékhez

Rimaszombati Andrea
Nyolc év magány
Egy föld alatti cella fogságában

A múlt hét közepén megdöbbentő esemény rázta meg egy Bécs melletti kisváros, Strasshof mindennapjait. Egy nyolc évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt kislány - immár fiatal hölgy - hirtelen felbukkant a semmiből.


Priklopil háza - nyolc éven át a kislány börtöne
Fotó: AP


Wolfgang Priklopil

Natascha Kampusch 1998-ban egy nap iskolába indult, de nem érkezett meg - egyik barátnője állítása szerint azért, mert egy ismeretlen elrabolta egy fehér mikrobusszal. Annak idején az egész várost felforgatták, mindenkit kikérdeztek, az összes kisbusztulajdonost megvizsgálták, még a francia sorozatgyilkosra, Michel Fourniret-re is gyanakodtak a hatóságok, de mindenhol falakba ütköztek. Sokáig a gyermek elvált szülei is gyanúsítottak voltak, kiváltképp az anya, akinek nem volt elfogadható alibije.
Azt azonban senki nem gondolta, hogy Natascha a városban, szinte az orruk előtt van - egy negyvennégy éves, beteg lelkű férfi háza alatt, a pincében. A lányon mély nyomokat hagyott az elmúlt nyolc év, mivel fogva tartója egy 3 x 2 méteres cellában őrizte - egy százötven kilós hangszigetelt páncélajtó mögött. A cellában volt ugyan televízió, és a lány elmondása szerint olvashatott újságot is, mégis túlzás annyival elintézni mindezt, hogy „legalább nem szoktam rá a cigarettára”, ahogy az Kampuschnak a sajtóhoz eljuttatott levelében áll.
Nataschát a család egy távoli ismerőse, Wolfgang Priklopil (képünkön) híradás-technikus rabolta el, aki a szakértők szerint már hónapokkal előre eltervezte a gyermekrablást. Erre utal az is, hogy a pincecella készen várta újdonsült lakóját - villannyal, folyóvízzel és csatornával felszerelve. A férfi, akit mindenki zárkózottnak ismert, az idén kicsit lazábbra engedte a kislány őrzését, mint korábban. Egyszer még bevásárolni is elvitte, és a kertben is adott neki feladatokat.


Fotó: AP

Egy óvatlan pillanatban aztán Natascha megszökött. Kiabálva rohant át a szomszédba, ahonnan azonnal kihívták a rendőrséget. Priklopil először üldözőbe vette a kislányt, majd később, talán tettének súlyát felismerve, egy bevásárlóközpont mélygarázsában hagyta autóját, és a vonat alá ugrott. Natascha elmondása szerint többször is mondta neki, hogy „élve nem kapnak el”. Öngyilkossága megakadályozta, hogy tettének valódi motívumait a rendőrség kideríthesse. Egyelőre az sem bizonyított, hogy szexuálisan molesztálta volna foglyát, aki az évek során mindvégig reménykedett, hogy egyszer kiszabadul.


Natascha ma

A gyermek egyszer találkozott szüleivel, Brigitta Sirnyvel és Ludwig Kochhal, akik azóta nem tudják, hol tartózkodik lányuk, aki nem akar egy pár kiváltságoson kívül senkivel sem találkozni. A sajtótól is haladékot kért, a nyílt levél viszont, amelyet hétfőn juttatott el a riportereknek, gyökeresen ellentmond a rendőrök beszámolójának a kislány állapotával kapcsolatosan. Az egyik rendőr, aki éppen szolgálatban volt a lány szökésekor a The Timesnak elmondta, hogy a gyerek reszketett, gonosztevőnek nevezte elrablóját, és elmondta, hogy már nem is emlékszik rá, mikor evett utoljára meleg ételt. Sápadt volt, a teste tele volt ekcémás kiütésekkel, és csak egy csésze kamillateát kért. A fizikai sérüléseknél azonban sokkal súlyosabbak a kislány lelki sebei. Ennek elkendőzésére utal a sajtónak címzett levél is, amelyben a kislány már-már pozitívan állítja be Priklopillal való kapcsolatát. Natascha pszichiátere szerint a gyerek Stockholm-szindrómában szenved, ami speciálisan a túszul ejtett személyek esetében alakul ki; a túszok megkedvelik fogvatartóikat - így védekeznek tudat alatt a félelemmel szemben. Natascha esetében ez sokkal bonyolultabb, és a pszichiáterek szerint nagyon nehéz lesz feldolgoznia az elmúlt nyolc évet, mivel elrablója meghalt - tehát nem nyerheti el méltó büntetését, a kislány elméjében pedig egy emlékkép marad, amit ráadásul ellentmondásos módon még kedvelt is.