Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Az ázsiai magyarok újrafelfedezése
Julianus barát nyomdokain

A Kárpát-medencébe érkező és a magyar nemzet részét képező kipcsák-kun törzsek történelmünk szerves részévé váltak. A szoros kapcsolatokra jellemző, hogy egyik Árpád-házi királyunkat Kun Lászlónak hívják, mivel anyja révén kun származású volt. Magyarország jelentős területeit ma is kunságnak (Kis- és Nagykunság) nevezik. Ezzel szemben ma még kevéssé köztudott, hogy a Szovjetunió felbomlásának volt egy fontos következménye a magyarságkutatás szempontjából. Ma már ugyanis el lehet jutni korábban elzárt területekre, és - Julianus barát 1236-os útja után - ismét meg lehet találni az eltűntnek hitt ázsiai magyarokat.

A honfoglalás kori magyar és az ázsiai temetkezési szokások párhuzamait kutatva Benkő Mihály először a Mongol Altájban élő kazakok között talált kopjafás sírokból álló mazsar (a magyar szinonimája a kazak nyelvben) törzsi temetőt, majd a Torgaj Kapu (Kazahsztán) egyik magyar törzsi temetőjében a síremlékeken a törzsi, nemzetségi hovatartozást jelző - cirill betűs - „madiar” (kiejtése: magyar) feliratot. Ezt követően a magukat magyar törzshöz tartozóként azonosító kazak ismerősei segítségével jutott el 2002-ben a Kara-Talban található magyar törzsi temetőbe (Nyugat-Szibéria, Russzkaja Poljana-i körzet), melyben a sírok törzsi hovatartozást jelző - cirill, illetőleg arab betűs - felirata „magyar kipcsák” volt. Ez a temető minden lakott helytől távol van, ugyanakkor a sírok száma és a síremlékek nagysága és formája alapján megállapítható, hogy jelentős népesség temetkezőhelye. A kapott információk szerint még külföldről, például New Yorkból is szállítottak ide vissza, őseik földjére elhunyt ázsiai magyarokat.
A személyi és tárgyi bizonyítékokat megerősítette, hogy a kazak és üzbég kánságok megalapításáról szóló - a közelmúltban tudományosan feldolgozott - keleti krónikákban több helyen találunk utalást Sejbani, illetőleg Abulhair kán csapataihoz tartozó magyar vitézekre. Ezek különösen az íjjal bántak jól, amit bizonyít, hogy egyikük kétszer is átlőtte az ellenség vezérének torkát.
Megállapítható tehát, hogy nemcsak a magyarok fogadtak be kipcsák-kun törzseket, hanem a kipcsák-török nyelvet beszélő kazak és üzbég nemzetben is találhatók magyar törzsek, nemzetségek. Ezek a keleti magyar Aibolat Köskömbajev történészprofesszor (Köksetaui Egyetem) szerint a Julianus barát által megtalált, Szubotaj Bagatur és Batu kán csapatainak megsemmisítő csapásait túlélő ázsiai magyarok utódai, akik ma is lovas-nomád életmódot folytatnak, és mindennapos használatban megtalálhatók náluk a honfoglalás kori sírokból ismert - nálunk múzeumokban féltve őrzött - használati tárgyak (övek, díszes nyergek stb).