Vissza a tartalomjegyzékhez

Réti Ervin
Izrael a hátországból

1982-ben Saron parancsnoksága alatt indult izraeli támadás - egy merénylet megtorlásaként - a Fatahland, a Dél-Libanonban berendezkedett palesztin gerillák ellen. Tizennyolc esztendon át tartó megszállás, a Szabra és Satila menekülttáborokban elkövetett vérengzés, végül kényszeru kivonulás következett.


Patriot rakétaelhárító: túl jó a katyusák ellen
Fotók: AP

A történelem megismétlodne? Nem, más a világ, más benne a Közel-Kelet, s magában Izraelben is alapvetoen másként ítélik meg a helyzetet. Az ország régen volt ennyire egységes, katonai akció régen kapott ilyen eroteljes társadalmi támogatottságot. A megszállt területeken történt fellépés gyakran megosztotta az izraeli közvéleményt, most a közvélemény-kutatások 90-95 százalékos támogatást mutatnak ki. Hiszen a tizedes, majd a másik két izraeli katona elrablása „nem hirtelen felindulásból” történt, hanem hosszan elokészített, részletes tervek alapján, egy olyan területen, amely a nemzetközi jog szerint vitathatatlanul Izraelhez tartozik.


Sérült izraeli katonát szállítanak bajtársai Bint Jbail közelében

A reális értékelésekben azonban kérdojelek is sokasodnak. Izrael katonai fölénye vitathatatlan, még úgy is, ha összeadjuk a Hezbollah, a palesztin mi-litánsok, a libanoni kormányerok, a szíriai hadsereg, sot az esetleges iráni önkéntesek erejét. Az izraeli hadsereg, az IDF állománya jelenleg 186500 fo, 450000 azonnal mozgósítható tartalékos áll rendelkezésre. A katonai technikában ez még inkább megnyilvánul, a kiszivárgott hírek szerint az Egyesült Államok már „bunkerbombákat” is küldött a föld alatti terrorista-fészkek felszámolására; ilyeneket vetettek be az amerikaiak az afganisztáni Tora Bora hegység barlangrendszereinél. Csakhogy „aszimmetrikus hadviselésrol” van szó - a Hezbollah katyusa típusú rakétáival szemben, különös módon éppen azok „primitivizmusa” miatt, nem igazán alkalmazhatóak az öbölháborúban, Szaddám Husszein közép-hatósugarú Scudjaival szemben eredményes Patriot rakétaelhárító rakéták. A 15000-re becsült Hezbollah rakétaállomány felét megsemmisítették, mintegy 2500-at sikerült kiloniük, viszont a libanoniak jelentos számban rejtettek el fegyvereket iskolák, lakóházak, kórházak, mecsetek mellett, s az ellencsapások esetében sajnos nehezen elkerülhetoek a civil áldozatok. A nemzetközi közvélemény részérol ennek kapcsán éri a legtöbb bírálat Izraelt, vitatják, vajon a jogos visszavágás mértéke nem volt-e eltúlzott. Az izraeliek viszont úgy vélik: nem szabad megengedni, hogy átmeneti tuzszünet után minden folytatódjék.
A nagy kérdés, vajon mennyiben sikerül végleg felszámolni az Izraelt fenyegeto rakétapotenciált, miként sikerül ebben érdekeltté tenni a libanoni kormányt s a libanoni népet, hogyan képes pótolni Szíria és Irán a rakétákat, milyen távolságra lehet visszaszorítani a Hezbollahot a határtól? Ennek kapcsán elotérbe kerül a hírszerzés. Az egyetlen igazi bírálat az izraeli katonai vezetés irányában éppen azzal volt kapcsolatos, hogy a támadások e formái meglepetésként érték...