1982-ben Saron parancsnoksága alatt indult izraeli támadás - egy merénylet
megtorlásaként - a Fatahland, a Dél-Libanonban berendezkedett palesztin gerillák
ellen. Tizennyolc esztendon át tartó megszállás, a Szabra és Satila
menekülttáborokban elkövetett vérengzés, végül kényszeru kivonulás következett.
Patriot rakétaelhárító: túl jó a katyusák ellen
Fotók: AP
A történelem megismétlodne? Nem, más a világ, más benne a Közel-Kelet, s
magában Izraelben is alapvetoen másként ítélik meg a helyzetet. Az ország régen
volt ennyire egységes, katonai akció régen kapott ilyen eroteljes társadalmi
támogatottságot. A megszállt területeken történt fellépés gyakran megosztotta az
izraeli közvéleményt, most a közvélemény-kutatások 90-95 százalékos támogatást
mutatnak ki. Hiszen a tizedes, majd a másik két izraeli katona elrablása „nem
hirtelen felindulásból” történt, hanem hosszan elokészített, részletes tervek
alapján, egy olyan területen, amely a nemzetközi jog szerint vitathatatlanul
Izraelhez tartozik.
Sérült izraeli katonát szállítanak bajtársai Bint Jbail közelében
A reális értékelésekben azonban kérdojelek is sokasodnak. Izrael katonai
fölénye vitathatatlan, még úgy is, ha összeadjuk a Hezbollah, a palesztin
mi-litánsok, a libanoni kormányerok, a szíriai hadsereg, sot az esetleges iráni
önkéntesek erejét. Az izraeli hadsereg, az IDF állománya jelenleg 186500 fo,
450000 azonnal mozgósítható tartalékos áll rendelkezésre. A katonai technikában
ez még inkább megnyilvánul, a kiszivárgott hírek szerint az Egyesült Államok már
„bunkerbombákat” is küldött a föld alatti terrorista-fészkek felszámolására;
ilyeneket vetettek be az amerikaiak az afganisztáni Tora Bora hegység
barlangrendszereinél. Csakhogy „aszimmetrikus hadviselésrol” van szó - a
Hezbollah katyusa típusú rakétáival szemben, különös módon éppen azok
„primitivizmusa” miatt, nem igazán alkalmazhatóak az öbölháborúban, Szaddám
Husszein közép-hatósugarú Scudjaival szemben eredményes Patriot rakétaelhárító
rakéták. A 15000-re becsült Hezbollah rakétaállomány felét megsemmisítették,
mintegy 2500-at sikerült kiloniük, viszont a libanoniak jelentos számban
rejtettek el fegyvereket iskolák, lakóházak, kórházak, mecsetek mellett, s az
ellencsapások esetében sajnos nehezen elkerülhetoek a civil áldozatok. A
nemzetközi közvélemény részérol ennek kapcsán éri a legtöbb bírálat Izraelt,
vitatják, vajon a jogos visszavágás mértéke nem volt-e eltúlzott. Az izraeliek
viszont úgy vélik: nem szabad megengedni, hogy átmeneti tuzszünet után minden
folytatódjék.
A nagy kérdés, vajon mennyiben sikerül végleg felszámolni az Izraelt fenyegeto
rakétapotenciált, miként sikerül ebben érdekeltté tenni a libanoni kormányt s a
libanoni népet, hogyan képes pótolni Szíria és Irán a rakétákat, milyen
távolságra lehet visszaszorítani a Hezbollahot a határtól? Ennek kapcsán
elotérbe kerül a hírszerzés. Az egyetlen igazi bírálat az izraeli katonai
vezetés irányában éppen azzal volt kapcsolatos, hogy a támadások e formái
meglepetésként érték...