Vissza a tartalomjegyzékhez

Vígh Richárd
Peking Afrikában is hódít
Kínai dömping a fekete kontinensen

Az elmúlt hét hónapban kínai kereskedők mintegy harminctonnányi elefántcsontot vásároltak fel a zimbabwei Vadaspark-üzemeltető Hatóságtól.
Ez a mennyiség az értékes anyagból összesen 2250 elefánt agyarának felel meg. Az óriási volumenű elefántcsont-felvásárlás tulajdonképpen csak egy szelete Kína meglehetősen dinamikus előrenyomulásának Afrika gazdaságában. Az olaj, az értékes ásványok és a különféle nyersanyagok utáni hajszában a kínaiak mindenki mást megelőznek a fekete kontinensen.


Fotó: ShutterStock

„Elképesztően nagy üzlet” - nyilatkozta egy afrikai vadőr a The Sunday Timesnak. „Nemcsak a parkok készleteit merítik ki, de az elefántokat most már a teljes határszakasz mentén gyilkolják az orvvadászok, Botswanából és a többi szomszédos országból is, hogy kielégítsék a kielégíthetetlennek tűnő szükségleteket” - tette hozzá az elkeseredett vadőr.
A Nemzetközi Kereskedelmi Egyezmény - amely többek között az elefántcsont-kereskedelmet is szabályozza - tartalmaz egy külön engedményt Zimbabwe számára. Eszerint az ország bármely, 270 angol font értékét meg nem haladó földterületet eladhat külföldieknek. A lassan fejlődő zimbabwei kereskedelemnek ez a passzus valóságos gyógyírt jelentett: a ma már széles körben elterjedt orvvadászatot zömében az országba befolyó kínai pénzek éltetik. A kínaiak gyorsan használnak ki minden egyes lehetőséget az üzletkötésre, ami néha bizony káros hatásokat is maga után von - legalábbis Afrika szemszögéből.


Mugabe elnök

Peking mohó étvággyal vetette magát az afrikai nyersanyagpiacra az elmúlt néhány évben. Ahhoz, hogy gyors gazdasági fejlődését fenn tudja tartani, Kína kereskedői és befektetői ellepték a Zimbabwéhoz hasonló fejlődő országokat. 2003-ban a Kína és Afrika közötti kereskedelmi forgalom összesen 6,6 milliárd angol font volt. 2005-re ez a szám elérte a 22 milliárdot.
Emberi jogi aktivisták megdöbbentek azon, hogy Pekinget mennyire hidegen hagyják azok a félelmek, amelyek Nyugaton tapasztalhatóak egyes afrikai országok rezsimjeivel szemben. A kínaiak nem ijedősek - legalábbis, ha üzletről van szó. „Bárhol legyenek is anyagi források, a kínaiak odatalálnak” - utal az elmúlt évek eseményeire Peter Takirambudde, egy emberi jogi szervezet afrikai részlegének vezetője. És valóban: a kínaiak - a busás nyereség reményében - igyekeznek megkedveltetni magukat, ha kell, még diktátorokkal is. Mugabe elnök 7 millió fontos palotájának gyönyörű kék csempéjét például nagylelkű ajándékként adományozták a zimbabwei diktátornak.
Az Afrikában élő kínaiak száma folyamatosan nő. Nigériában egy kínai újságnak ötvenezres olvasótábora van: valamennyien bevándorlók. Figyelemre méltó, hogy a brit gyarmatosítás ideje alatt a szigetországból bevándorlók száma soha nem ért el ekkora számot.
A kínaiak megítélése mindazonáltal nem egyértelműen pozitív. Az Afrikába exportált kínai áruk minősége hírhedten alacsony. Egy nemrég beszállított, 50 autóbuszból álló rakománynak például ma már egyetlen darabja sem üzemképes, ezért aztán Zimbabwe lemondta a további 250 járműre szóló megrendelését. Hasonló a helyzet a repülőgéppiacon is. Három MA60 típusú, kínai importból származó utasszállítóból az egyik egyszer sem volt képes felszállni, a másiknak kényszerleszállást kellett végrehajtania a Viktória-vízesésnél - mely alkalommal több utas is megsérült -, míg a harmadik repülőgép a múlt héten felszállás közben kigyulladt. Jelenleg a háromból egyik sem üzemképes.
Miközben a kínaiak tovább hódítanák az afrikai piacokat, a fekete kontinens lakosai erősen megosztottak a kérdésben. Egyrészről rövid távon jelentős bevételeket és az áruforgalom élénkülését jelentheti a kínai áru, másrészről viszont az ezzel járó többletterhek megviselhetik a szegényebb afrikai országok gyakran ingatag lábakon álló gazdaságát, és tönkretehetik a még amúgy is gyerekcipőben járó iparágakat.