Vissza a tartalomjegyzékhez

Gazsó József
A kudarc és ami mögötte van
Már Ronaldinho sem mosolyog

Az esélytelen franciáktól elszenvedett váratlan, de megérdemelt vereséggel ismét lezárult egy brazil aranykorszak. A kudarc egyik fő oka talán abban áll, hogy a játékosok is bedőltek a média által sulykolt propagandának, miszerint Brazília legyőzhetetlen. Hát nem.


Ronaldinho

Öt alkalommal emelhették eddig magasba a mindenkori Selecao tagjai a világbajnoknak járó serleget, ám nem csak ez a tény mondatta a legtöbb szurkolóval és fogadóirodával, hogy a németországi tornán is Brazília a legnagyobb esélyes. Sokat nyomott a latban, hogy a klasszisok sorát felvonultató csapat már évek óta - gyakorlatilag a 2002-es vb-győzelmük óta - alig játszott olyan meccset, melyen elmaradt volna teljesítménye a várttól. Gólgazdag, eseménydús és ami a legfontosabb: közönségszórakoztató játékot produkáltak. Az egyik legnagyobb sportszergyártó cég ezt meg is lovagolta azzal, hogy a brazilokat állította mintául mindenki elé. A „Játssz gyönyörűen!” mottóra épülő reklámkampányát gyakorlatilag a brazilokon keresztül ismertette meg a cég világszerte - nem érdemtelenül.


Ronaldo
Fotók: AP

Sokáig folyt a találgatás, meddig lehet kitenni a játékosokat a média kereszttüzének a formahanyatlás veszélye nélkül. Utólag egyértelműnek tűnik, hogy nem ok nélkül volt annyi fanyar arcú, keserű játékos a Selecao keretében az idei vébé alatt. Több sajtóorgánum munkatársa is panaszkodott, hogy szinte lehetetlen megszólaltatni a brazil játékosokat, mert ellenségesen, vagy jobb esetben is passzívan reagálnak a sajtó normális közeledésére. Egy brazil lap munkatársa szerint a játékosok egyszerűen belefásultak az állandósult érdeklődésbe.
A kudarc újabb oka, hogy a világbajnokság előtt mindenhonnan az köszönt vissza, hogy a földkerekség legjobb csapata Brazília, ezért sokan előre lefutott meccsnek tekintették a tornát. Ezt támasztja alá az az adat is, amely a William Hillnél, az egyik legnagyobb brit fogadóirodánál látott napvilágot: ügyfeleik 70 százaléka gondolta úgy, hogy Brazíliának még csak valódi vetélytársa sem lesz a vébén.
Az igazi probléma az, hogy mindezt Ronaldinhóék is elhitték, sőt mindez a médiában is napvilágot látott. Parreira szövetségi kapitány is beismerte, csapata egyszerűen nem volt felkészülve arra, hogy nagyobb ellenállásba ütközhet. Túlzott önbizalmukról árulkodik, hogy Parreira a franciáktól elszenvedett vereséget követő sajtótájékoztatón elmondta: nem volt kidolgozott taktikája arra az esetre, ha csapata hátrányba kerül.
Nyílt titok, hogy a csapaton belül sem volt minden rendjén. Bár az európai sajtó nem tulajdonított neki különösebb figyelmet, de Adriano és Ronaldo között éles ellentét uralkodott. Adriano ugyanis azt nyilatkozta az egyik legbefolyásosabb brazil napilapnak, az O’Globó-nak, hogy inkább Robinhóval szeret játszani. Az újság, a szenzációt keresve, mindezt Ronaldo előtt már úgy tálalta, hogy Adriano nyílt támadást intézett ellene. Emiatt olyannyira megfagyott a kapcsolat kettejük közt, hogy állítólag még az edzéseken sem szóltak egymáshoz. Egy ilyen afférnak, mondani sem kell, hatása van az egész csapatra nézve. Voltak, akik Adriano, és voltak, akik Ronaldo mellé álltak, és ez által klikkesedés alakult ki.


Adriano

Állandó témát szolgáltatott a Ronaldo testsúlya körüli hercehurca is, amelyet - mint már megszokhattuk - a brazil sajtó gerjesztett. Hiába döntötte meg a Fenomén becenévre hallgató játékos a vb-gólrekorder Gerd Müller csúcsát, otthonról folyamatosan kikövetelték a csapatból, mondván, Robinhónak sokkal inkább a csapatban lenne a helye. A Japán elleni utolsó csoportmeccsen ugyanis Parreira kapitány sztárjai pihentetése céljából alaposan felforgatta a csapatát, és Cicinho valamint Robinho vezérletével a brazil válogatott valóban világbajnoktól elvárható játékot produkált. Parreira mégis a rutinos öregekhez tért vissza a következő, Ghána elleni nyolcad-, valamint a franciák elleni negyeddöntőkor. Emiatt most hazájában a fejét követelik - már érthetjük, hogy nem a levegőbe beszéltek az eddigi Selecao-kapitányok, amikor azt mondták, a brazil válogatott edzője számára kicsi a távolság a pokol és a menny között.
A franciák elleni meccsen aztán bebizonyosodott, hogy ezen a vébén nem teremhet több babér az aranysárga mezeseknek. Hátrányban is olyan nyugodtan paszszolgattak hátul, hogy nézőként azt lehetett hinni: a brazilok vezetnek. A legérdekesebb az egészben, hogy a Fekete Gyöngyszem, azaz Pelé, már a meccs előtt megmondta, amire csak kevesen gondoltak volna, hogy a brazil csapatnak esélye sem lesz a franciák ellen.
Hazaérkezve Rio de Janeiróba a brazil csapatot csak néhány megkeseredett szurkoló várta, akik Parreira pocskondiázása miatt mentek ki a repülőtérre. Parreira szerint el kell kezdődnie egy megújulási folyamatnak a brazil futballban, azt azonban nem tudja, az ő vezetésével vagy nélküle. A szurkolók az utóbbi változathoz ragaszkodnak. Roberto Carlos és Juninho mindenesetre megértette az idők szavát: visszavonultak a válogatottból.