Vissza a tartalomjegyzékhez

Dési János, Morvay Péter
Több adó, kevesebb trükk
Interjú Kovács László uniós biztossal

A Süddeutsche Zeitung a múlt héten azt írta önről, hogy kommunista funkcionárius múltja ellenére európai uniós biztosként pragmatikus és nagyon türelmes tárgyaló. Azt is hozzátették, hogy az ön tárcája, az adó- és vámügyek az egyik leghálátlanabb a Bizottságban, hiszen teljes egyetértésre kell jutnia a huszonöt tagállamnak - rövidesen huszonhétnek -, ha bármit el akarnak érni. Ön is így éli ezt meg?

- Tisztában voltam ezzel, amikor elvállaltam a feladatot. De azt tapasztalom, hogy létre lehet hozni olyan kompromiszszumokat, amelyekben minden tagállam megtalálja azt, ami számára fontos. Ez történt például az év elején, a munkaigényes szolgáltatások kedvezményes áfakulcsának esetében. Az ezt hét éve alkalmazó kilenc ország a hosszabbítást akarta kiharcolni. Néhány új tagállam csatlakozni szeretett volna a rendszerhez, Németország viszont - a nagy költségvetési hiánya miatt - ellenzi a csökkentett kulcsokat. A német kormány ugyanis attól tart, hogy saját közvéleménye előbb-utóbb kikényszeríti a csökkentett kulcsok alkalmazását, ami tovább növelné a költségvetés hiányát. Ezt a háromféle törekvést kellett tehát összhangba hozni, ami nagyon türelmes tárgyalásokat kívánt. Lengyelországot az utolsó pillanatban sikerült meggyőzni arról, hogy ne vétózza meg a megállapodást. A lengyelek megnyeréséhez a csökkentett kulcs alkalmazását ki kellett terjeszteni a szociális politika körébe sorolható új lakások építésére is. A megállapodásnak Magyarország szempontjából az a jelentősége, hogy ezentúl szintén alkalmazhat csökkentett áfakulcsot a listán szereplő nagy munkaigényű szolgáltatásokra. Bekerült a körbe a sok embert érintő távfűtés is, amit Magyarország és több más új tagállam is szorgalmazott.
Ki dönt végső soron az adókról az unióban? A brüsszeli bizottság vagy a tagállamok?
- A javaslatot a Bizottság terjeszti elő, a döntést a tagállamok pénzügyminisztereinek tanácsa hozza. A britek és az írek szerint az adózás elválaszthatatlan része a nemzeti szuverenitásnak, ezért csak úgy lehet uniós szabályozást hozni, ha azzal minden tagállam egyetért. Ez az adózási döntések általános szabálya. Én viszont azt mondom, hogy az adószuverenitás ne korlátozza a versenyképességet. Az, hogy az unió helyt tud-e állni abban a globális versenyben, amelyet az Egyesült Államokkal, Japánnal, Kínával és másokkal kell megvívnia, szerintem fontosabb, mint az adószuverenitáshoz való merev ragaszkodás. Ha az egységes belső piacon jelenleg érvényes huszonötféle adószabályozást sikerülne közelíteni, az nagymértékben csökkentené a vállalatok adminisztratív terheit és költségeit, növelné versenyképességüket, gyorsítaná a gazdasági növekedést, és segítené a munkahelyteremtést.
A Le Monde a napokban arról írt, hogy az adószuverenitás ürügyén micsoda adóemelések zajlanak Európában. Németországban ez az adópolitikája Angela Merkelnek, Franciaországban is ez zajlik, sőt az új olasz kormány se kerülheti el, hogy szuverenitásával élve adót emeljen. De említhetnénk Magyarországot is…
- Az adókulcsok mértékét a tagállamok szabadon növelhetik. Az uniós szabályok az áfa esetében is csak az alsó határokat rögzítik. Így például a tagállamok legfeljebb kétféle csökkentett kulcsot alkalmazhatnak, meghatározott termékekre és szolgáltatásokra, az általános áfakulcs pedig nem lehet tizenöt százaléknál alacsonyabb. A jövedéki adónál is csak a kötelező minimumra van előírás, a felső határ nincs rögzítve. A társasági nyereségadó kulcsai nincsenek előírva, és ezt nem is tervezzük. Fontosnak tartom viszont az adóalap-számítás egységesítését, amin már dolgozunk.
Úgy tudom, erről nagy viták folynak.
- Igen, mert néhány ország ezt az adószuverenitásra hivatkozva ellenzi. Én viszont az ügyviteli költségek és az adminisztratív terhek csökkentésének fontosságára, a versenyképességre hivatkozom. Az elképzelést támogatja a tagállamok többsége, az Európai Parlament, az EU Gazdasági és Szociális Bizottsága és az üzleti élet. Meg fogjuk csinálni.
Van az Európai Unióban érzékelhető tendencia a különböző adófajták növelése, illetve csökkentése tekintetében?
- Igen, van. Egyre több politikus és szakértő képviseli azt a véleményt, hogy csökkenteni kell a munka, a teljesítmény adóztatását, és ehelyett növelni kell a fogyasztás adóztatását, az áfát. Ez szerintem is igazságos irány. Már csak azért is, mert a munkához kötődő adóztatás könnyebben kikerülhető. Mindenki ismer példákat arra, hogy egy vállalkozó alacsonyabb bérrel jelenti be magát a saját cégénél, és nem a tényleges jövedelme után fizet személyi jövedelemadót. Az is köztudott, hogy hányféleképpen lehet a társasági nyereségadó-alapot csökkenteni, mi mindent lehet abból leírni. A fogyasztási adó viszont kikerülhetetlen. A német kormány például ezért emeli fel a jelenleg 16 százalékos általános áfakulcsot 19 százalékra.
Amikor Magyarországon ilyen jelentős adóemelésekre készültek, kikérték az ön véleményét?
- Kikérik és meghallgatják a véleményemet. Van, amikor kérés nélkül is jelzek, például ha a Pénzügyminisztérium egy olyan tervet készül előterjeszteni, amiről látom, hogy uniós szabályokba fog ütközni. Ilyenkor szólok, hogy az Európai Bíróságon köthet ki az ügy.
Európában éves szinten 250 milliárd euróra becsülik az adócsalással okozott kárt. Mit tudnak tenni ez ellen?
- A 250 milliárd az uniós össztermék két és fél százaléka. Ötször annyi, mint amit a közös mezőgazdasági politikára költünk. Június elején a pénzügyminiszteri tanácsülésen a Bizottság nevében olyan javaslatot terjesztettem elő, amely három lehetőséggel számol. Az egyik a hagyományos módszerek hatékonyabb alkalmazása. Még szigorúbb ellenőrzés, szorosabb kapcsolatok és gyorsabb információcsere a tagállamok adóhivatalai között, valamint az együttműködés erősítése az unión kívüli országokkal. Az adócsalásra létrehozott uniós cégek ugyanis gyakran harmadik országbeli vállalatokat kapcsolnak be az értékesítési láncba, hogy el lehessen tüntetni az áru vagy szolgáltatás útját. Ezek a cégek néhány gyorsan lebonyolított nagy üzlet után az áfa bevallása és befizetése helyett nyomtalanul eltűnnek.
Ezek szerint Kaya Ibrahim módszere másutt is él. De amit mond, az rendőri kérdés, nem?
- Rendőri kérdéssé akkor válik, amikor már elkövették. Célszerűbb azt megakadályozni, hogy elkövethessék. A másik módszer a jogi szabályozást módosítaná. Az értékesítési láncnak nem az első pontján, azaz a két tagállam közötti „belső” határ átlépését követően kellene bevallani és befizetni az áfát, mint jelenleg, hanem a lánc utolsó előtti pontján, mielőtt a végső fogyasztóhoz kerül. Ezt a megoldást elsősorban Németország és Ausztria támogatja, mások azonban vitatják. Van egy harmadik, még merészebb elképzelés is, miszerint változtassuk meg az egész áfa-rendszer logikáját. Legyen az unión belüli belső piacon is kezdettől fogva áfaköteles az áru vagy szolgáltatás mozgása, ugyanúgy, ahogy a nemzeti piacon. Ha egy magyar cég elad valamit egy osztrák cégnek, az ne áfamentesen történjen, mint most, hanem áfával. Így nem fordulhat elő, hogy a vásárló cég az áfamentesen vett árut áfával adja tovább, de azt nem vallja be, és nem fizeti be az adóhivatalnak, hanem eltűnik. Persze minél radikálisabb egy változtatási terv, annál több a kockázata, és annál nehezebb azt elfogadtatni. De a cél túlságosan fontos ahhoz, hogy ne tegyünk meg mindent annak elérése érdekében.