Vissza a tartalomjegyzékhez

Csingár Edit, Makki Marie-Rose
Szívnak, szívunk
Évente több százmilliárdba kerül az alkohol- és nikotinszenvedély

Egymillió alkoholista, négymillió dohányos. Ennyi szesz-és nikotinfüggő él Magyarországon. Káros szenvedélyük árát mindannyian fizetjük. Az összköltséget csak becsülni lehet, a nagyságrend több százmilliárd forint évente.

Magyarországon közel egymillió ember szenved alkoholizmusbetegségben, és mintegy 440 ezer májbeteg él közöttünk. Az alkoholizmus gazdasági kárával kapcsolatban hazai felmérések híján nemzetközi vizsgálatok eredményeinek adaptálására hagyatkozhatunk: így 2003-ban az alkoholbetegség hazai gazdasági terheit összesen 87 milliárd forintra, a közvetlen egészségügyi költségeket 14-15 milliárd forintra becsülték.
1995-ben az USA mentálhigiénés szakemberei kutattak Magyarországon: eszerint a dohányzás 96,7 milliárdos, az alkoholizálás 69,7 milliárdos, a drogfogyasztás pedig 16,3 milliárdos kiadást jelentett az akkori költségvetésnek. Más számítások szerint Magyarországon a társadalombiztosítási (tb) befizetések egyharmada megy el a szenvedélybetegségek következményeinek orvoslására.

A szakemberek szerint az alkoholizmus negatív következményeit nehéz felmérni, mert jóval áttételesebben és elaprózottabban jelentkeznek, mint például a dohányzásé. A pszichés vagy idegrendszeri problémák, a depresszió, az öngyilkosság, az elmebaj, a balesetek, a válások, a munkanélküliség, egyes rákbetegségek, szexuális zavarok stb. formájában jelentkező tünetek „beköltségelése” beláthatatlan feladatnak tűnik. A drogfüggés okozta kiadások pedig első sorban a bűnüldözés terén jelentkeznek, miután a drogfogyasztás hazánkban illegális tevékenység, így legfeljebb évi tíz-tizennégyezer drogfogyasztó kerül az egészségügyi ellátórendszer látószögébe. A rendszeres drogfogyasztók számát ma 150-200 ezerre becsülik Magyarországon.
A dohányzás évi 28 ezer ember haláláért felelős a KSH 2002-es adatai szerint. A magyar lakosság mintegy harmada (a férfiak közel fele, a nők egyötöde) dohányzik, a lakosság 65 százaléka pedig a passzív dohányzástól szenved (ODE Dohányzás Monitor, 2006). Ezzel a számmal ugyan Európa középmezőnyébe tartozunk, ám a férfiak tüdőrákos elhalálozásában évtizedek óta világelsők vagyunk. A daganatos betegségek okozta halálozás terén összességében is a világ élvonalába tartozunk.
Az uniós felmérés összegzése felhívja a figyelmet, hogy riasztó méreteket ölt a munkaképes, aktív lakosság, különösen a férfiak elvesztése: egy dohányos várható élettartama 8 évvel rövidebb nemdohányzó társaiénál, de nem meglepő az akár 20-25 évvel korábbi halál sem. Ráadásul az idő előtt elhalálozók fele a legproduktívabb életszakaszban (35-69 éves korban) hal meg. A felsorolt számok mögött orvosi ellátások, betegszabadságok, korai elhalálozások miatti jövedelemkiesések is meghúzódnak, amit természetesen a dohányzókon kívül a társadalom többi része is fizet.

Az uniós és hazai számítások alapján is nettó terhet jelent a dohányzás: az európai szövetség évi 98-130 milliárd eurót kénytelen erre fordítani, de mi magyarok is kifizetjük az árát, évi 96,7 milliárd forintunk látja kárát (Rupp Éva, 1997). Mivel a költségek a kelet-európai országok csatlakozásával (magasabb dohányzási ráta, hiányosabb egészségügyi rendszer, nagyobb igény az orvosi ellátásra) nő, ezek a számok még nem véglegesek. Az EU ezért a dohányipar keményebb megadóztatása és korlátozása mellett tör lándzsát, melyet hazánk egyelőre 2008-ig elhalasztott, az Orbán-kormány külön kérelmére, melyet aztán a Medgyessy-kormány is helybenhagyott.

Dr. Szilágyi Tibor, a magyarországi dohányzásellenes küzdelem nemzetközileg is elismert szakembere lapunknak elmondta: az egészségbiztosítás átalakításának problémájára részben vagy akár egészben is megoldás lehet a dohányipar gazdasági szankciója. Számos eszközzel, például a dohánytermékek adója egy részének visszaforgatásával (korábban termékdíjjal) lehetne csökkenteni a kiadásokat, amire külföldön élő példák vannak. Ausztráliában például Victoria tagállamban az ebből származó bevétel 26 millió dollár, és ez nemcsak a dohányzás okozta veszteségek enyhítését, hanem a teljes népegészségügyi programot finanszírozza, mely 28 millió dollár, így az államot direkt módon összesen 2 millió dollár terheli. Más megoldás lehet esetleg, hogy a dohányosoknak magasabb egészség- és lakásbiztosítást kell fizetniük, ahogy erre magánbiztosítóknál is létezik példa.