Vissza a tartalomjegyzékhez

kohnbandi
Ismeretlen Béla

Egy józsefvárosi gangon ünnepélyes keretek közt felavatták Ismeretlen Béla szobrát.A megható alkalmon a kerület polgármestere értékelte I. Béla érdemeit:
- Akik ismerték, tudták, milyen különleges ember volt. Ahogy reggelente előbotorkált kinyűtt, foltos atlétájában, és megitta az első fröccsöt... Senki sem kérte szebben a Munkást a trafikban. Kedvelte és ápolta a tradíciókat: ő még ahhoz a generációhoz tartozott, akik a világért ki nem mondták volna azt a szót, hogy tréningruha. Neki mindig mackófölső maradt a kedvenc ruhája. Hajnalonta, amikor fáradtan hazabotorkált a Torkos Gödényből, délceg, ámde hasban kissé erős alakja feltűnt a folyosón, már érezni lehetett valamit... a leheletét. Akik közel álltak hozzá, sokat mesélhetnének erről. Asszonya sosem panaszkodott, hogy nem beszélt hozzá. Béla törődött a nejével, az meg beletörődött. Igaz, kerületünk hőse olykor-olykor megemelte hangját, de hát az asszony rosszul hallott fél fülére, amelyet még Béla legyintett meg egy kapatos délelőttön.

Politikai nézeteit az állhatatosság, az elvhűség motiválta. Addig jó, míg Kádár él - mondogatta, és sokatmondóan biccentett hozzá. Soha nem akart többnek látszani. Nem látták őt kvantummechanikai tanulmányokat olvasni, és kerülte az olasz művészfilmeket is. Ha olaszok, mondogatta, akkor inkább Udinese-Lecce, kettő-egy, egyes.
Nem bízta magát vakon a sorsra, szerencséjét a maga kezébe vette. Ezért már nyitás előtt ott állt a lottózó bejáratánál, és csalhatatlan szisztémával hosszú éveken át megérezte, melyik az az öt szám, amit biztosan nem húznak ki.
Béla sokat tett a közösség egybekovácsolásáért. Amikor már vagy huszadszor énekelte el a "Szól a harang, giling-galang, boldogságom határtalan" strófájú nótát, a ház egységbe forrt, mint hajdanán a Szovjetunió himnuszában a szabad köztársaságok, és Bangó Margit emlékére kérték, mellőzze a dalárdát. Valaki, jobb szándékú polgár Bélát különböző alantas, lábbal nem rendelkező állatokhoz hasonlította, mire felcsendült Béla borízű baritonja, és a "Mit akarsz, te ökör?" kezdetű mondat indult hódító útjára.
Apropó, ökör. Béla szerette az állatokat, igen! Nagyra értékelte az állatvilág és az emberi környezet szerves harmóniáját. Gyakran hallhattuk tőle: csupa barommal vagyok körülvéve.
Ismeretlen Béla megelőzte a korát, ahogy a zsenik szokták. Sokáig éljen halhatatlan személyisége. Bárcsak köztünk lehetne ma is!
Akkor megadná a tartozását a postásnak - és nekem is.
De ez már a vágyálmok dimenziója.