Egy józsefvárosi gangon ünnepélyes keretek közt felavatták Ismeretlen Béla
szobrát.A megható alkalmon a kerület polgármestere értékelte I. Béla érdemeit:
- Akik ismerték, tudták, milyen különleges ember volt. Ahogy reggelente
előbotorkált kinyűtt, foltos atlétájában, és megitta az első fröccsöt... Senki sem
kérte szebben a Munkást a trafikban. Kedvelte és ápolta a tradíciókat: ő még
ahhoz a generációhoz tartozott, akik a világért ki nem mondták volna azt a szót,
hogy tréningruha. Neki mindig mackófölső maradt a kedvenc ruhája. Hajnalonta,
amikor fáradtan hazabotorkált a Torkos Gödényből, délceg, ámde hasban kissé erős
alakja feltűnt a folyosón, már érezni lehetett valamit... a leheletét. Akik közel
álltak hozzá, sokat mesélhetnének erről. Asszonya sosem panaszkodott, hogy nem
beszélt hozzá. Béla törődött a nejével, az meg beletörődött. Igaz, kerületünk
hőse olykor-olykor megemelte hangját, de hát az asszony rosszul hallott fél
fülére, amelyet még Béla legyintett meg egy kapatos délelőttön.
Politikai nézeteit az állhatatosság, az elvhűség motiválta. Addig jó, míg
Kádár él - mondogatta, és sokatmondóan biccentett hozzá. Soha nem akart többnek
látszani. Nem látták őt kvantummechanikai tanulmányokat olvasni, és kerülte az
olasz művészfilmeket is. Ha olaszok, mondogatta, akkor inkább Udinese-Lecce,
kettő-egy, egyes.
Nem bízta magát vakon a sorsra, szerencséjét a maga kezébe vette. Ezért már
nyitás előtt ott állt a lottózó bejáratánál, és csalhatatlan szisztémával hosszú
éveken át megérezte, melyik az az öt szám, amit biztosan nem húznak ki.
Béla sokat tett a közösség egybekovácsolásáért. Amikor már vagy huszadszor
énekelte el a "Szól a harang, giling-galang, boldogságom határtalan" strófájú
nótát, a ház egységbe forrt, mint hajdanán a Szovjetunió himnuszában a szabad
köztársaságok, és Bangó Margit emlékére kérték, mellőzze a dalárdát. Valaki,
jobb szándékú polgár Bélát különböző alantas, lábbal nem rendelkező állatokhoz
hasonlította, mire felcsendült Béla borízű baritonja, és a "Mit akarsz, te
ökör?" kezdetű mondat indult hódító útjára.
Apropó, ökör. Béla szerette az állatokat, igen! Nagyra értékelte az állatvilág
és az emberi környezet szerves harmóniáját. Gyakran hallhattuk tőle: csupa
barommal vagyok körülvéve.
Ismeretlen Béla megelőzte a korát, ahogy a zsenik szokták. Sokáig éljen
halhatatlan személyisége. Bárcsak köztünk lehetne ma is!
Akkor megadná a tartozását a postásnak - és nekem is.
De ez már a vágyálmok dimenziója.