Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Dan Brown múzsái
Miriam Abramovitz Saviv: Segítettem megírni A Da Vinci-kódot

A sikernek sok gazdája van - a világsikernek meg még több. A 60 millió példányban elkelt megabestseller, A Da Vinci-kód szerzője, Dan Brown maga is elismerte, hogy mások segítették a könyv megírásában. Megszólalt az első kiadást gondozó amerikai könyvkiadó egyik volt vezetője, Miriam Abramovitz Saviv is, aki ma a Jerusalem Post kulturális rovatvezetője. Saviv az izraeli napilapban (A könyv születése, 2006. május 18.) azt állítja: Brownt a szerkesztők mentették meg, mivel egyedül nem tudta volna befejezni a művet. A kiadónál nem számítottak arra, hogy A Da Vinci-kód ellen keresztények tiltakoznak majd. "A kézirat első olvasói - a tulajdonos és a szerkesztők - túlnyomórészt zsidók voltak", akik Jézus és Mária Magdolna állítólagos kapcsolatának a történetét "érdekes elgondolásnak" tartották - magyarázza Saviv.


Dan Brown, a sikerszerző. Hallgatott kiadója tanácsaira
Fotó: AP

Hogyan lesz egy névtelen tucatíróból egyik hétről a másikra bestselleríró? A kulcs - legalábbis Saviv szerint - egy olyan kiadó, aki teljes mellszélességgel odaáll egy számára fontos mű publikálása mögé. Dan Brown első három könyvét (Digitális erőd, A megcsalattatás foka, Angyalok és démonok) egy New York-i kiadó, a Pocket Books jelentette meg, igencsak mérsékelt sikerrel. Az első kiadások példányszáma hat- és tízezer között volt, és a fordulatos krimiként megírt könyvek gyorsan eltűntek a hasonló történetek áradatában.
Az író szerencséjére Jason Kaufmann, a legnagyobb amerikai kiadóhoz, a Random House-hoz tartozó Doubleday főszerkesztője első olvasásra odaadó rajongója lett Brown könyveinek. Kaufmann meg volt győződve arról, hogy megfelelő témaválasztással és erőteljes marketinggel ki lehet emelni Brownt az ismeretlenségből. A főszerkesztő megbízta a kiadó nemrég kinevezett fiatal lektorát, a huszonkét éves Miriam Abramovitz Savivot, hogy szerezze meg a kiadó számára az új könyv, A Da Vinci-kód kiadási jogait. Saviv szabad kezet kapott arra, hogy egy "nagyon jelentős" összeget ajánljon a szerzőnek, aki elfogadta az ajánlatot.

A megállapodás szerint Brownnak folyamatosan egyeztetnie kellett a kéziratot a kiadóval. A szerkesztők elégedettek voltak a történet gördülékeny, fordulatos stílusával, de számos módosítást javasoltak a regény történetéhez. Saviv úgy véli, szerencséjük volt, mert Brown személyében "szokatlanul alázatos, önérzettől mentes, a korrekcióra nyitott" szerzőt ismertek meg. A leadott fejezeteket a kiadónál több példányban kinyomtatták. Az íveket a főszerkesztő és munkatársai véleményezték, a változtatásokat pedig az író beépítette a történetbe.
A befejezés előtt azonban váratlanul válság tört ki. Dan Brown a könyv utolsó fejezeteivel elakadt, és sehogy sem tudta befejezni a történetet. Összeült a Doubleday szerkesztőbizottsága. "Számos változatot vizsgáltunk meg, újraírtuk a történetet, új koncepciókat emeltünk be" - írja Saviv, aki bánja, hogy nem tartotta meg az elvetett kéziratvariációkat, mivel azok ma vagyonokat érnének a rajongók számára.
Végül felszállt a füst. A végleges kéziratról a kiadó vezetői kezdték elhinni, hogy kincset tartanak a kezükben. Az igazgatótanács eldöntötte: példátlan marketingakcióval robbanásszerűen fogják bevezetni A Da Vinci-kódot a piacra. Egyetlen éjszaka alatt tízezer reklámpéldányt nyomtattak ki és küldtek szét Amerika-szerte valamennyi jelentős médiumhoz és könyvkritikushoz. A kiadó lelkesedése ragadósnak bizonyult, az újságírók felkapták a kereszténység "leleplezéséről" és a katolikus egyház egyik titkos rendjéről szóló történetet.
A Doubleday 2003 húsvétjára időzítette A Da Vinci-kód megjelenését. Rekord- mennyiséget, 230 ezer példányt nyomtattak és terítettek a boltokba. Bár a megjelenés napján csak hatezer példány kelt el, a könyv - ismeretlen szerző esetében példátlan teljesítményként - már az első héten felkerült a The New York Times bestsellerlistájának első helyére, és ott is ragadt több mint egy éven keresztül. Az áradozó kritikák és a nyomukban elkészült tévéinterjúk, viták aztán meghozták az olvasóközönség érdeklődését is. A Da Vinci-kód a modern kori könyvkiadás aranybányájának bizonyult. Dan Brown piaci értékét a szerzői és filmjogokból befolyó jutalékok alapján 400 millió fontra (mintegy 160 milliárd forint) becsülik. A Kód sikere nyomán milliós példányszámban keltek el az író korábbi könyvei is. A marketingteljesítményhez csak a szintén kezdő írótól származó és hasonlóan agresszív stratégiával reklámozott Harry Potter-sorozat bevételei mérhetők.
Miriam Abramovitz Saviv ma már nem dolgozik a kiadónál, Izraelben él, és egy rangos napilap, a Jerusalem Post kulturális rovatvezetője. Cikkében néhány kulisszatitkot is elárul. A főszerkesztő, Jason Kaufmann neve például anagrammaként szerepel a könyvben (az egyik karaktert Jonas Faukmann-nak hívják), leánya, Sophie nevét pedig a Jézus állítólagos leszármazottjaként megjelenő főszereplő viseli.
Saviv nem sajnálja a könyvet kísérő vitákat. Szerinte elkerülhetetlen volt a keresztény szervezetekkel való konfliktus. "Amikor egy könyv ilyen sikeres, az ellenreakciók is hevesek" - véli a volt szerkesztő, aki szerint a kiadónál előzetesen nem sokan számítottak erre. "A kézirat első olvasói túlnyomórészt zsidók voltak: Jason Kaufmanntól jómagamon át a kiadóig, Steve Rubinig és helyetteséig, Michael Palgonig" - írja cikkében Saviv, aki szerint a kiadónál nem tartották blaszfémiának a Jézussal kapcsolatos vitatott állításokat: "Mi úgy álltunk hozzá, hogy A Da Vinci-kód érdekes gondolatokra épülő könyv" - zárja írását a Jerusalem Post kulturális szerkesztője.