A sikernek sok gazdája van - a világsikernek meg még több. A 60 millió
példányban elkelt megabestseller, A Da Vinci-kód szerzője, Dan Brown maga is
elismerte, hogy mások segítették a könyv megírásában. Megszólalt az első kiadást
gondozó amerikai könyvkiadó egyik volt vezetője, Miriam Abramovitz Saviv is, aki
ma a Jerusalem Post kulturális rovatvezetője. Saviv az izraeli napilapban (A
könyv születése, 2006. május 18.) azt állítja: Brownt a szerkesztők mentették
meg, mivel egyedül nem tudta volna befejezni a művet. A kiadónál nem számítottak
arra, hogy A Da Vinci-kód ellen keresztények tiltakoznak majd. "A kézirat első
olvasói - a tulajdonos és a szerkesztők - túlnyomórészt zsidók voltak", akik
Jézus és Mária Magdolna állítólagos kapcsolatának a történetét "érdekes
elgondolásnak" tartották - magyarázza Saviv.
Dan Brown, a sikerszerző. Hallgatott kiadója tanácsaira
Fotó: AP
Hogyan lesz egy névtelen tucatíróból egyik hétről a másikra bestselleríró? A
kulcs - legalábbis Saviv szerint - egy olyan kiadó, aki teljes mellszélességgel
odaáll egy számára fontos mű publikálása mögé. Dan Brown első három könyvét
(Digitális erőd, A megcsalattatás foka, Angyalok és démonok) egy New York-i
kiadó, a Pocket Books jelentette meg, igencsak mérsékelt sikerrel. Az első
kiadások példányszáma hat- és tízezer között volt, és a fordulatos krimiként
megírt könyvek gyorsan eltűntek a hasonló történetek áradatában.
Az író szerencséjére Jason Kaufmann, a legnagyobb amerikai kiadóhoz, a Random
House-hoz tartozó Doubleday főszerkesztője első olvasásra odaadó rajongója lett
Brown könyveinek. Kaufmann meg volt győződve arról, hogy megfelelő
témaválasztással és erőteljes marketinggel ki lehet emelni Brownt az
ismeretlenségből. A főszerkesztő megbízta a kiadó nemrég kinevezett fiatal
lektorát, a huszonkét éves Miriam Abramovitz Savivot, hogy szerezze meg a kiadó
számára az új könyv, A Da Vinci-kód kiadási jogait. Saviv szabad kezet kapott
arra, hogy egy "nagyon jelentős" összeget ajánljon a szerzőnek, aki elfogadta az
ajánlatot.
A megállapodás szerint Brownnak folyamatosan egyeztetnie kellett a kéziratot a
kiadóval. A szerkesztők elégedettek voltak a történet gördülékeny, fordulatos
stílusával, de számos módosítást javasoltak a regény történetéhez. Saviv úgy
véli, szerencséjük volt, mert Brown személyében "szokatlanul alázatos,
önérzettől mentes, a korrekcióra nyitott" szerzőt ismertek meg. A leadott
fejezeteket a kiadónál több példányban kinyomtatták. Az íveket a főszerkesztő és
munkatársai véleményezték, a változtatásokat pedig az író beépítette a
történetbe.
A befejezés előtt azonban váratlanul válság tört ki. Dan Brown a könyv utolsó
fejezeteivel elakadt, és sehogy sem tudta befejezni a történetet. Összeült a
Doubleday szerkesztőbizottsága. "Számos változatot vizsgáltunk meg, újraírtuk a
történetet, új koncepciókat emeltünk be" - írja Saviv, aki bánja, hogy nem
tartotta meg az elvetett kéziratvariációkat, mivel azok ma vagyonokat érnének a
rajongók számára.
Végül felszállt a füst. A végleges kéziratról a kiadó vezetői kezdték elhinni,
hogy kincset tartanak a kezükben. Az igazgatótanács eldöntötte: példátlan
marketingakcióval robbanásszerűen fogják bevezetni A Da Vinci-kódot a piacra.
Egyetlen éjszaka alatt tízezer reklámpéldányt nyomtattak ki és küldtek szét
Amerika-szerte valamennyi jelentős médiumhoz és könyvkritikushoz. A kiadó
lelkesedése ragadósnak bizonyult, az újságírók felkapták a kereszténység
"leleplezéséről" és a katolikus egyház egyik titkos rendjéről szóló történetet.
A Doubleday 2003 húsvétjára időzítette A Da Vinci-kód megjelenését. Rekord-
mennyiséget, 230 ezer példányt nyomtattak és terítettek a boltokba. Bár a
megjelenés napján csak hatezer példány kelt el, a könyv - ismeretlen szerző
esetében példátlan teljesítményként - már az első héten felkerült a The New York
Times bestsellerlistájának első helyére, és ott is ragadt több mint egy éven
keresztül. Az áradozó kritikák és a nyomukban elkészült tévéinterjúk, viták
aztán meghozták az olvasóközönség érdeklődését is. A Da Vinci-kód a modern kori
könyvkiadás aranybányájának bizonyult. Dan Brown piaci értékét a szerzői és
filmjogokból befolyó jutalékok alapján 400 millió fontra (mintegy 160 milliárd
forint) becsülik. A Kód sikere nyomán milliós példányszámban keltek el az író
korábbi könyvei is. A marketingteljesítményhez csak a szintén kezdő írótól
származó és hasonlóan agresszív stratégiával reklámozott Harry Potter-sorozat
bevételei mérhetők.
Miriam Abramovitz Saviv ma már nem dolgozik a kiadónál, Izraelben él, és egy
rangos napilap, a Jerusalem Post kulturális rovatvezetője. Cikkében néhány
kulisszatitkot is elárul. A főszerkesztő, Jason Kaufmann neve például
anagrammaként szerepel a könyvben (az egyik karaktert Jonas Faukmann-nak
hívják), leánya, Sophie nevét pedig a Jézus állítólagos leszármazottjaként
megjelenő főszereplő viseli.
Saviv nem sajnálja a könyvet kísérő vitákat. Szerinte elkerülhetetlen volt a
keresztény szervezetekkel való konfliktus. "Amikor egy könyv ilyen sikeres, az
ellenreakciók is hevesek" - véli a volt szerkesztő, aki szerint a kiadónál
előzetesen nem sokan számítottak erre. "A kézirat első olvasói túlnyomórészt
zsidók voltak: Jason Kaufmanntól jómagamon át a kiadóig, Steve Rubinig és
helyetteséig, Michael Palgonig" - írja cikkében Saviv, aki szerint a kiadónál
nem tartották blaszfémiának a Jézussal kapcsolatos vitatott állításokat: "Mi úgy
álltunk hozzá, hogy A Da Vinci-kód érdekes gondolatokra épülő könyv" - zárja
írását a Jerusalem Post kulturális szerkesztője.