Hetek - X. évfolyam, 21. szám, 2006. május 26

A május 21-ei montenegrói népszavazáson eldőlt, hogy létrejön Európa legújabb országa. A balkáni háborúk után az utolsó állam is benyújtotta a "válókeresetet" Szerbiának, amely több elemző szerint az év végén meggyengült pozícióból indulhat majd neki a Koszovó sorsával kapcsolatos diplomáciai erőpróbának. Sokan a Balkán történelmének egyik döntő fontosságú eseményét és az egykori Jugoszlávia szétesésének utolsó felvonását látják Montenegró függetlenedésében.

Amikor 2003-ban a két állam egyfajta államszövetségi "házasságra" lépett, a montenegróiak lehetőséget kaptak, hogy három évvel később szavazzanak függetlenségükről. A parányi, alig 620 ezer lakosú Montenegró polgárai most úgy döntöttek: nem kérnek a 8 milliós szerb "nagytestvér" bábáskodásából, nem akarják, hogy országuk továbbra is hátrányos helyzetbe kerüljön nemzetközileg Belgrád "engedetlensége" miatt. Bár a kormánypárt már régóta hangoztatta a különválás előnyeit, törekvéseik a közelmúltban kaptak nagyobb lendületet a szerb kormány Ratko Mladics háborús bűnössel kapcsolatos magatartása miatt. Mivel Belgrád az 1995-ös szrebrenicai mészárlás felelősének tartott tisztet nem adta ki Hágának, az EU felfüggesztette Szerbia-Montenegróval a csatlakozási tárgyalásokat. A "válás" szószólói szerint a "fekete hegyek" országa - ezt jelenti ugyanis a Montenegró szó - így hamarabb felvételt nyerhet majd az EU-ba.
A szavazás feltételeit az Európai Unió diktálta: minimum 50 százalékos részvétel volt szükséges, és a függetlenséghez legalább a szavazatok 55 százalékának igennek kellett lennie. Ez azonban buktatót is rejtett magában: az igen szavazatok lehettek volna úgy is többségben, hogy közben mégis veszítenek a függetlenségpártiak, ha az 55 százalékot nem érik el. Az 55,5 százalékos eredmény így is épphogy csak átcsusszant a lécen. A részvételi arány viszont rekordokat döntött: meghaladta a 86 százalékot.
Több kommentátor szerint a Mladics-ügy csak azokat a szavazókat befolyásolta, akik korábban nem tudtak dönteni: a többiek inkább etnikai származásuk alapján szavaztak. Már a voksolás előtti közvélemény-kutatások is jelezték: Montenegró lakossága közel fele-fele arányban megosztott a kérdést illetően. A megosztottság általában az etnikai határvonalakat követte: a nyugati partvonal közelében élő montenegróiak és albánok a függetlenséget preferálták, míg a keleti határ menti szerbek inkább az egység mellett voksoltak.
Montenegróban a lakosság 43 százaléka montenegrói, 32 százaléka szerb, 14 százaléka szláv muzulmán és 7 százaléka albán. A függetlenségi törekvések újra felvetik a balkáni etnikumok helyzetének kérdését: Montenegróban közel 200 ezer szerb él, Szerbiában pedig 260 ezer montenegrói, akik a különválás után kisebbségekké válnak. Szerbiában a magyarok után a montenegrói lesz a legnépesebb kisebbség.
A kampány során a két tábor hangzatos érveket vonultatott fel egymással szemben. Míg Belgrád hívei váltig azt hajtogatták, hogy "egyedül nem megy", a kormányfő, Milo Djukanovics és követői kitartottak amellett, hogy önállóan fényes jövő vár a miniállamra. A szétválás támogatói szerint "a független Montenegró nem lesz többé a nacionalista szerb politika játékszere", a miniállam rohamos léptekkel felvételt nyer majd az EU-ba, az ENSZ-be és a NATO-ba, és óriási gazdasági fellendülés várható, hiszen egyrészt Brüsszelből öntik majd a pénzt Montenegróba, másrészt pedig a külföldi befektetők is sorban állnak majd a határoknál.

Djukanovicsék szerint a külföldi befektetők a "Balkán Svájcává" alakíthatják Montenegrót, vagy egy másik hasonlatával élve "második Monte Carlo" jöhet létre belőle. A külföldi megfigyelők azonban pontosan ettől tartanak: egy független Montenegró a csempészek, a pénzmosodák, a szerencsejáték-ipar és az orosz maffia egyik aranybányájává válhat. Egyes elemzők szerint a szervezett bűnözés - a felderítetlen gyilkosságok, a korrupció, a maffia és a kormány állítólagos összefonódása - már most is komoly problémát jelent.
Az ország egyes források szerint a nemzetközi cigarettacsempészet központja. Az olasz vámőrség szerint kétes kapcsolatai révén maga Djukanovics is kiveszi részét a jövedelmező "üzletből". A Belgrád-pártiak egyenesen azt állítják: Djukanovics egyfajta "privát államot" akar létrehozni, amelyben kedvére folytathatja állítólagos sötét üzelmeit.
Djukanovics egyébként nagy túlélője a balkáni politikai életnek: már 16 éve hatalmon van, és még csak a negyvenes éveiben jár. Sokáig kapcsolatot tartott Miloseviccsel, ám végül 1997-ben ellene fordult. A függetlenséget csak Milosevics elűzése után kezdte nyíltan hangoztatni. A választásokon pártjával sorozatosan sikert aratott, ellenzéke mára jóformán széttöredezett.
Djukanovics azzal vádolta Szerbiát, hogy beavatkozott a kampányba, a szerbpárti ellenzék vezetője, Predrag Bulatovics szerint azonban a kormányfő "szerbellenes hisztériát" gerjesztett. Bulatovics sötét képet festett a kampány során az elválás következményeiről: a Montenegróban élő szerbek egyik napról a másikra elvesztik állampolgárságukat, a Szerbiában tanuló több ezer montenegrói diák elveszti a Belgrádtól kapott ösztöndíjat, és a szerb klinikákon kezelt montenegrói betegeknek is ki kell fizetniük majd a kórházi számlákat. Szerinte az - egyébként fényes jövő előtt álló - turizmus is összeomlik majd, hiszen a szerbek nem mennek majd montenegrói tengerparti nyaralóikba.
Egyelőre annyi bizonyos: a két tagköztársaság alkotta államközösség megszűnése után a nemzetközi jogalanyiságot Szerbia "örökli". Montenegrónak külön fel kell vetetnie magát az ENSZ-be, a NATO-ba, illetve más nemzetközi szervezetekbe és a pénzintézetekbe is. A két államnak a vagyonmegosztásról is tárgyalnia kell. A közös szövetségi intézményeket - köztük a parlamentet, a legfelsőbb bíróságot, a minisztertanácsot, a külügyi és a honvédelmi tárcát - fel kell számolni. A szétválás után Szerbia elveszíti tengerparti kijáróját.
Bár az eredményeket a szétválást nem igazán preferáló EU és a szerb elnök is elismerte, Belgrád tart attól, hogy Montenegró különválását követően Koszovó is végleg elszakadhat. Az albán etnikai többségű, az ENSZ irányítása alatt álló tartomány szintén függetlenségre törekszik. Szerbia most meggyengült pozícióból indulhat neki a Koszovóval kapcsolatos diplomáciai mérkőzésnek, ami az év végén várható.