K. S.
Ami a csövön kifér
Az Egészségügyi Világszervezet nyolc éve közzétett jelentése szerint csak Európában évente 80 ezerre tehető azon emberek száma, akik a közlekedés okozta légszennyezés következtében hunynak el. Úgy áll a helyzet, hogy az emberek szabad helyváltoztatáshoz való joga a környezetszenynyezés miatt súlyosan sérti más emberek egészséges környezethez való alkotmányos jogát!
A városi szmog kialakulásához az erősen szennyezett levegő és a kedvezőtlen meteorológiai körülmények találkozása vezet. A szmog elnevezés az angol smoke (füst) és fog (köd) szavak összevonásából keletkezett. A világ első szmogriadóját 1952 decemberében Londonban rendelték el. A brit fővárost öt napon keresztül beborító szmogfelhő következtében 4600 ember halt meg légzőszervi és szívbetegségben. Ezen okulva a sűrűn lakott nagyvárosokban világszerte szmogriadó terveket dolgoztak ki. Ezek olyan korlátozó intézkedéseket tartalmaznak, amelyekkel a szmog kialakulása, illetve következményei enyhíthetők. A kor-látozások érinthetik a közlekedést is. Ez történt 1955 szeptemberében Los Angelesben, amikor az autósokat még csak kérték, és nem kötelezték, hogy ne használják gépkocsijukat a magas légszennyezési adatok miatt. Magyarországon a kipufogógázok rovására írható minden kétszázadik, aktív korban bekövetkezett haláleset. A fővárosban a szén-monoxid-, a szénhidrogén-, a nitrogén-oxid- és az ózonszennyezés több mint 90 százaléka közlekedési eredetű. Hogy mindezidáig Budapesten nem kellett szmogriadót elrendelni, az annak köszönhető, hogy a Duna szélcsatornaként működik. A víz és a levegő eltérő hőmérséklete miatt mindig van némi légmozgás, bizonyos mértékig tisztítja a belváros levegőjét. Ennek ellenére Budapesten az elmúlt tíz esztendőben több mint 100 százalékkal nőtt az asztmás betegek száma. Fővárosunkban mintegy négyszázezer ember pollenallergiás. A szakemberek szerint ez a magas szám összefüggésben áll a szennyezett levegővel. Ezt a gyanút támasztja alá, hogy nem a virágporban sokkal dúsabb környezetben élő falusiak, hanem elsősorban a városi emberek szenvednek a szénanáthától.
Mi az, amit kipufogunk?
A szén-monoxid, amely a tökéletlen égés folyamán keletkezik, igen mérgező gáz. Veszélyessége abban rejlik, hogy 240-szer erősebben kötődik a vér hemoglobinjához, mint az oxigén, így megakadályozza a vér oxigénszállító munkáját. A nitrogén-dioxid légzőszervi megbetegedéseket okoz, a légutak nyálkahártyájának és a szem kötőhártyájának gyulladását, valamint a vérerek kitágulását eredményezheti. Nagy töménységben (200 mg/m3 fölött) roncsolja a tüdő szöveteit. A katalizátoros autók használatával ugyan csökkent a kipufogógázban a mérgező anyagok mennyisége, viszont az autók számának rohamos növekedése miatt szinte semmit nem javult a levegő minősége.
Tegyük helyre az ózont!
Földünk magas légkörében, a sztratoszférában található ózon megvédi az élőlényeket a pusztító, nagy energiájú UV-sugaraktól. Amennyire hasznos a magasban az ózon, annyira káros a talajközelben. Az autók kipufogógázaiból a levegőbe kerülő szerves vegyületek nyáron a napfény és a hő hatására reakcióba lépnek a levegőben lévő nitrogén-oxidokkal, és ózon keletkezik. Fotokémiai szmognak nevezzük ezt a légköri jelenséget. A talajközeli ózon képződése különlegesen nagymértékű Rómában, Milánóban, Barcelonában és Athénban, ahol bevett szokás nyáron, hogy egyik nap csak a páros, rákövetkező nap pedig a páratlan rendszámú autókat engedik be a városba. Az ózon csökkenti a tüdő kapacitását, gyengíti a baktérium- és a vírusfertőzésekkel szembeni ellenállóképességet. Különösen a dohányosok érzékenyek az ózonterhelésre, mivel tüdőműködésük hatékonysága már amúgy is erősen lecsökkent.
