Vissza a tartalomjegyzékhez

Hack Péter
Az állam számít

"A gazdaság, buták" - hangzott Bill Clinton kampánymottója (Eredeti formájában:"It's the economy, stupid"), a most kormányalakítással megbízott Gyurcsány Ferencnek is szólhat ez az üzenet. Az ország jelenlegi helyzetében azzal a hangsúlymódosítással, hogy: "Az állam, ti buták!"

A hagyományos demokráciákban, ha egy politikai erő megszerzi a többséget a törvényhozásban, akkor kap négy évet arra, hogy terveit megvalósítsa. A ciklus első felében végrehajthatja azokat a rövid távon népszerűtlen, hosszú távon azonban sikert hozó terveket, amelyek biztosítják számára, hogy a következő választásokon is eséllyel induljon. A most alakuló magyar kormány terveit azonban a választói hangulaton túli tények határozzák meg.
A magyar gazdaság jelenlegi állapotában az új kormánynak nem elég a választók kegyeit keresni, rövid távon az úgynevezett pénzügyi befektetők bizalmáért folyik a küzdelem.
Tekintettel arra, hogy a költségvetés évek óta többet költ, mint amennyit bevételként be tud szedni, a magyar állam működőképességét azok a pénzügyi befektetők biztosítják, akik magyar állampapírokat vásárolnak. A befektetők ezen állampapírok megvásárlásával tulajdonképpen hitelt nyújtanak a magyar államnak, amely az adóbevételeken felül ebből a hitelből tudja fizetni az állami alkalmazottakat és finanszírozni az állami beruházásokat.

A befektetők ezt a hitelt nem a jó szívüktől vezérelve adják az államnak, hanem azért, mert az állampapírok magas kamatából nyereséget kívánnak szerezni. Az állam azonban csak addig számíthat a befektetők pénzére, amíg bírja bizalmukat. A modern demokráciáknak ez egy fontos sajátossága, ha a kormány nem tudja a költségvetést egyensúlyban tartani, sorsa legalább annyira a külföldi befektetők kezébe kerül, mint amennyire a választók kezébe.
Az újonnan megalakuló Gyurcsány-kormánynak rövid távon létérdeke, hogy meggyőzze a külföldi befektetőket arról, hogy hajlandó valódi, tényleges eredményeket produkáló reformokat kezdeni. Ha ez nem sikerülne, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Ha a befektetők úgy látnák, hogy minden megy tovább, mint eddig, akkor arra a következtetésre kellene jutniuk, hogy napról napra nő annak esélye, hogy befektetéseik nem térülnek meg, sőt nemhogy hasznot nem tudnak produkálni, még el is veszíthetik pénzüket. A nemzetközi hitelminősítő intézetek egyfajta pénzügyi időjárás-előrejelzőként közlik, mire lehet számítani egy piacon. Ha jelentéseikből a befektetők azt látják, hogy pénzük elvesztésének kockázata átlép egy kritikus határt, akkor egyik pillanatról a másikra pánikreakciók törhetnek ki, amelyek eredményeként a befektetők kivonják pénzüket az országból, ami rendkívül súlyos helyzetet teremtene. Egy ilyen esemény bekövetkezte rövid távon két számjegyű inflációt (áremelkedést és kamatemelkedést), és két számjegyű munkanélküliséget eredményezhet.
A befektetők, annak ellenére, hogy nem rendelkeznek szavazati joggal - jelképesen szólva - kezükben tarják a kád dugóját, és egyik pillanatról a másikra véget vethetnek a pancsolásnak. Az új kormány számára tehát az elsődleges cél nem lehet az, hogy biztosítsa a baloldal sikerét az őszi önkormányzati választásokon, hanem az, hogy olyan lépéseket tegyen, melyek a befektetők, a piac bizalmát helyreállítják, illetve megtartják.
A bizalomerősítő lépések pedig csak az államszervezet és a közigazgatás radikális átalakításával képzelhetők el. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy míg a magángazdaság Magyarországon másfél évtized alatt lényegében alkalmazkodott a piaci körülményekhez, addig az állam szervezete és az önkormányzati rendszer nem. Az állam és az önkormányzatok egyre több pénzből egyre rosszabbul látják el feladataikat. Miközben például az Igazságügyi Minisztérium feladatai folyamatosan csökkennek, a helyettes államtitkárok száma megháromszorozódik. Miközben a EU-tagság folytán a külügyek irányításának súlypontja Brüsszelbe kerül, a Külügyminisztérium létszáma és költségei nem csökkennek, és még hosszan sorolhatnánk a példákat.
Amennyiben a kormány saját területén radikális átalakításokat kezd, leépíti a minisztériumokat és azok háttérintézményeit, lényegesen egyszerűsíti az önkormányzati igazgatási rendszert, akkor meg tudja győzni a befektetőket. Ha ehelyett látszatintézkedésekbe kezd, akkor erre semmi esély.
A folyamatban azonban a legfontosabb, hogy a befektetők érdeke és a magyar lakosság érdeke azonos: olcsó, hatékony, jól működő állam, amely nem szivattyúzza ki a pénzt a gazdaságból és az emberek zsebéből.