"A gazdaság, buták" - hangzott Bill Clinton kampánymottója (Eredeti
formájában:"It's the economy, stupid"), a most kormányalakítással megbízott
Gyurcsány Ferencnek is szólhat ez az üzenet. Az ország jelenlegi helyzetében
azzal a hangsúlymódosítással, hogy: "Az állam, ti buták!"
A hagyományos demokráciákban, ha egy politikai erő megszerzi a többséget a
törvényhozásban, akkor kap négy évet arra, hogy terveit megvalósítsa. A ciklus
első felében végrehajthatja azokat a rövid távon népszerűtlen, hosszú távon
azonban sikert hozó terveket, amelyek biztosítják számára, hogy a következő
választásokon is eséllyel induljon. A most alakuló magyar kormány terveit
azonban a választói hangulaton túli tények határozzák meg.
A magyar gazdaság jelenlegi állapotában az új kormánynak nem elég a választók
kegyeit keresni, rövid távon az úgynevezett pénzügyi befektetők bizalmáért
folyik a küzdelem.
Tekintettel arra, hogy a költségvetés évek óta többet költ, mint amennyit
bevételként be tud szedni, a magyar állam működőképességét azok a pénzügyi
befektetők biztosítják, akik magyar állampapírokat vásárolnak. A befektetők ezen
állampapírok megvásárlásával tulajdonképpen hitelt nyújtanak a magyar államnak,
amely az adóbevételeken felül ebből a hitelből tudja fizetni az állami
alkalmazottakat és finanszírozni az állami beruházásokat.
A befektetők ezt a hitelt nem a jó szívüktől vezérelve adják az államnak, hanem
azért, mert az állampapírok magas kamatából nyereséget kívánnak szerezni. Az
állam azonban csak addig számíthat a befektetők pénzére, amíg bírja bizalmukat.
A modern demokráciáknak ez egy fontos sajátossága, ha a kormány nem tudja a
költségvetést egyensúlyban tartani, sorsa legalább annyira a külföldi befektetők
kezébe kerül, mint amennyire a választók kezébe.
Az újonnan megalakuló Gyurcsány-kormánynak rövid távon létérdeke, hogy meggyőzze
a külföldi befektetőket arról, hogy hajlandó valódi, tényleges eredményeket
produkáló reformokat kezdeni. Ha ez nem sikerülne, annak beláthatatlan
következményei lehetnek. Ha a befektetők úgy látnák, hogy minden megy tovább,
mint eddig, akkor arra a következtetésre kellene jutniuk, hogy napról napra nő
annak esélye, hogy befektetéseik nem térülnek meg, sőt nemhogy hasznot nem
tudnak produkálni, még el is veszíthetik pénzüket. A nemzetközi hitelminősítő
intézetek egyfajta pénzügyi időjárás-előrejelzőként közlik, mire lehet számítani
egy piacon. Ha jelentéseikből a befektetők azt látják, hogy pénzük elvesztésének
kockázata átlép egy kritikus határt, akkor egyik pillanatról a másikra
pánikreakciók törhetnek ki, amelyek eredményeként a befektetők kivonják pénzüket
az országból, ami rendkívül súlyos helyzetet teremtene. Egy ilyen esemény
bekövetkezte rövid távon két számjegyű inflációt (áremelkedést és
kamatemelkedést), és két számjegyű munkanélküliséget eredményezhet.
A befektetők, annak ellenére, hogy nem rendelkeznek szavazati joggal -
jelképesen szólva - kezükben tarják a kád dugóját, és egyik pillanatról a
másikra véget vethetnek a pancsolásnak. Az új kormány számára tehát az
elsődleges cél nem lehet az, hogy biztosítsa a baloldal sikerét az őszi
önkormányzati választásokon, hanem az, hogy olyan lépéseket tegyen, melyek a
befektetők, a piac bizalmát helyreállítják, illetve megtartják.
A bizalomerősítő lépések pedig csak az államszervezet és a közigazgatás
radikális átalakításával képzelhetők el. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy
míg a magángazdaság Magyarországon másfél évtized alatt lényegében
alkalmazkodott a piaci körülményekhez, addig az állam szervezete és az
önkormányzati rendszer nem. Az állam és az önkormányzatok egyre több pénzből
egyre rosszabbul látják el feladataikat. Miközben például az Igazságügyi
Minisztérium feladatai folyamatosan csökkennek, a helyettes államtitkárok száma
megháromszorozódik. Miközben a EU-tagság folytán a külügyek irányításának
súlypontja Brüsszelbe kerül, a Külügyminisztérium létszáma és költségei nem
csökkennek, és még hosszan sorolhatnánk a példákat.
Amennyiben a kormány saját területén radikális átalakításokat kezd, leépíti a
minisztériumokat és azok háttérintézményeit, lényegesen egyszerűsíti az
önkormányzati igazgatási rendszert, akkor meg tudja győzni a befektetőket. Ha
ehelyett látszatintézkedésekbe kezd, akkor erre semmi esély.
A folyamatban azonban a legfontosabb, hogy a befektetők érdeke és a magyar
lakosság érdeke azonos: olcsó, hatékony, jól működő állam, amely nem
szivattyúzza ki a pénzt a gazdaságból és az emberek zsebéből.