Vissza a tartalomjegyzékhez

Pajor István
A zuhanás világában

A biatorbágyi viadukt korlátján áll. Előre dől, majd elugrik a mélység felé. Nincs rajta ejtőernyő, és alatta ekkor még semmi sincs. Huszonhárom méter magasból zuhan. A kezeivel, lábaival úgy mozog, mintha keresne valamit. A zuhanás minden pillanatában tudatánál van, kívülről is látja magát. Közeledik a földhöz, miközben komótosan alágördül egy teherautó. A platón üres dobozok vannak szépen elrendezve. A test nagy sebességgel a dobozok közé csapódik. Néhány másodperc csend. Majd mozgást hallani, és a dobozok közül, aki előbb még zuhant, kimászik és mosolyog. Mosolyog, mert sikerült, és jól van. Ő Piroch Gábor, a kaszkadőr. Ebben a különös elhivatottságot igénylő mesterségben az egyik, ha nem a legnagyobb és legismertebb.


Ugrás a bizonytalanba. Eddig még sikerült Fotó: Shutterstock

Minden idők legtöbb Oscar-szobrát - a Ben-Hur mellett - a Titanic című filmnek osztották ki. Minden idők egyik legjelentősebb tiszta nyereségét termelte a film. Ebben a filmben egyetlen magyar jutott szerephez, méghozzá "főszerephez": Piroch Gábor.
Olyan feladatokat oldott meg, amelyekről még a rendező, James Cameron sem álmodott. A legveszélyesebb helyzetek agyszüleményét a saját szakértelmével, tapasztalatával még tovább feszítette. A hatás fokozása az ő világa.
"Csillaghegy a hazám, 1953-ban születtem itt, a Nefelejcs utcában, a házunkban. Ide kötnek a gyökereim, itt nevelte, >>verte<< belém édesapám a sport szeretetét. Apám jó ökölvívó volt, így én is rendszeresen kesztyűt húztam. Ötéves koromtól focizni jártam, majd jött egyik fő sportom, a dzsúdó. Tehetségesnek mondtak, ezért ha jöttek a toborzók válogatni, mindig megtaláltak" - mesél a kezdetekről a kaszkadőr.

Akkoriban még nem tudta, milyen sokat fog jelenteni a későbbiekben, hogy több sporthoz is szorosan kötődött: atletizált, úszott, kajakozott, az előbb említetteken túl.
Majd következtek a mai munkájához nélkülözhetetlen sportok: torna, műugrás, vívás, lovaglás, sziklamászás. A krosszmotor és a sportautózás már filmtartozéknak számított. Piroch Gábor ma is hálásan emlékezik egykori mestereire: Ferdinándi Géza öttusázóra és Pap Bertalan olimpiai bajnok kardvívóra.
"Tizenöt évesen kerültem a forgatások közelébe, és tizenhat évesen, úgynevezett >>gyalogos kaszkadőrként<< jutottam első gázsimhoz: százötvenezer forintot kerestem, ami majdnem a négyszerese volt egy statiszta bérének. Tetszett ez a világ, éreztem a kiteljesedés lehetőségét, ahol majd nemcsak a veszélyes helyzetek megoldásáért, hanem a saját gondolataim, ötleteim megvalósításáért is élhetek."
Piroch hamar bekerült a "szamuráj csapatba", innen választották ki a dublőröket. Nyáron folyamatosan volt "munka", télen azonban nem. Mivel már családjáról is gondoskodnia kellett, a holtszezonban újságkihordást, lovászkodást, szállító- és rakodómunkát, telefonfülke-takarítást vállalt. Közben persze az edzéseket sem hanyagolta. És egyszer csak elkezdtek jönni a filmek; sok-sok film. Olyan feladatok, melyeket kevesen vállalnak, vagy senki. Mert tíz méterről sokan leugranak, harmincról kevesen. Ötven-hatvan méterről már senki - érzékelteti Piroch a szakma rétegződését.
"Egy autószalon megnyitó ünnepségéhez felkértek, hogy ugorjak le egy hatvan méter magas épület tetejéről. Izgatott a feladat, elvállaltam. Pedig onnan fentről az a négyszög, ahol a dobozok vártak, nagyon kicsinek tűnt. Felmentem. Tízezer néző figyelte, hogy megtalálom-e a célt. Megtaláltam. Abban az évben huszonöt százalékkal több autót adtak el az említett autószalonban."
Egy szintén emlékezetes feladat során a Margit hídról egy hattonnás autóbuszt kellett a Dunába vezetni. Eredetileg öten vállalkoztak a munkára, ketten visszamondták. Piroch vezette a buszt, s mind a hárman tudták, ha életben akarnak maradni, zuhanás közben, mielőtt vizet érnének, ki kell jutni a buszból. "Szép munka volt, sok kamerával dolgoztak, látványos kockák maradtak fenn az utókor számára" - összegzi az eredményt a "sofőr".
Piroch Gábor manapság már télen sem pihenhet, hiszen nemcsak fizikai, hanem szellemi feladatok is várnak rá: sok forgatásnál dolgozik supervisorként. Nyers ötletekből kell látványos jeleneteket rendeznie.
Munkája során mintegy harminc országban - többek között Thaiföldön, Marokkóban, Mexikóban -, közel kétszáznyolcvan filmben dolgozott. Olyan rendezőkkel alkothatott, mint Woody Allen, Steven Spielberg, Charles Beeson, Vic Armstrong, Chuck Russel vagy a magyarok közül Kern András és Koltai Lajos.
"Sok ismert színésszel dolgoztam együtt, és dolgoztam >>helyettük<<. Arnold Schwarzenegger, Brad Pitt, Angelina Jolie, Orlando Bloom, Tom Cruise, Silvester Stalone - bátran állíthatom - becsültek és megkedveltek."
Minden színész és kaszkadőr álma, a "nagy film", Piroch Gábor számára is a Titanic volt. A film nagy része a Mexikói-öbölben készült, naponta átlagban száz kaszkadőrt alkalmaztak. Piroch a legveszélyesebb jelenetekben szerepelt.
"Amikor kettétörik a hajó, az egyik utas - ez voltam én - a szétvált hajótest közé zuhan. Sajnos ennél a részletnél meg is sérültem, egy kiálló vasgerendába csapódott a sarkam, napokig járni is alig bírtam. Egy másik jelenetben a hajó süllyedni kezd, megbillen, és a tat megemelkedik az ég felé. Innen kellett lezuhanni, majd némi trükk segítségével a korlátra esni és rácsavarodni. Ezek a jelenetek veszélyesek, és sok-sok ismétlést igényelnek, de ez az én munkám."
Az átlagemberben valószínűleg az első kérdés, ami felmerül, hogy "nem fél?". Piroch Gábor nem titkolja: időnként fél. Azonban nem a fájdalomtól, nem a balesettől, hanem a sikertelenségtől, attól, hogy meg tudja-e oldani a feladatot. A sérülés, a fájdalom kezelése együtt jár ezzel a foglalkozással, s mivel jó anyagból "gyúródott", jó a fájdalomtűrő képessége. A veszéllyel, s azzal a filozofikus kérdéssel kapcsolatban, hogy mibe tud kapaszkodni zuhanás közben, szintén van magyarázata: "Egyszer azt mondta egy barátom: tudja, hogy rám három angyal vigyáz. Azt gondolom, hogy valóban kell valakinek lennie, aki ezekben a helyzetekben mellettem van, megóv. Ezt érzem, és ez jó."