Tihanyi Péter
Félre a depresszióval
A pozitív jövőkép inspirál - mondja Kóka János

"A hangom talán attól erős, hogy nem fogadom el, sőt ellene megyek egy ősrégi magyar sztereotípiának, amely szerint ez az ország egy átokkal vert hely. Ha a hagyományos magyar depresszió, önsajnálat, panaszkodás ellen nem teszünk azzal, hogy megmutatjuk a lehetőségeket, hogy inspiráljuk az embereket, hogy pozitív jövőképet mutatunk nekik, amiért küzdeni is érdemes, akkor nem a fejlődés útján járunk."

Kóka János gazdasági miniszter

Láthatóan nagyon élvezi a mostani munkáját. Mintha lubickolna benne. Mitől vonzó egy ilyen adottságú fiatalember számára a politika?
- Az én generációm jelesebb tagjai irtóznak a politikától. Azt mondják, semmire nem ad megoldást, korrupt, destruktív és gyenge színvonalú. Eleve olyan közegbe születtek bele, ahol nem a politikai kapcsolatoktól függött az előremenetelük, a karrierjük, hanem a nemzetközi szinten is értékesíthető tudásuktól, képességeiktől és belső kvalitásaiktól. Sokan kérdik tőlem, hogy sikeres emberként és üzletemberként mi a csudának vállaltam szerepet a politikában. Azt mondom nekik: valakinek csak vállalnia kell, hogy egy kicsit kiszellőztesse ezt a pállott politikai teret, és végre friss levegőt hozzon. A kortársaimnak van egy világos víziója egy új és boldogabb Magyarországról, ahol több a derű, ahol kisebb és kevésbé bürokratikus az állam, és ahol hatékonyabbak az állami szolgáltatások. Ha se én, se Gyurcsány Ferenc nem mondanánk azt, hogy menjünk, csináljuk, és tegyünk rendet, ha - egy komoly, az egzisztenciális biztonságot is hosszú távra biztosító magánvagyon birtokában - nem mondtuk volna, hogy nem a pénzért dolgozunk, hanem valami olyasmit szeretnénk tenni, ami a gyermekeinknek is ad valamit, nos, ha mi nem, akkor ki csinálná ezt meg? Gondolja, hogy a régi politikai elit egyszer csak képes lesz önmagát megújítani és megtisztítani? Vagy saját árnyékát átlépve képes volna rendet tenni? Nem volna képes.
A régi politikai elit kifáradt. Orbán Viktor és csapata elkopott ugyanúgy, ahogy a rendszerváltó elit nagy része is.
Ez a fáradtság miben nyilvánul meg?
- Abban, hogy hét-nyolc éve nem történt semmi lényeges reform ebben az országban. Az egészségügyet néha megsimogatják, de komoly reformok nélkül lassan elhalálozik. Az államigazgatásban sem pici kozmetikázásra van szükség, hanem a folyamatok fundamentális újragondolására. Egymás mellett él egy sikeres reálgazdaság egy sikertelen, hatékonytalan, ellustult állami szférával. A rendszerváltás környékén a politika a társadalom előtt járt, húzta azt, mert innovatív volt. Ma utcahosszal kullog a társadalom mögött.
Mire alapozza azt a nagyon szép képet, amit a gazdaságról fest?
- Megingathatatlanul hiszek ebben az országban, abban, hogy Magyarország a jövőben Európa egyik sikertörténete lehet. Fejlődésben, munkahelyteremtésben, kreativitásban meg tudjuk előzni a tagországok legtöbbjét. Látom az előremenetelünk útját, a kibontakozás fázisait szinte pontról pontra. Nézzünk kicsit messzebbről az országra! Az utóbbi tizenkét évben felére csökkentettük a munkanélküliséget, 25 százalékról 2,5 százalékra csökkentettük az inflációt. Nem mi vagy a Fidesz vagy a konzervatívok, hanem a magyar gazdaság, a magyar emberek. Idejön egy amerikai vagy francia vezető, és azt mondja: ilyet még nem látott. Hogy egy ország, amely a nyolcvanas években a vasfüggöny mögötti legvidámabb barakként élte meg a gulyáskommunizmust, mára pedig az egyik leggyorsabban fejlődő és a befektetések szempontjából is az egyik legvonzóbb hely lett. Akárhogy is nézzük, egy főre számítva Magyarországra jött a legtöbb működő tőke, ez a befektetői bizalom a gazdasági teljesítményünk igazi barométere. Az utóbbi négy évben negyedével nőtt a reálkereset, harmadával nőttek a nyugdíjak, azaz a gazdaság teljesítménye kezd átcsorogni a privát életbe. Annak idején a legolcsóbban termelő országok egyike voltunk, ma majdhogynem a legdrágábbak vagyunk a régióban. Ennek ellenére negyven-ötvenezerrel több munkahely van, mint négy évvel ezelőtt.
És ez mit mutat?
- Azt, hogy úgy sikerült váltanunk az olcsóbb termelésből a minőségi munkák felé, hogy nem kerültek százezrek az utcára.
Ez nagyszerű dolog. Mikor kint járunk az Egyesült Államokban, Japánban vagy Oroszországban, s látom, hogy magyar exportőröknek új piacokat tudunk találni, újabb és újabb befektetőket tudunk idecsábítani, azt érzem, hogy érdemes csinálni. Ilyenkor könnyedén tudom feldolgozni magamban azt is, hogy amikor hazajövök, a Fidesz sok százmillióért kiragasztott "depresszióarcai" néznek velem szembe az utakon.
Mitől szokatlan és miről szól az a hang, amit Ön képvisel a magyar belpolitikában?
- A hangom talán attól erős, hogy nem fogadom el, sőt ellene megyek egy ősrégi magyar sztereotípiának, amely szerint ez az ország egy átokkal vert hely. Ha a hagyományos magyar depresszió, önsajnálat, panaszkodás ellen nem teszünk azzal, hogy megmutatjuk a lehetőségeket, hogy inspiráljuk az embereket, s hogy pozitív jövőképet mutatunk nekik, amiért küzdeni is érdemes, akkor nem a fejlődés útján járunk. Ha folyamatosan megpróbáljuk visszahúzni az országot, ugyanazt csináljuk, mint Meciar Szlovákiában, mikor
is nacionalizmusba burkolózva visszafordult, és legalább kétszer annyi időre vetette vissza az országot, mint amennyi ideig "uralkodott". Ez borzasztó. És Orbánék is ebbe az irányba vezetik a hajót, Mikola minden egyes mondatából is ez süt.
Mit gondol, miért Ön a Fidesz egyik fő célpontja?
- Mert megjelent valaki, aki nemcsak szavakban, hanem tettekben is képviseli a nyugati polgárosodás eszméjét. Orbánéknak azért telt hosszú évekbe, míg elsajátították a polgárság szimbólumrendszerét, mert nem volt a sajátjuk. Ezért aztán át is csaptak nemzetieskedésbe. Majd amikor érdekeik úgy kívánták: egyszer csak nem középre húztak, hanem megpróbálták a szélsőségeket beemelni a politikába. s ez után egy pillanat alatt elengedték annak a polgárságnak a kezét, amelyről évekig papoltak, sőt, még a szóhasználatukat és szimbólumrendszerüket is azonnal megváltoztatták. Előbb eljegyezték magukat a liberalizmussal, hogy aztán házasságra lépjenek a konzervativizmussal, amit éppen most csalnak meg a kommunizmus eszméjével. Magyarul: semmi sem az övék abból, amit éppen mondanak. A populizmusnak sajnos az az egyik nagy hátránya, hogy mindig el kell engedniük valamit, és mindig valami új szellemiséget kell felvenniük. Gyurcsány Ferenc tényleg olyan, amilyennek mutatja magát - mondhatom, mert jól ismerem -, én tényleg kapitalista vagyok, és Béki Gabriella az SZDSZ-ben tényleg a szolidaritás vérbeli elkötelezettje, tizenhat évvel ezelőtt is azt mondta a parlamentben, amit ma. És sorolhatnám. Ez egy olyan erény, amelyben hatalmas erő van. Ez az az erő, amely összetarthatja az igazi nyugati típusú polgárosodás eszméjét, ami felé Magyarországot is vinni kell. Megértem a jobboldalt, hogy veszélyt jelentünk a képmutatásuk, a populizmusuk, a lebutított sztereotípiáik számára.
Üzletemberként, még az Elender vezérigazgatójaként egy beszélgetés során azt mondta nekem, hogy a jövőbe vetett hit forintosítható a jelenben. Ezt politikusként, miniszterként is így látja?
- Igen. A politika napi szintre
lebontva célkitűzések megvalósításának sorozata, nagyon is
gyakorlatias és pragmatikus tevékenység. Ma Magyarországon a legnagyobb társadalmi, illetve politikai probléma a foglalkoztatás. Nekem gazdasági miniszterként is az a legfőbb fela-datom, hogy új munkahelyek
jöjjenek létre. Elmondok egy történetet: amikor a kollégáimtól megtudtam, hogy van egy halvány remény arra, hogy a Hankook, a dél-koreai gumiab-roncsgyártó mégsem Szlovákiában teremt háromezer új munkahelyet, akkor hittel elkezdtem küzdeni érte. Azt mondtam: "Gyerekek, ezt meg tudjuk csinálni!" Éjszakákon keresztül ezen dolgoztunk, és erről tárgyaltunk, és végül is tényleg sikerült idehoznunk azt a háromezer munkahelyet. Igen, bombasztikus ereje van a hitnek a mostani munkámban is. Elhiszem-e, hogy meg tudjuk csinálni? Be tudom-e gyújtani a stábom motorját is? Olykor ez a hit és lelkesedés kicsit ormótlan. Olyan, mint egy karikatúra, mivel kiemel egy-két jellegzetességet, és a többit háttérben hagyja. Mikor az egyik napilapban feladott hirdetésemben Magyarország kapcsán kirobbanó sikerről beszélek, akkor pontosan tudom, hogy az ország pillanatnyi képe ennél árnyaltabb. De nem baj, hiszen minden képszerű megjelenítés kicsit túloz, valamit kiemel, hogy valamire fókuszáljon. Én ezt szeretném kiemelni. Szeretnék ennek az országnak inspirációt, optimizmust adni, hogy jó felé haladunk.
Hogyan találta meg Önt Kuncze Gábor, és hogyan került a politikába?
- Régi ismerősök vagyunk. Kuncze Gábort az egyik legeredetibb magyar politikusnak tartom. Gyurcsány Ferenccel együtt - akit szintén ismertem - olyan személyt kerestek a Gazdasági Minisztérium élére, aki az üzleti életben már bizonyított, aki a gazdasági életben szerzett tapasztalatai alapján a hatékony-ság és a működőképesség szemléletét át tudja emelni az államigazgatásba. Őszintén szólva, akkor még nem gondoltam, hogy politikus is leszek. Azt hittem, hogy a szakminiszter olyasmi, mint egy cégnél a vezérigazgató. Ő a kivitelező, a megvalósító, az igazgatóság akaratának keresztülvivője. A politikus ezzel szemben olyan, mint az a vállalkozó, aki meghozza a döntéseket, kijelöli a stratégiai irányokat, amelyeket a menedzsment megerősít, majd megvalósít. Örömmel töltene el, ha a generációmból akár az én példámat látva is minél többen vállalnának szerepet abban, hogy lerajzolják, milyen Magyarországot szeretnének. Amit aztán a szakminisztérium majd végrehajt.
Az év elején belépett az SZDSZ-be. Miért tartja fontosnak, hogy egy politikus elkötelezze magát egy párthoz?
- Azért, mert Magyarországon a pártpolitikán kívül nincs érdemi politizálás. Másrészt a döntéshozók legyenek csak elszámoltathatók. S ha egy politikus nem végzi jól a munkáját, akkor a pártja is viselje annak felelősségét. Ráadásul én vérbeli liberálisnak érzem magam, s most itt van egy olyan liberális párt, amely kész új arcok beemelésére, valamint kiáll a gazdasági liberalizmus mellett. Második vagyok az országos SZDSZ-listán. Hiszem, hogy komoly feladatom van: elősegíteni azt, hogy a párt újra visszanyerje azt a lendületet és lényeglátást, amely a kilencvenes évek első felében jellemezte.
Mi van a régi hobbijaival, autóvezetéssel, vitorlázással, utazásokkal? Van még ideje rá?
- Gyakorlatilag megszűnt a szabadidőm. A sportból mindössze annyi maradt, hogy reggelenként otthonról befutok a munkahelyemre. Úgy fogom fel a mostani munkámat, mint egy maratoni futó. Van egy célom, és futok kitartóan, hogy elérjem. Az úton sorfalat állnak nekem, akik szeretnek, és drukkolnak önzetlenül. Ők az igazi szövetségeseim, és e csapat egyre nagyobb.
Nem fél, hogy idő előtt kiég?
- Nem fogok kiégni. Töltődöm a munkám adta sikerekkel, azzal a vízióval, ami felé megyünk, azzal az élvezetes munkakapcsolattal, ahogy Gyurcsány Ferenccel dolgozom, és azzal az érzéssel, hogy a kollégáim számítanak rám.