Vissza a tartalomjegyzékhez

Márványi Péter
Államfői taktikák

A balhé elmaradt, de az autonómia sem került közelebb. A román sajtó szinte sajnálkozott, amiért a székelyudvarhelyi nagygyűlés március 15-én egyetlen pofon nélkül végbement. De ezért nem a székelyeket, hanem az ország elnökét dicsérik, aki azzal, hogy kilátásba helyezte, részt vesz a rendezvényen, megakadályozta, hogy a nagyromániás szélsőségesek bajt keverjenek. Basescu elnök kihúzta az ügy méregfogát, nem kellett az 1990-es marosvásárhelyi etnikai háború megismétlődésétől tartani, de ennek megfizette az árát az egész magyarság, "radikálisok" és "mérsékeltek" egyaránt.
Basescu a maga helyett küldött üzenetében a nagygyűlés számára is egyértelművé tette: szó sincs Székelyföld autonómiájáról, csak az általános decentralizáció keretében lehet annyi és olyan önállósága - mint az ország bármely részének. A kemény válasz annak fényében lehetett csalódás, hogy az udvarhelyi megmozdulás fő szervezője, Szász Jenő polgármester, és a gyűlésen szónokló Tőkés László is úgy állította be az elnököt, mint aki inkább tárgyalópartnere az autonómiát akaró magyarságnak, mint a hivatalos érdekvédelmi szervezet, az RMDSZ.


A román elnök Székelyudvarhelyen. Az ellenségem ellensége

Azt viszont, hogy a gyűlés előtt nem sokkal az államfő bukaresti palotájában tárgyalt a polgármesterrel, illetve hogy egy nappal a gyűlés után mégis megjelent Székelyudvarhelyen, a pártként még be sem jegyzett Magyar Polgári Szövetség elnöke és támogatói egyértelmű legitimációként fogták fel: az RMDSZ magyar ellenzéke, minden mesterkedés ellenére, elismert szereplője lett a politikai életnek. Kikerülhetetlen, hogy a szövetség tárgyaljon, netán választási szövetséget kössön velük. Kolozsvári értelmiségiek már ki is találták, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetségből Romániai Magyar Demokrata Koalíció lesz majd.
Ezt a fordulatot maga az RMDSZ vezetője akadályozta meg. Kézdivásárhelyen olyan radikális ünnepi beszédet mondott - autonómiaköveteléssel és azzal, hogy a székelyföldi román hivatalnokok tanuljanak meg magyarul -, hogy a román sajtó inkább vele foglalkozott az ünnep után, nem Szász Jenővel. Markó Béla felmutatta, az RMDSZ is tud olyan kemény lenni, mint az udvarhelyiek, az MPSZ, a Székely és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Néhány nappal később, március 18-án Marosvásárhelyen Markó a Szövetségi Képviselők Tanácsa előtt mondta el: Basescu március 15-ei megjelenése érdekében Szász Jenő megpróbálta cenzúrázni a nagygyűlést, még 14-én este is arra akarta rávenni Csapó József SZNT-elnököt, ne olvassa fel az autonómiakiáltványt. Markó tálalásában Csapó volt az igazi konok radikális, mert erre nem volt hajlandó, Szász Jenő a hajbókoló, aki román nemzeti színű szalaggal várja az elnököt, csak a magyarokkal szemben kemény, a hatalommal szemben inkább meghunyászkodik, mint a parlamenti harcokat vívó RMDSZ-politikusok.


RMDSZ

Kétségtelen, hogy a történtek erősen megoszthatják a romániai magyar közvéleményt. Sok tekintélytisztelő vélheti, hogy ha az államfő szóba áll Szász Jenővel, és ha nem is március idusán, de ellátogat Székelyföld szívébe, az mégis jelent valamit. És jelenthet is - esetleg annyi szavazatot, ami a Magyar Polgári Szövetséget nem juttatná be, de az RMDSZ-t kiejtheti a parlamentből a következő, esetleg - megint az államfő intenciói szerinti - előrehozott választásokon.
A helyzet továbbra is bizonytalan, viszont néhány fontos dolog világosabb. A radikálisnak mondott romániai magyar politikusok számára akár az autonómiánál is fontosabb az RMDSZ elleni harc, és hogy ezt legális, elismert politikai erőként folytathassák. Az RMDSZ számára az a legfontosabb, hogy megőrizze a romániai magyarságon belüli hegemóniáját, egyezkedés és magyar-magyar koalíció nélkül jusson be ismét a törvényhozásba, és maradjon megkerülhetetlen kormánytényező. Basescu számára a legfontosabb, hogy a magyaroknak tett engedmény nélkül megerősítse az RMDSZ ellenzékét, gyengítve a szövetség koalíciós pozícióit, a magyarok kisebbségi követeléseinek erejét, erősítve azt a konglomerátumot, aminek egyetlen funkciója van: az elnöki hatalom erősítése Romániában.