Tóth Tamás
Újra tisztelgett a Római Sas

"Mennyire szép római tisztelgés volt. Teljesen elragadott. Írni fogok egy köszönőlevelet neki" – adott hangot örömének Alessandra Floriani, Mussolini unokája Paolo di Canio labdarúgó fasiszta karlendítései miatt.

Thuram. Ha gólt lő, szeretik, a bőrszínét nem

A Lazio labdarúgó-együttesének jele a római sas. A csapatnak, amely egykor Mussolini kedvenc gárdája volt. Bár a fasizmus egy időre eltűnni látszott, a régi római impérium fészkében újra megmozdult valami. A hagyományosan fasiszta nézeteket való Lazio-szurkolók megtalálták kedvencüket, a nemrég szerződtetett Paolo di Caniót. A játékos 2005 elején egy Mussolinit idéző fasiszta karlendítéssel tisztelgett előttük. Ez volt az első éles hang a fészekben rejtőző fiókától. 
Az 1968-as születés? di Canio tökéletes arra a szerepre, hogy újra felszínre törjön és a napi médiában megjelenjen a régió Római Birodalmat visszaállítani akaró fasizmus. Egy közkedvelt, igazi forróvér? olasz, aki ráadásul Lazio régióban született, és az azonos nevű csapatban nevelkedett, formálódott. A játékos több évet kalandozott hazájában és Európában, megjárta Nápolyt, Milánót, Glasgow-t. Angliában végül a West Ham otthonában kötött ki, ahol több emlékezetes megmozdulása volt. Talán a mai focivilág egyik legellentmondásosabb figurája: 1998-ban Paul Alcock bírót leköpte egy Arsenal elleni meccsen, egy évre rá minden idők egyik legszebb Premiership-gólját szerezte Wimbledonban. 2001-ben elnyerte az év Fair Play-díját: az Everton elleni mérkőzésen mutatott sportemberi viselkedéséért kapta a kitüntető címet, ugyanis az egyik támadásnál az Everton kapusa, Paul Gerrard sérülten feküdt a tizenhatoson belül, amikor di Canio egy remek átadást kapott Trevor Sinclairtől. Az üres kapuval szembenézve di Canio inkább kézzel kapta el a labdát, és nem szerezte meg a potyagólt, amely a 2–1-es győzelmet jelentette volna csapatának. 

A városi rivális, az AS Roma elleni találkozón bemutatott fasiszta karlendítése után a közönségkedvenc klasszis csak annyit mondott, hogy a mozdulatnak nincs politikai jelentősége. Következménye viszont lett: márciusban tízezer euróra büntette az olasz labdarúgó-szövetség. 
Decemberben újra hallatott magáról a fióka: a Livorno elleni összecsapáson Paolo di Canio keze lecserélés után újra megmozdult a római drukkerek felé. Majd jött a szokásos tízezer eurós pénzbüntetés és az egy meccs eltiltás. A játékos fellebbezést nyújtott be az olasz labdarúgóliga fegyelmi döntése ellen, és megjegyezte: "Fasiszta vagyok, nem rasszista." 

Kifejtette továbbá, a jövőben is hasonlóképpen kívánja üdvözölni a Lazio táborát, mert ezzel fejezi ki, hogy közéjük tartozik. Véleménye szerint a fasizmus "egy politikai nézet, amit ugyanúgy el kell fogadni, mint más szemléleteket".
Akkor most, hogy is van? Az első, a Mussolini-érát megelevenítő tisztelgés utáni nyilatkozatában azt mondta, nincs politikai vonzata, most viszont arról beszél, hogy jogában áll kifejeznie szélsőjobboldali érzelmét a pályán! 
A hűséges Lazio-szurkolók már megmozdultak di Canióért: három ultracsoport gyűjtési akciót rendezett, hogy kifizessék a pénzbüntetést. "Paolónak bizonyára van elég pénze, melyből gond nélkül ki tudná fizetni az összeget – mondta Carlo de Falco, a jobboldali nézeteket valló Azione Giovani-csoport vezetője. – A gesztussal a szolidaritásunkat szeretnénk kifejezni, mivel megvonták tőle a szabad véleménynyilvánítás jogát."
A focista ügyével foglalkozó ligatanácskozás alatt 500 Lazio-szurkoló tartott ülősztrájkot di Canio iránti szimpátiáját kifejezve, ám a labdarúgó nem csak a köznép szívében foglal el központi helyet: Silvio Berlusconi, az AC Milan többségi tulajdonosa és Olaszország miniszterelnöke megvédte di Caniót, mivel szerinte a játékos "csak magamutogató, az általa használt üdvözlési formának nincs semmi jelentősége". Utána kifejtette, hogy az "exhibicionista" játékos igazából "jó gyerek".