Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Divatba hajszolt gyerekek

Júlia jól kereső tolmács: két gyermekét magánóvodába hordja havi 130 ezerért. A két apróság egymás után nem hord ruhákat, csak újat vesz föl, belvárosi mesterfodrász vágja a hajukat, aranyékszer-kollekciójuk pedig egy felnőttnek is becsületére válna. 

A tehetősebbek ma százezreket költhetnek csemetéik nélkülözhetetlen kellékeire: gyerekparfüm 3000 forintért, 32-es szandál 15 ezerért, apró irhakabát 25 ezerért, nyolcévesnek való téli dzseki akár 40 ezerért is kapható egy-egy, magára valamit adó márkaboltban. Persze nem csak nálunk lehet hüledezni: Franciaországban például, amely mindig is a gyermekdivat paradicsomának számított, egy féléves csecsemőre való nyúlszőr kabátka 35 ezer forintnak, egy háromévesnek való bőrdzseki 110 ezer forintnak megfelelő euróért szerezhető be idén. 
Híres európai divattervezők az elmúlt tíz év során egyre nagyobb figyelemmel fordultak a gyermekek felé. A gyerekdivat már kiskortól a felnőtt divatot imitálja, a tervezők évszakonkénti ruhakollekciókkal, kiegészítők garmadájával kápráztatják el a nagyérdem? szülőközönséget. A kilencvenes években volt a gyermekruhaipar nagy boom-ja, amikor tömegével jelentek meg a legkülönfélébb korosztályoknak szóló divatáru-üzletláncok nyugaton. Közel két éve telítődött a piac, az eladások világszerte stagnálnak, a nagyobb láncok a túlélés érdekében fuzionálnak, de azért a gyerekdivatbiznisz jól tartja magát: egyes nyugati országokban a 0–14 éveseknek való ruhaipar éves forgalma 4-5 milliárd euróra rúg.
Magyarországon nem nagy üzlet az új gyerekruha, mellesleg a felnőtt is egyre kevésbé – véli Molnár Virág öltözéktervező-művész, aki szerint beláthatatlan ideig a használt és az ázsiai piacáru lesz nálunk az uralkodó. Olyan alacsony az átlagos életszínvonal, és annyira kiveszőben a tradicionális családmodell, hogy egyre kevesebb a gyerek is, akit egyáltalán öltöztetni lehetne. Az elmúlt évtizedben nagyon sok neves gyerekruhacég kivonult a magyar piacról, néhány ügyes multi maradt csak meg, és ezek le is fedik a piacot. Nem nagyon tud teret nyerni más, mert kicsi a fizetőképes kereslet. Nem véletlen, hogy például a Bambi, amely pedig nívós hazai gyerekruhagyártó és forgalmazó cég volt, két éve átállt a molett női divatra. Ami a drágaságot illeti, sajnos az anyagmennyiség csak kisebb részben szabja meg az árakat, a kínai olcsó dömpinggel pedig lehetetlen felvenni a versenyt, ez van – summázza a szakember. Az nálunk is erősen érvényesülő tendencia, hogy a gyerekek felnőttes stílusú ruhákban járnak, különösen a kislányok. A serdülő korosztályra külön iparág sem épül, ők gyakran a legkisebb női mérettel, a 34-es ruhákkal kénytelenek beérni. Az ízléses, színes és jópofa ruhák, amelyek nem fosztanak meg a gyermekkortól – mint például a Benetton termékei, bár a magyar Asti sem olcsó – a többségnek máig megfizethetetlenek.