Hack Péter
Ilyen még nem volt

A rövid téli pihenőből visszatérő politikusok teljes lendülettel vetették bele magukat a kampány hajrájába. Minden jel arra mutat, hogy rendkívül kiegyenlített és egyben rendkívül éles harc várható a két nagy párt között. Cikkünk a választási boksz tétjét elemzi.

Fotó: Demecs Zsolt

Miben lesz ez a választás más, mint a korábbiak? Először abban, hogy csak két párt, illetve két személy, Gyurcsány és Orbán számít. Személyükben mind jobb-, mind baloldalon rendkívül tehetséges politikus pályázik a miniszterelnöki posztra. Bárki bármit gondol erről a két politikusról, azt le kell szögezni, hogy mindketten a nyugatias alkotmányos demokrácia keretei között képzelik el a jövőt. (A magyar politikai életben még nincs jelen az a radikális, demagóg őrület, amely Latin-Amerika egyre több országában fenyegeti a demokráciát, nem egy esetben közveszélyes elmebetegeket juttatva kormányzati pozícióba.) 
A második sajátosság, hogy bár demagóg népvezérek még nincsenek, demagóg ígéretek annál inkább.

Orbán Viktor Debrecenben arról beszélt, hogy 2006 sorsfordító év lesz, szerinte, ha nincs változás, Magyarország a 20. században marad, csak a változás garantálhatja a jövő biztonságát, és azt, hogy véget ér a vadkapitalizmus korszaka. Markáns, erőteljes baloldali ígéretekkel kampányol a jobboldal vezetője, a párt hívei előtt a szocialisták győzelme esetére rendkívül sötét jövőt vázol.
Az MSZP hívei ugyancsak nemzeti katasztrófának látnák, ha a jobboldal hatalomra kerülne, és a balról előzni akaró ellenzéket igyekeznek felülmúlni szociális ígéretekben. 
A harmadik sajátosság ebből az ígérethalmazból fakad: talán soha ennyire nem szakadtak el a választási ígéretek a realitástól. Már most tudható, bárki nyer, nem fogja, mert nem tudja beváltani az ígéreteit. A két párt ugyanis láthatóan abban versenyez, hogy ki tud többet ígérni. A Fidesz megígéri, hogy nem fogja emelni a gáz árát, ami azt jelenti, hogy a világpiaci áremelés esetén az adófizetők pénzéből kell kifizetni a különbözetet. Több pénzt ígér az ellenzék az egészségügynek, az oktatásnak, a kutatásnak, az önkormányzatoknak és úgy általában mindenkinek, ráadásul mindezt úgy, hogy ígérete szerint csökkenti az adókat, meg még a költségvetés hiányát is. Az MSZP ugyancsak megígéri mindezt, csak még jobban. A baj az, hogy ezek az ígéretek csak a vágyakon alapulnak, és annál, hogy ezeket az ígéreteket nem váltják be, csak az lenne a rosszabb, ha beváltanák őket. Jelenleg ugyanis a politikailag stabil országot két oldalról fenyegeti veszély. Az egyik veszélyforrás külső, a magyar politikusok akaratától független kiszolgáltatottság. Ezen külső veszélyek között említhetők a természeti csapások (madárinfluenza vagy árvíz), amelyek elhárítása vagy hatásának mérséklése rendkívüli anyagi erőfeszítést igényelne. Ugyancsak külső veszélyforrás egy esetleges súlyos nemzetközi konfliktus, mint például az iráni atomfegyverkezés következtében előálló válság, vagy egy újabb, az év eleinél súlyosabb gázválság. 
A másik veszélyforrás a gazdaság helyzete. A magyar gazdaság számos kedvező mutató ellenére rendkívül sebezhető állapotban van, amire utal az is, hogy az Európai Bizottság nem fogadta el a magyar kormány által kidolgozott tervet, ami az euró bevezetésének feltételeit készíti elő. A mindennapi életet ez részint azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy az euróra átállás elhúzódása rontja az ország versenyképességét, növeli a forint instabilitásának kockázatát. (Tíz éve ki hitte volna, hogy Szlovákiában hamarabb lesz euró, mint nálunk.) Továbbá azt a veszélyt is hordozza, hogy a most elképzeltnél jóval kedvezőtlenebb árfolyamon csatlakozunk az euróövezethez, amely az elmúlt évtizedekben a családok által elért jövedelmi pozíció drámai romlását eredményezheti.
Ezért már most látható, hogy akár Orbán, akár Gyurcsány alakít a nyár elején kormányt, aligha kerülhetik el a radikális megszorító intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket csak egy meggyőző legitimitású kormány tudja megtenni.
Sajátossága a mostani választásnak, hogy már most látható, hogy a két "nagy" közötti ökölharc minden korábbinál költségesebb és ugyanakkor professzionálisabb is. Ezt mutatta az MSZP őszi kampánya, de a Fidesz nagy tömegeket mozgató, Orbán személyére építő látványos show-műsorai is. Ebben az ökölharcban persze vannak övön aluli ütések is, amik többnyire szándékosak, ilyen a Magyar Vizsla kampánya, amely azonban a jobboldal részéről olyan övön aluli ütés, amellyel saját magukat találták el. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a Fidesz-kampány emberei, akik ebből a kommunikációs katasztrófából ki akarják húzni a pártjukat. Jelenleg ugyanis a helyzet az, hogy a Fidesz azt akarja megmagyarázni, hogy miért nincs közük a hozzájuk személyesen kötődő szervezet által, az általuk használt hirdetési helyeken, a kampányfőnök faxán kommunikáló "civil" kiadványhoz. Eközben a legrosszabb következett be a Fidesz számára, ami egy nagy és komoly pártot a választási kampányban érhet: egyre inkább nevetségessé válik.