Vissza a tartalomjegyzékhez

Yehuda Lahav, Tel Aviv
Választás kérdése

Az iráni atomprogram egyre intenzívebben foglalkoztatja a nemzetközi és az izraeli közvéleményt. Bár egyre több szó esik egy esetleges izraeli megelőző csapásról, ennek reális esélyeit sokan megkérdőjelezik. A közelgő választási kampánynak azonban kétségkívül egyik fontos témája lesz az iráni atomprogram kezelése.

A teheráni atomfenyegetés Izrael számára reális veszélyt jelent, és nem lenne bölcs dolog, ha az izraeli vezetés figyelmen kívül hagyná ezt a kockázatot. A két ország között már most valamiféle "hidegháború" dúl. Amikor Teheránban olyan hosszú hatótávolságú rakétákat mutattak be, amelyek képesek elérni a zsidó állam bármelyik pontját, Izrael tüntetőleg beszámolt a "Hec" (azaz nyíl) nevű rakéta sikeres tesztjéről, amely képes reptében eltalálni minden Izrael ellen irányuló rakétát. Izraelben megszólaltak olyan hangok is, melyek szerint a vezetés nem retten vissza egy egyoldalú preventív akciótól sem, ugyanúgy, ahogy 1981-ben az iraki osziraki reaktor megsemmisítésétől sem tántorodott vissza. A válaszra nem sokáig kellett várni: az iráni szóvivő kijelentette, hogy a teheráni válasz minden izraeli támadásra "fájdalmas és szörnyű" lesz.
Csakhogy a hasonlat az 1981. évi Irak és a 2005. évi Irán között sántít. Először is, a fanatikus iráni hatalom sokkal veszélyesebb, mint amilyen huszonöt éve az iraki volt, és a nemzetközi közösség ennek nagyon is tudatában van. Ha a mostani iráni vezetés kezébe atomfegyverek kerülnek, az nemcsak Izrael számára jelent veszélyt, hanem Európa és a világ más térségei számára is. Már csak ezért is, a mostani iráni probléma nemzetközi dimenziója sokkal kiterjedtebb, mint amilyen az iraki volt huszonöt éve. Az izraeli vezetés tudatában van annak, hogy Izrael érdekeit az szolgálja, ha nem áll az iráni atomfegyverkezés elleni harc frontvonalában. Máskülönben eltántorítana bizonyos országokat a probléma megoldásában való részvételtől – főként, ha idő előtt lépne fel, esetleg az Egyesült Államok vagy az Európai Unió érdekeivel és akaratával ellentétben.
Teljesen mások az esetleges mai izraeli akció katonai és technikai feltételei is, mint 1981-ben. Irakban egyetlen reaktort kellett megsemmisíteni, és ezt a küldetést el tudta végezni egyetlen repülőraj is, amely a céljához vezető úton gyakorlatilag nem találkozott semmilyen légelhárítással. Az iráni atomberendezéseket azonban szétszórtan helyezték el az országban, és a távolság is sokkal nagyobb. Ha az akció nem lenne előzetes megegyezés eredménye, valószínűleg számolni kellene az Irakban állomásozó amerikai légierő ellenállásával is. Ráadásul az akció sikeres megvalósításához olyan nagyságrend? légierőre lenne szükség, amely nem áll Izrael rendelkezésére. És a legjobb esetben is – a támadók szemszögéből –, az akció legfeljebb csak az iráni atom-előkészületek lassításához vezetne, nem pedig annak felszámolásához.
Mindennek ellenére az izraeli közvélemény élénken foglalkozik az esetleges megelőző csapás kérdésével. Dan Haluc vezérkari főnök szerint márciusig az iráni atomkutatás "visszafordíthatatlan" szakaszba jut, ennélfogva egy gyors preventív akció szükséges. A vitához hozzájárult a The Sunday Times című brit hetilap is, amely szerint Ariel Saron miniszterelnök már kiadta a parancsot az iráni atomberendezések 2006. márciusi megtámadására. A kormányfő szóvivője cáfolta ugyan a hírt, és gúnyosan megjegyezte, hogy a brit lapnak, úgy látszik, olyan információi vannak, amelyekről maga a miniszterelnök sem tudott – ám a tény, hogy Izraelben márciusban választások lesznek, valamelyest hitelesítette a hetilap állítását. Főleg, amikor Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök – a Likud párt újonnan megválasztott elnöke – kijelentette, hogy ha miniszterelnök lesz (ami a jelen helyzetben nagyon valószínűtlen), azt fogja tenni Iránban, "amit 1981-ben tett Begin miniszterelnök", vagyis megtámadja az iráni atomberendezéseket.
Az izraeli politikusok és katonai szakértők többsége felelőtlennek és komolytalannak tartja Netanjahu nyilatkozatát. Kár lenne azonban, ha a kampánynyilatkozatok elhomályosítanák azt a tényt, hogy az iráni atomfenyegetés igenis realitás, amellyel a nemzetközi közösségnek meg kell birkóznia, még mielőtt késő lesz.