Tom és Gilly

- Tudod, ki vagyok, Tom Parker?

Két második világháborús katonatárs meg volt győződve arról, hogy hatvan évvel ezelőtt a másikuk biztosan elesett a háborúban. A nyolcvanéves Gilbert Foggnak azonban valahogy ismerősnek tűnt a szomszédja, amikor az beköltözött a Lincoln melletti Nettleham-beli idősek otthonába. Szinte elhinni sem tudta, amikor felfedezte, hogy a nyolcvankét éves Tom Parker egykori katonatársa. Hatvan éve váll váll mellett harcoltak a világháború legkegyetlenebb csatáiban. Utoljára a hírhedt olaszországi anziói csatában látták egymást. Mindketten hordágyon hagyták el a hadszínteret, azt gondolva, hogy a másik halott. „Megkérdeztem az öcsémet, hogy ki költözött ide - meséli Gilbert -, de ő csak annyit tudott, hogy Tomnak hívják. A vezetéknevét nem tudta. De én igen. Tom Parker. Istenem, Tom Parker! Úgy éreztem magam, mintha fejbe kólintottak volna. Megkértem, hogy jöjjön át hozzám, és mutassa meg, hogyan működik a villany a házban, de ez csak ürügy volt. Látni akartam őt közelről, hogy biztos legyek a dolgomban. Amikor már a házamban volt, a szemébe néztem és így szóltam: »Tom Parker, tudod, ki vagyok?« Erre azt mondta: »Nem.« »Találkoztál valaha egy Gilly nevű emberrel?« - kérdeztem ekkor. - Erre megingott. Arcát kezébe temette, és a falnak dőlt. Annyit mondott: »Gilly, ó Gilly. Azt hittem, hogy vérbe fagyott halott vagy.«” Hosszú ideig állt ott némán. Aztán elkezdtünk beszélni, és most már nem tudjuk abbahagyni.” (Ananova)