- Mielőtt konkrétan az Európa-bajnokságról beszélnénk egy szakmai kérdés: mennyit készülsz egy közvetítésre? A poénokat például előre betervezed?
- Egy nagyobb esemény előtt két héttel már keményen dolgozom, és miután lemegy az egyik meccs, rögtön a következőre koncentrálok. Ha csak egy mérkőzésről van szó, akkor is két-három napot készülök. Úgy vagyok vele, hogy inkább legyen előttem ötszáz adat, még ha abból csak harmincat használok is fel - de az a harminc biztosan a „helyén lesz”. A közvetítés során egyébként inkább ösztönösen cselekszem, a poénokra sem készülök, azok csak jönnek.
Sebestyén István
- Az Eb kapcsán sokan fanyalogtak azon, hogy a nagy csapatok sorra kiestek, és jött egy tipikus „antifutballt” játszó együttes, amely még a döntőt is megnyerte a házigazda ellen. Szerinted biztos, hogy a mezőny legjobb csapata lett az Európa-bajnok?
- Mint csapat szerintem egyértelműen a görögök voltak a legjobbak: ők nagybetűs Csapatot tudtak alkotni. Igaz, hogy nekik nincsenek sztárjaik, de van huszonhárom jó képességű játékosuk, és egy kiváló edzőjük, aki szerintem megnyerte nekik az Eb-t. Újból kiderült, hogy a labdarúgás csapatjáték.
- Apropó sztárok: Beckhamtől kezdve Figóig szinte mindenki „betlizett”. Mi lehet ennek az oka?
- Erre kétféle magyarázatot lehet és szoktak adni. Az egyik szerint rettenetesen sűrű szezon áll a nagy játékosok mögött, és törvényszerű, hogy nem lehet mindig a „topon lenni”. Viszont a dolog nem ilyen egyértelmű, hiszen a Porto játékosai, mint Maniche, Ricardo Carvalho vagy Costinha az egész Eb-n kiválóan játszottak, pedig a klubjukkal a bajnokságban és a BL-ben is keményen meneteltek - mindkettőt meg is nyerték. Ugyanakkor Figóra sem lehet azt mondani, hogy erőnléti problémái lettek volna, mivel az elődöntőben, az Eb ötödik mérkőzésén játszott a legjobban.
A másik magyarázat szerint - ami úgy gondolom valószerűbb - ezek a sztárok irtózatos teljesítménykényszer alatt játszottak, és ezt mentálisan nem tudták kezelni. A kiélezett helyzetekben ugyanis minden a fejben dől el: Beckham biztosan nem a rossz erőnléte miatt hibázott sorozatban tizenegyeseket (a törökök elleni selejtezőn, a tornán a franciák, majd a portugálok ellen is). Ezekre a szituációkra egyébként sem lehet készülni: a hollandok éppen ezért nem is gyakorolták a tizenegyesrúgásokat - azt mondták: „Amikor gyakoroltuk, mindig elbuktuk a büntetőpárbajt”. Inkább szerződtettek egy pszichológust, aki ennek az előre nem „modellezhető” miliőnek a feldolgozására készítette fel a játékosokat - sikeresen.
Ebből is látszik: a mai labdarúgás már nem a sztárok futballja. Nincsenek olyan klasszisok, mint amilyen Platini vagy Cruyff volt, akik akár egyedül is el tudták dönteni egy torna kimenetelét.
- A nagynevű csapatok kiesése egyértelműen a sztárok gyenge játékának tudható be?
- Igen, valamint annak, hogy ezek az együttesek nem működtek csapatként. Ráadásul egyes „sztáredzőknek” meglehetősen furcsa húzásaik voltak: végig ragaszkodtak egy bizonyos felálláshoz vagy egy csatárhoz, miközben ott ült másik öt hasonló képességű támadó a kispadon.
A görögök mellett a csehek alkottak még igazi csapatot, ám kiderült, hogy a látványos támadó futballjuk a görögök szervezettsége ellen nem igazán eredményes. Persze a vereségben nagy mértékben közrejátszott az aranylabdás Nedved sérülése. Látszott Brückner edző és a játékosok arcán is, hogy sokkolta őket a csapatkapitány kiválása.
- A világbajnoksághoz hasonlóan most is sokan „elővették” a játékvezetőket. Jogosan?
- A vb-n sokkal pregnánsabb hibákat követtek el a játékvezetők, itt összességében szerintem jól teljesítettek, még akkor is, ha egy-egy döntés érthetően érzékenyen érintett csapatokat. Az angolok például nem tudták elfogadni, hogy Urs Meier nem adta meg a hoszszabbításban lőtt második góljukat, pedig visszanézve az esetet, egyértelműen kiderül, hogy jól döntött a bíró. Az már a dolog gusztustalan oldala, hogy az egyik angol bulvárlap megjelentette Urs Meier telefonszámát és címét - nem kell mondani, hogy szegény kapott hideget-meleget a szurkolóktól, még halálos fenyegetést is.
- Milyen volt a döntő utáni hangulat a helyszínen? Hogyan reagáltak a portugálok a vereségre?
- Meglepően higgadtan vették tudomásul. A döntő végén arra számítottam, hogy elszabadul a világvége, még a tömeges törés-zúzáson sem lepődtem volna meg, de kellemesen csalódtam: hihetetlenül emberien élték meg a játékosok és a szurkolók is ezt a „tragédiát”. Lezajlottak az előre megtervezett ünnepségek, illetve a tűzijáték, a portugálok pedig lelkesen lengették a zászlóikat, és mosolyogva nyilatkozták a tévében, hogy bár a bravúr most sem sikerült, de ők továbbra is imádják a csapatukat. Ilyen életöröm láttán azt kellett mondanom: le a kalappal.