Szobota Zoltán
A görögök nyara

A 2004-es évet méltán érezhetik magukénak a görögök, hiszen miközben tekintélyes szeletet hasítottak a sportélet habos tortájából, a százmilliók gondolkodását befolyásoló hollywoodi filmipar éppen az ő legendás gyökereiket vitte vászonra két szuperprodukciójában. Sok hellén hazafi szíve dobbant meg hát a napokban, hogy ha valamikor, talán éppen most megragadhatják a történelmi pillanatot, és ismét bizonyíthatnak ország-világ előtt: Görögországnak jövője is van, nem csupán múltja.

Tízezrek ünnepelték Athénban, a régi Olimpiai Stadionban a Portugáliából hazatérő hősöket. Idén minden lehetséges Görögországban Fotó: Reuters

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Görögország a mai napig elsősorban múltjából élt. Az európai kultúra bölcsőjeként számon tartott szigetegyüttes olyan napjainkban is ható eszmények, ideológiák, „találmányok” szülőföldje, továbbfejlesztője és világméretű exportőre, mint az emberi szabadságjogok, a demokrácia, az alkotmányos kormányzás vagy a tudományos gondolkodás. Világhírű építészeti emlékei mellett a mindennapi életben, az újgörög nyelvben, a mesékben, mondákban is az antik kultúra lenyomatait fedezhetjük fel. Múltjuk alapján akár a távoli jövőbe vetített nagyhatalmi hivatástudat is jellemezhetné őket, de szerencsére erősebb bennük a valóság tisztelete. Szeretik ugyan saját kultúrájukat, és büszkék is rá, de nem kívánják másokra erőltetni, és határaikon túlra terjeszteni.

Haronisz Andonisz, az egyik magyarországi utazási iroda munkatársa szerint nacionalizmusuk alapja nem a kirekesztés, nem más etnikumok vagy népcsoportok ellen irányul, hanem meglévő értékeik, specifikumaik hatékony menedzseléséről szól. Ezért nem volt okunk meglepődni az Eb-győzelem mámoráról tudósító athéni képsorok láttán, ahol az utcán a legkülönfélébb nációkhoz tartozó vendégmunkások összeölelkezve ünnepeltek görög munkáltatóikkal. Hogy a nemzeti öntudat kirekesztési vágy nélkül is működik, azt az unióval történő összeütközések is bizonyítják, hiszen az együttműködésben kissé renitensnek számító ország kifejezetten saját identitásának megőrzése érdekében nyúlt már nem egy ízben a minden tagállamra vonatkozó uniós irányelvek átértelmezett alkalmazásához. Ezzel együtt a ciprusi népszavazás eredményétől függetlenül, egyre jobbnak mondható a görög-török szomszédsági viszony is, melyet a négy évvel ezelőtt lezajlott katasztrofális kimenetelű földrengések, és az arra reagáló kölcsönös segítségnyújtás billentettek át a holtponton. A környezetükkel való érintkezésen egyébiránt sokat lendített az országot 1967 és 1974 között uraló katonai diktatúra bukása és az írott alkotmánnyal rendelkező elnöki típusú, parlamentáris demokrácia kialakítása is. 

A megnyitó helyszíne nyolcvan százalékban kész. Nagy hajtás Fotó: Reuters

Haronisz úgy tudja, hogy a görög sportéletnek az olimpia megrendezéséről szóló döntés adott látványos lökést. Azóta nyolc év telt el, jelentős összegeket invesztáltak az ágazatba, az ország sportlázban ég, és ontja magából a bajnokokat a súlyemeléstől kezdve a vízilabdán át egészen a mostani futballserlegig. A győzteseket hősként ünnepli a „héroszokhoz” szokott nép, és minden szinten propagálják teljesítményeiket, hogy fiataljaik a hazai sztárok közül válasszanak maguknak példaképeket. Az olimpia előkészítését és lebonyolítását is a nemzeti összefogás, és a jövőre fókuszálás jegyében kezdték el szervezni, és a közvélemény-kutatási adatokból kitűnt, hogy hozzávetőlegesen minden második szigetlakó vállalna önkéntes szolgálatot a tényleges munkálatok során. A gigantikus projekt felelősei szerint körülbelül 50-60 ezer ember munkaereje tudna hasznosulni, ennek azonban egyelőre csupán a fele mutatott hajlandóságot ezt jelentkezéssel konkretizálni. Nem így az Albániából, Oroszországból, Bulgáriából, Pakisztánból érkező vendégmunkások hada, akik ha kizárólag munkavállalási engedély birtokában is, de egyelőre az ötkarikás játékoktól várják megélhetésük biztosítását. Mikor az egymilliomodik is megérkezett a görög partokhoz, az ország vezetése úgy döntött, hogy mostantól számított két évig zárva tartja kapuit a május elsejétől uniós taggá vált országok munkát kereső állampolgárai előtt. Nem ezért, hanem az időszűke miatt egyre parttalanabbá váló költekezés okán az Európai Bizottság figyelmeztette Görögországot, hogy a tavalyi év után idén is túllépte a monetáris unió egyezményeiben megszabott deficit határértékét. A kimutatások szerint ugyanis az ország teherbíró képességét jóval meghaladó kifizetések oly mértékben rendítették meg az államháztartást, hogy Brüsszel novemberi határidővel vár áthidaló programot Athéntól. Utoljára az 1980-as moszkvai játékok idején fordult elő, hogy ilyen aránytalan méreteket öltött a házigazda állam tehervállalása a költségekből. 
Ráadásul a legújabb EU-bővítést megelőzően Görögország rendelkezett az egyik leggyengébb gazdasággal a tagországok közül, így aztán nem is csoda, hogy népességükhöz viszonyítva ők élvezik a legnagyobb összegű támogatást. E tény a bővítési stratégákat azért tölti el aggodalommal, mert az újonnan csatlakozottak számára - akik belépési szerződésüket történetesen épp’ Athénban írták alá - a görög példa negatív mintát jelenthet, főleg ha ráéreznek, hogy a szükséges gazdasági reformok alkalmazása ideig-óráig uniós támogatásokkal is kiváltható. 

Egy görög rendőr az Olimpiai Stadion előtt. Biztonságot ígérnek Fotó: Reuters

A házigazdákat azonban jelen állás szerint cseppet sem érdekli a játékok végeztével várható gazdasági hullámvölgy. Haronisz tudomása szerint a három új metróvonal építése is csak azért akadozott oly sokat, mert a fúrások során ötméterenként régészeti leletekre bukkantak. A 7,7 kilométeres „elektromos vakond” befejezése úgy volt lehetséges, hogy számos állomáshely kortörténeti látványosság is egyben. Bár az athéniakat nem kissé feszélyezi a fejlesztésekkel járó kellemetlenségek garmadája és az ehhez társuló egyre növekvő biztonsági intézkedések, nehezen veszíthetik szem elől, hogy ha levonul a parádé, „nyakukon marad” egy új nemzetközi repülőtér a hozzá vezető harminckét kilométeres gyorsvasúttal, kétszáz kilométer új úttest, több új pályaudvar, huszonnégy kilométer villamosvonal, közel háromszázezer elültetett fa, és nem utolsó sorban hatvanötezer új munkahely. Az amúgy sem haldokló turizmus fellendüléséről nem is beszélve. 
Görögország az ötvenes években kétszáztízezer, a hatvanas évek végén egymillió, a kilencvenes évek végén évente 10-11 millió turistát regisztrált. Csak ebből a húzóágazatból évente négymilliárd dollár csurog az államkasszába, és minden tizedik görög munkavállaló érintett ennek kitermelésében. Az olimpia annyit tud segíteni ezen a pompás tendencián, hogy az eddigi látogatók majdnem kilencven százalékát kitevő európaiak mellett új nációk kedvét is meghozza az ezerháromszáz szigetből álló hellén paradicsom felfedezésére.