Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Spaletta vagy zsalugáter

Orbán Viktor miniszterelnök nyílt napja a Parlamentben, 2001. május 17. Ötödik turnus. 


Na Bendegúz, ülj oda, csak nehogy aláírj valamit! Fotó: Vörös Szilárd

Az Országimázs Központ munkatársa: Kérem jöjjenek, a miniszterelnök úr már várja önöket.
Középkorú férfi: Életem legcsodálatosabb napja ez a mai.
A húszfős csoport és a tévéstáb bevonul a dolgozószobába.
Orbán Viktor: Jó napot kívánok, Orbán Viktor vagyok.
Idősebb hölgy: Jó napot kívánok, Soós Gáborné vagyok, Zalából jöttem. Kezet ráznak.
Orbán Viktor: Jó napot kívánok, Orbán Viktor vagyok.
Szlazsánszky Ferenc: Jó napot kívánok, Szlazsánszky Ferenc vagyok. Kezet ráznak. A jelenet megismétlődik a többi vendéggel is. 
Orbán Viktor: Jöjjenek beljebb!
A csoport bemegy a belső szobába.
Orbán Viktor: Remélem, ízlett a pogácsa, a feleségem sütötte. (Arra a pogácsára utal, amelylyel a találkozás előtt kínálták meg a vendégeket a Parlament folyosóján.) 
Középkorú nő: Köszönjük szépen. Üzenjük, hogy nagyon finom.
Orbán Viktor: Azt mondta, valljam be, hogy nem egyedül csinálta, ennyit nem tudott volna. Van a kormány vendégházában két szakács is, hárman sütötték.
Kecskeszakállas férfi: Egy hölgy érdeklődött, meg lehet-e kapni a receptjét…
Orbán Viktor: Azért ilyen puha, mert felcsúti túró van benne… No, de nem azért jöttünk össze, hogy receptet cseréljünk…
Egy nő, aki időközben beleült az egyik fotelbe: A nőket ez érdekli.
Orbán Viktor: Igen, érdekes dolog…. Hát Isten hozta önöket a Parlamentnek ebben a kissé rejtett zugában. A többit látták; szép, ugye?
Többen: Gyönyörű!
Orbán Viktor: A koronát is látták?
Öltönyös férfi, kezében fehér kalappal: Igen, büszkék lehetünk rá.
Szemüveges néni, szintén ül: Méltó helyen van.
Orbán Viktor: Egymillió ember látta, mármint 2001-ben. (…) Örülök annak, hogy néhányuknak meg tudom mutatni, mi az, ami itt található.
Kosztümös nő: Itt dolgozik?
Orbán Viktor: Igen, ez az én dolgozószobám, kicsit kisebb, mint szokták gondolni. 
Kosztümös nő: Én is azt hittem. Nevet. 
Orbán Viktor: Nem, ekkora. Amikor hivatalba léptünk 98-ban, egy hatalmas nagy szobában voltunk, de aztán elköltöztem ide. Itt egyébként minden úgy van pontosan, ahogy 1900-tól kezdődően volt 1947-ig. Ugyanabban a szögben állnak a bútorok. Rámutat az egyik fotelban ülő idősebb férfira. Az a miniszterelnök széke, amin ül… A vendégek szinte kivétel nélkül nevetnek. …és ott szoktak ülni a vendégek, akikkel tárgyalok. De nagyon ritkán tárgyalunk itt. No, hát így megy ez. Amikor 98-ban az önök szavazatai eredményeképpen beköltöztünk ide, akkor a házelnökkel elkezdtük végigjárni a házat, hogy a régi bútorokat megtaláljuk, mert azok nem voltak sehol. És akkor találtunk néhányat a pincében, az íróasztalt a műszaki osztályvezető helyettesénél találtuk meg; volt, amit Olaszországban azonosítottunk be, azt visszahozattuk.
Kecskeszakállas férfi: Fantasztikus!
Orbán Viktor: Az az égetett díszítés a szekrénynek az ajtaján egy emuzin nevű anyag égetéséből származik. Ez, amit itt látnak, csak két helyen van a világon: itt, meg a főrendi ház elnökének a dolgozószobájában, a falon vannak ilyen díszítések. Minden ilyen égetésnél saját külön receptet készítettek… 
Öltönyös férfi, kezében fehér kalappal: Hazai készítésű?
Orbán Viktor: Igen. A Parlament úgy készült 1900-ban, hogy megcsinálták hozzá és bele az összes bútort és csak magyar anyagokat használtak, és csak magyar munkásokat alkalmaztak. Tehát a Parlament attól is egy magyar ház, hogy a történelmi Magyarországról érkezett minden építőanyag. Ismét a szekrényre mutat. Ezt is egy magyar asztalosműhely készítette. No most nem volt egyszerű helyreállítani, mert kipotyogtak ezek az égetett díszítések, és ezek titkos receptek voltak, és nem tudtuk, mit kell csinálni. Először meg kellett találni a Zsolnay-gyárból a készítőt, mert nála volt a recept. Nagy nehezen megtaláltuk Kanadában, Zsolnay Matyasovszky néven rejtőzködött, de megtaláltuk. És akkor hosszas megbeszélések után hajlandó volt kiadni a titkot. (…) A lambéria ugyanabból a faanyagból készült, mint a bútorok: ez mahagóni, a borítás is, meg a bútorok is. Ha már az eleink nekiálltak valaminek, azt jól végiggondolták. Na most nem volt meg minden bútor, ezért például amin ülni tetszenek, azokat úgy kellett legyártatni, de pontosan úgy, ahogy voltak. Nézzék meg! Egy kis csalás van benne. A csalás az, hogy 10 centivel magasabb volt a lába, ezért aki ráült, nem ért le a lába.
A vendégek szinte kivétel nélkül nevetnek. 
Orbán Viktor: Sokat gondolkodtam, ha csináltatok egy fotót magamról, mikor nem ér le a lábam a földre… A vendégek szinte kivétel nélkül tovább nevetnek. …szerintem a sajtó három hétig a húst is lerágja a csontomról, ahogy ott lóbálom a lábamat. Néha így is lerágják.
Középkorú férfi: Csak a lovat adta volna alájuk. 
Orbán Viktor: Úgyhogy tíz centivel alacsonyabbak lettek. Mit tudok még önöknek mondani? Körbenéz. Ez itt a dolgozóasztalom. Ez is egy gyönyörű szék, szép formája van, nagyon boldog vagyok vele, megmondom őszintén. Ott azok az íróeszközök mind eredetiek. Úgyhogy gondolják meg, hogy itt minden körülöttünk így nézett ki, amikor mondjuk Tisza István volt a miniszterelnök, vagy Bethlen, vagy Teleki, vagy Nagy Ferenc. A nagy magyar miniszterelnökök itt voltak otthon, úgyhogy mikor bejön az ember reggelente, rögtön megérzi a dolgok súlyát és a felelősségét.
Kecskeszakállas férfi: Hát, aki ilyen habitusú, mint ön… 
Orbán Viktor, megfordul, az ablakra mutat: No és akkor nézzék, nincs olyan szép kilátásom, de attól ilyen furcsa a fény, hogy egy speciális fóliával kellett behúzni az ablakot, hogy ne lehessen se befényképezni - ott szemben magánházak vannak -, se lehallgatni azt, ami itt elhangzik, és a gyengébb golyókat is felfogja, ha véletlenül valaki erre adná a fejét… A műszakiak biztonsági szempontból nem örültek, amikor mondtam, hogy ide fogok költözni, de hát a történelem mégis csak kötelez. 
Itt láthatják ezeket a zsalugátereket. Azt mondják, nem spaletta, hanem zsalugáter, nálunk ezt a kettőt nem különböztetik meg ilyen élesen. Zsalugáter se volt a házon, hanem mikor kerestük a bútorokat, akkor megtaláltuk a zsalugátereket a pincében. Mondom az Ádernek: Te János, ezek itt micsodák? És kiderült, hogy régen, mikor a lustaság nem vett erőt az embereken, akkor minden tavasszal föltették, minden ősszel levették. És most már második éve tavasszal fölteszik, ősszel leveszik, szépen rendben. Ha majd kimennek és onnan ránéznek a házra, akkor látni fogják, hogy nem egy kőrengeteg a ház, hanem egy igazi lakóház… 
Az idősebb hölgyek csillogó szemmel figyelik a miniszterelnököt, a férfiak arcán büszkeség. A hangulat egyre oldottabbá válik. 
Orbán Viktor, odalép a könyvespolchoz: Itt látszólag könyvek vannak, de ez az ellenség megtévesztése. Elhúzza a lexikonnak látszó tárgyat, melyről ebben a pillanatban kiderül, hogy valójában egy rejtett szekrény elfedésére szolgáló műanyag. Ide van elrejtve a házi telefon, ami a tizenkilenc NATO-ország államfőinek van bekötve. (…) 
Az egész társaság átmegy a kormányüléseknek helyet biztosító terembe. A miniszterelnök rövid művészettörténeti előadást tart a freskókról, elmondja, melyik minisztere melyik széken ül, és ismerteti a sarokban álló nemzeti zászló történetét. Amit itt látnak, az annak a zászlónak a fele, amellyel Antall József koporsóját takarták le. A temetés után a családdal egyetértésben kettévágták, és az egyik felét idehozták, a másik náluk van.
Kecskeszakállas férfi: Miniszterelnök úr! Itthon is érvényes az, hogy amikor miniszterelnök úr idehaza van, akkor felhúzzák a parlament zászlaját, amikor meg külföldön van, akkor leeresztik?
Orbán Viktor: A miniszterelnök az nem államfő. A miniszterelnököt úgy hívják, hogy az első szolga. A miniszter szó az latinul azt jelenti, hogy szolgál, tehát a miniszterelnök a főszolga. A köztársasági elnök más, ő az első polgár, egyébként az a király, tehát azokban az országokban, ahol nem respublika van, hanem királyság, ott a király az államfő. Nálunk, ahol respublika van, ott pedig az első polgár cím jár neki. Szerintem, amikor a köztársasági elnök elmegy vagy itthon van, akkor kell a zászlókkal a szokásos rend szerint dolgozni. És ahogy Mádl tanár urat ismerem, ő fél attól, hogy megtámadják ezért, van neki elég baja anélkül is. Majd a második ciklusban, a harmadik ciklusban. Amikor majd megnyugodnak a kedélyek.
A látogatás utolsó részében csoportkép készül a miniszterelnökről és látogatóiról. Orbán megígéri, hogy minden látogató dedikált képet kap. Elbúcsúzunk, ki-ki dolgára indul. A hatodik csoport már az ajtó előtt áll.