Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Egy nehéz nap éjszakája

Csecsen gépeltérítők egy orosz gép fedélzetén Izraelbe tartanak, hogy az Al-Aksza akcióval támogassák a palesztinok harcát. Az orosz elnök elitkommandósokat küld a Negev-sivatagba. Az izraeli kormányfő különgépével az óceán felett visszafordul, hogy személyesen irányítsa a túszszabadítást, ám gépét a Balkán felett feltartóztatják. Az amerikai elnök elhalasztja ázsiai útját… Az elmúlt hétvégén egy szerencsésen végződött gépeltérítés akciófilmeket megszégyenítő fordulatai néhány órára alaposan felforgatták a világot. A fegyvertelen légi kalózról utólag kiderült: bomba helyett egy vérnyomásmérőt tekert a karjára. Az események krónikáját hírügynökségek beszámolói, valamint az izraeli miniszterelnök különgépén utazó újságíróktól származó információk alapján állítottuk össze.

2000. november 11., szombat 19.10: A Vnukovo Airlines TU-154-es típusú gépe felszáll a dagesztáni fővárosból. A gép 48 utassal és 10 főnyi személyzettel Mahacskalából Moszkvába tart. A dagesztáni utasok többsége egy helyi futballcsapat moszkvai mérkőzésére utazik.
Szombat 19.25: Egy fiatal férfi beront az orosz gép pilótafülkéjébe. Közli, hogy a karjára bombát erősített, amelyet felrobbant, amennyiben nem teljesítik azonnal a követeléseit. Kijelenti, hogy Tel Avivba akar repülni, ahol közli majd további utasításait. 
Szombat 21.40: Az eltérített repülőgép, útban a Közel-Keletre, megáll az azerbajdzsáni Bakuban, hogy üzemanyagot vegyen fel.
Szombat 23.30: Felszáll Tel Avivból Ehud Barak izraeli miniszterelnök Boeing 707 típusú különgépe. Barak az Egyesült Államokba készül, ahol vasárnap délben találkozna Bill Clinton amerikai elnökkel.
Vasárnap 02.30: Az izraeli légierő radarjai észlelik a légterük felé tartó orosz gépet, amely leszállási engedélyt kér Tel Avivban. Az engedélyt izraeli részről határozottan visszautasítják. Ezt követően a TU-154-es visszafordul a Földközi-tenger felett, és elkezd körözni Ciprus felett.
Vasárnap 04.30: Az orosz gép pilótája kétségbeesetten kér ismét engedélyt a leszállásra, mivel csupán 90 percre elegendő üzemanyaga maradt. A kapitány szerint a gépeltérítők (többes számot használ) eltökéltek, hogy Izraelben, a Ben Gurion repülőtéren landoljanak. A helyzetről tájékoztatják Ehud Barakot, aki a különgépen utazó diplomaták, köztük Martin Indyk amerikai nagykövet révén több országtól próbál meg leszállási engedélyt kérni az eltérített gép számára, eredménytelenül.
Vasárnap 05.00: Barak dönt: két F-16-os vadászgép kíséretében a TU-154-est az Eilattól 60 kilométerre északra fekvő sivatagi Uvda katonai repülőtérre irányítják. Giora Eiland vezérőrnagy ezt azzal indokolja, hogy a kialakult helyzetben még mindig jobb egy izraeli repülőtéren letenni a gépet, mint hogy üzemanyag nélkül valahol lezuhanjon. A vadászgépek feladata: minden módon megakadályozni a terroristákat abban, hogy az utasszállítót egy sűrűn lakott terület, vallási szent hely vagy éppen a Negev-sivatagban fekvő dimonai atomreaktor felett robbantsák fel. A forgatókönyv alapja egy öt évvel ezelőtti túszdráma, amikor az iráni légitársaság eltérített gépét szintén a sivatagi repülőtérre kísérték.
Vasárnap 05.05: Saul Mofaz tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke személyesen veszi át az akció földi irányítását, és vezérkari tisztek, egy túszszabadításra kiképzett elitkommandó s az orosz nagykövetség munkatársai kíséretében útnak indul az uvdai repülőtérre. Készenlétbe helyeznek egy rendkívüli mobilkórházat is a helyszínen, az esetleges túszszabadítás sérültjeinek ellátására.
Vasárnap 05.10: Danny Jatom, Barak miniszterelnök tanácsadója az üzemanyag-feltöltésen Londonban veszteglő különgépen utazó újságírók előtt bejelenti: „Egy orosz repülőgépet csecsen terroristák eltérítettek, és jelenleg Izrael felé tartanak. A miniszterelnök hamarosan dönt arról, hogy visszafordulunk.” Időközben Barak felhívja Clintont azzal, hogy a terrorakció miatt lemondja amerikai útját, és hazatér, hogy személyesen irányítsa a mentőakciót. Barak, aki 28 évvel ezelőtt maga is részt vett kommandóparancs-nokként egy eltérített belga repülőgép utasainak a kiszabadításában, kapcsolatba lép Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is. Putyin teljes együttműködést ígér az izraeli hatóságokkal, és közli: parancsot adott az „Alfa” különleges kommandónak, hogy repüljenek azonnal a helyszínre a Negev-sivatagba.
Vasárnap 05.30: A korán ébredő izraeliek a rádióból értesülnek a túszdrámáról. A híradások egymásra licitálnak: az akciót a palesztinokkal rokonszenvező csecsen terroristáknak tulajdonítják, mivel a gépeltérítő közölte, hogy akcióját az Al-Aksza-mecsetről nevezte el. Vannak, akik tudni vélik: tucatnyi csecsen gerilla van a fedélzeten, akik az akcióra egyenesen a rettegett Oszama bin Ladentől kaptak parancsot.
Vasárnap 06.00: Az orosz gép biztonságosan földet ér az uvdai repülőtéren. Az izraeli hatóságok engedélyezik, hogy kinyissák a gép ajtajait, de ki nem szállhat senki. 15 perccel később feltűnik az egyik (mint kiderül, egyetlen) gépeltérítő, akit a kommandósok azonnal elfognak. Rövidesen kiderül: nem csecsen, hanem egy Ahmed Amrahov Ben-Abamraham névre hallgató dagesztáni férfi a merénylő, aki a karjára a ruha alatt nem bombát, hanem egy felpumpált vérnyomásmérőt helyezett, és az egész út alatt kábítószer hatása alatt állt. Követelése az izraeli rendőrök szerint csupán annyi volt, hogy tegyék közzé nyilatkozatát, amelyben „a fehér fajra leselkedő világméretű veszedelemre” figyelmeztet.
Vasárnap 07.00: Az izraeli kommandósok végeznek a gép átvizsgálásával, és megállapítják, hogy a fedélzeten talált fegyverek a gépen utazó dagesztáni pénzügyminiszter testőreiéi.
Vasárnap 07.10: Ehud Barak gépe a túszdráma békés megoldását követően Görögország felett ismét visszafordul. Hamarosan kiderül: mégsem repülhetnek tovább, mert Bulgária és Románia a gépeltérítés hírére lezárta légterét. Az izraeli miniszterelnök gépe körözésbe kezd a Balkán felett, miközben a fedélzetről Slomo Ben-Ami külügyminiszter telefonon hívja román kollégáját. Hamarosan tisztázódik, hogy a Boeing 707 nem az eltérített orosz gép, hanem Barak különgépe, továbbá már a CNN is bemondta, hogy vége a kalandnak, így Bukarestből megadják az engedélyt a továbbhaladásra.
Vasárnap 08.00: Eiland tábornok bejelenti: a háborodott légi kalózt kiadják Oroszországnak. Moszkva ígéretet tett arra, hogy nem végzik ki Ben-Abamrahamot. 
Vasárnap 08.30: Bill Clinton elhalasztja vietnami útját, hogy bevárja a gépeltérítés miatt 6 órás késéssel érkező izraeli kormányfőt.
Vasárnap 14.00: Megérkezik Izraelbe az orosz Alfa kommandó, ám csupán annyi dolguk marad, hogy este hazakísérjék a gépet utasaival. Putyin elnök üzenetben köszöni meg Izraelnek a túszdráma sikeres megoldását. A Közel-Keleten folytatódnak a „normális” hétköznapok.


„Mindenki a földre!”

Vagyim Arisztov

Nem sokkal azután, hogy a gép elhagyta Mahacskalát, a dagesztáni fővárost, és megkezdte útját Moszkva felé, a békésen szunyókáló utasokat a kapitány bejelentése riasztotta fel. A hangosbemondón keresztül közölte, hogy a gép terroristák uralma alá került, akik követelik az útvonal megváltoztatását Izrael felé. 

Ekkor jutott eszébe a dagesztáni pénzügyminiszter két testőrének, akik főnökükre vigyáztak a gépen, hogy kár volt leadni a reptéren a pisztolyokat. A maguknál tartott tölténytárakkal semmire sem mentek. Ezerszer is megbánták tettüket, de már nem volt mit tenni, patronokkal aligha lehet szembe szállni a terroristákkal. Nem maradt más hátra, mint hogy a helyükön maradjanak, és várják a fejleményeket. Az események nem mindennapi fordulatot vettek. 
Az utastérben nem jelent meg egyetlen terrorista sem, és senki sem kezdte el fenyegetni az utasokat. Persze, ez trükk is lehetett volna. Például, ha az egyik gépeltérítő a pilótafülkében volt, a másik elrejtőzhetett az utasok között, mint mit sem sejtő polgár, hogy ha az események irányítása kicsúszna a kezükből, közbe lehessen avatkozni. 
De mi történik akkor, ha az egyik utas, amikor látja, hogy csak nem akarnak mutatkozni a terroristák az utastérben, erőt vesz magán és segít a személyzetnek? Akkor ki segít azoknak, akik a pilóták halántékán tartják a fegyvert? És valóban: amikor már Izrael felé tartott a gép, az egyik utas, kezében pisztolyt tartva, felugrott a székéből. 
- Mindenki tegye tarkóra a kezét! Hasaljanak le a földre! - kiáltotta el magát. - A terrorizmus-ellenes különleges osztag munkatársa vagyok!
A meglepődött utasok nem tudták, hogy örüljenek-e, vagy inkább szomorkodni lenne okuk. Lehet, hogy ez is csak a terroristák trükkje?! Ám a pisztolyos férfi mégiscsak a „szpeckommandó” valódi munkatársának bizonyult. Oleg Lucenko ezredes munkája kapcsán repült volna Dagesztánból Moszkvába, és számára is meglepő módon került a géprablók fogságába. Ő viszont nem adta le fegyverét a reptéren, áldotta is ezért magát és a sorsot. Persze, nem volt könnyű feladata, hiszen bármelyik utasról kiderülhetett, hogy beöltözött gépeltérítő. Ezért volt arra szükség, hogy az egész utasteret sakkban tartsa. Köztük a dagesztáni miniszter két testőrét is. Nekik most másodszor nem volt szerencséjük. Csak egy bizonyos idő elteltével volt hajlandó az ezredes elhinni, hogy nincsenek beavatva a géprablásba. 
Már csak Izraelben derült ki végérvényesen, hogy egyáltalán nem is lapult terrorista az utastérben. Az egész géprablás egy magányos merénylő műve volt, aki ma már a lefortovói börtönben ül. Ahmed Amrahov huszonhét éves dagesztáni joghallgató, mellesleg egy utazási iroda alkalmazottja. A hírek szerint munkája során többször megfordult külföldön, így például a Közel-Keleten is. Egyelőre még nem tisztázódott, hogy ez alkalommal miért éppen ezt a nem hétköznapi módját választotta az utazásnak, mint a gépeltérítés. Gyanítható, hogy pszichikailag nincs nála minden rendben, bár pszichiátriai kezelés alatt nem áll. Viszont az apja már régen a pszichés problémával küszködők közé számít. Példának okáért egyszer, még a hajdani Szovjetunióban, a majdani terrorista édesapja elégetett egy szovjet zászlót a községi tanács előtt. A szovjet időkben ez legalább olyannyira eredeti tettnek számított, mint a mostani repülőgéprablás…