Vissza a tartalomjegyzékhez

Eperjesi Ildikó
Nincs salamoni döntés

Húszórás műtét során választották szét a sziámi ikerpárt egy manchesteri kórházban. Az operáció kimenetele csak egy dologban volt kétségtelen: a gyengébbik testvér nem élhette túl az orvosi beavatkozást. A műtétre a szülők beleegyezése nélkül került sor. A szkeptikusok szerint veszélyes precedens megteremtésének lehettünk szemtanúi, hiszen az angol jog története során először ártatlan emberi élet elpusztítására adtak engedélyt a bírák. 

A máltai szülőknek augusztus elején Manchesterben szü-letett meg összenőtt kislány ikerpáruk: a nyilvánosságnak szánt nevükön Jodie és Mary. Utóbbi, a gyengébbik, a nővére szívét és tüdejét „használta”, így nyilvánvaló volt, hogy kettejük szétválasztása egyben az ő életének végét is jelenti. A gyakorló katolikus szülők ellenezték a műtétet, mondván: Istennek kell eldöntenie a csecsemők sorsát. Az orvosok nem hagyták annyiban a dolgot, hiszen Nagy-Britanniában a szülői akaratot figyelmen kívül lehet hagyni, és bíróságra vitték az ügyet, ahol győztesen kerültek ki a perből. Az ítélet figyelembe vette, hogy nagy valószínűséggel mindkét iker halálához vezetett volna az operáció elmaradása. Az ítélet komoly ellenzést váltott ki az emberi jogok védelmezői körében, akik arra hivatkoznak, hogy Maryt nem az összenövés miatt kellett az élettől megfosztani, hanem a nyilvánvaló csökkent értelmi képessége miatt.
Jodie a jellemzések szerint értelmes és éber gyermeknek tűnt, a testvére viszont agykárosodást szenvedett. A szülők még a szülés előtt az orvosi segítség reményében érkeztek Angliába a máltai Gozo szigetéről, ám egy etikai kérdésekről folyó perben találták magukat. Az elemzők szerint az eljárás kimenetele veszélyes precedenst teremthet az orvosi jogban.
Elgondolkodtató az orvosi etika egyik szakértőjének kérdése: jogunkban áll-e megölni egy embert, ha ezzel megmenthetünk egy másikat? Ugyancsak felvetődik az a gondolat is, hogy hogyan tudja a törvény eldönteni, két ártatlan fél közül ki maradjon életben. A szülők a bíróságnak elmondták: nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egyik gyermeküknek azért kell meghalnia, hogy a másik életben tudjon maradni. „Ez nem Isten akarata” - mondják a lesújtott szülők. 
Azonban Angliában a szülők kívánsága nem elsődleges. Ügyvédeket jelöltek ki mindkét iker és a szülők képviseletére is. Természetesen mindkét testvérnek súlyos indokai voltak. 
A szakértők aláhúzták: bár rendkívüli esetről van szó, a per könnyen precedenst teremthet, hiszen azt az elvet alkalmazták, mely szerint a cél szentesíti az eszközt, s mindezt a jog keretei között. Indokoltnak látszanak azok az aggodalmak is, hogy a mentálisan és fizikailag visszamaradott személyek potenciálisan kevesebb védelmet élveznek ezek után. Lassan, de biztosan a jogi és orvosi pályák kezdik érinteni a fajnemesítés, az eutanázia és az emberi klónozás területeit. A kritikusok szerint ezeknek a pályáknak az élet őrzőinek kellene lenniük, ehelyett viszont a halálkultuszt propagálják. 
Raanon Gillon, az orvosi etika professzora viszont azzal érvel, hogy a bíróságnak meg kellett volna engednie a szülői akarat érvényesítését, hiszen csak abban az esetben elfogadható véleményük figyelmen kívül hagyása, ha érdektelennek, vagy szélsőséges eszmék képviselőinek bizonyulnak. Kétségessé teszi a döntés jogosságát az is, hogy Jodie jövője sem látszik bizonyosnak. Egyes orvosok szerint nagyon kevés az esély arra, hogy teljes értékű életet éljen. A Szövetség az Életért abortuszellenes csoport kifejtette: az operáció párhuzamba állítható a náci Németország „fajnemesítő” műtéteivel. A Máltai Gyermekgyógyász Szövetség is eljuttatta közleményét brit kollégáihoz, melyben leszögezték: a mostani ítélettel megszegték azt az elterjedt gyakorlatot, melynek során a súlyosan sérült gyermekek szüleit illeti a végső döntés joga. 
Azok viszont, akik kiálltak az operáció mellett, azzal érvelnek, hogy ha semmit nem tettek volna, az egyenlő lett volna a gyilkossággal, a hanyagságból vagy akár a szándékosan elkövetett emberöléssel is, mivel Jodie-t csak a műtéttel lehetett megmenteni. Az ellenzők erre máris készen álltak a válasszal: a szétválasztás Mary szempontjából jelent emberölést, hiszen a kislány a műtét előtt még életben volt, ezért létezésének véget vetni nemcsak hogy amorális, hanem talán egyenesen bűntett. „Minden érintett számára nehéz ez - nyilatkozott a beavatkozást végző egyik orvos. - Két kisbabát hoznak be a műtőbe, és tudjuk, hogy csak egy fog távozni. Amikor az ember elköti egyikőjük vérellátását, tudja, mit tesz. Rájön, hogy ezzel vége. Egy pillanatig elkomorulok, de azzal vigasztalom magam, hogy a másik gyermeknek jó életet biztosítunk” - mondta a sebész a Daily Telegragph-nak. 
A szülőknek nagy anyagi megterhelést fog jelenteni Jodie kezelése, hiszen mindketten munkanélküliek. A kisbabát a következő öt évben brit kórházakban kell majd ápolni, mert több helyreállító műtéten kell még átesnie. A per költségeit most a máltai állam fedezte, a társadalombiztosítás díjait pedig a máltai és brit hatóságok közötti megállapodás alapján rendezték. A házaspár eddigi angliai tartózkodása alatt jótékonysági adományokra és barátaik vendéglátására támaszkodhatott. Most alighanem rá lesznek kényszerülve eddig jól leplezett kilétük felfedésére: a Granada Televízió máris százötvenezer fontot kínált a családi tragédia bemutatásának jogáért. 


Ikertörténelem

Már évszázadok óta tartanak számon sziámi ikerpárokat. Az első feljegyzett adatok 945-ből, Örményországból származnak. A legismertebb összenőtt ikerpár 1811-ben született Sziámban: Eng és Csang Banker. A sziámi iker elnevezés tőlük ered. A Banker testvérek teljes életet éltek, Sallie és Adelaide Yates nevű testvérpárt vették el, és 21 gyermek apjává váltak. 
Az első sikeres szétválasztásról 1689-ből maradtak fenn adatok. Az első operáció egy König nevű német orvos nevéhez fűződik. Mostanáig mintegy kétszáz sebészeti beavatkozást tartanak a világon számon, többségüket az 1950-es évektől kezdődően végezték el, azóta a műtétek 75 százalékában legalább az egyik testvér életben maradt. Több mint harminc különböző fajta összenövésről tudnak, attól függően, hogy mely testrészek kapcsolódnak össze. Minden kétszázezredik élve szülésre jut csak egy sziámi ikerpár. A sziámi ikerpárok egyetlen megtermékenyített petesejtből származnak, így törvényszerű, hogy mindig azonos neműek lesznek. Érdekes módon háromszor több összenőtt női ikerpár jön világra, mint férfi.