Vissza a tartalomjegyzékhez

Csereklyei Márta
Hittel a Fehér Házba

Az amerikai elnökválasztás finisében a jelöltek komoly erőfeszítéseket tesznek az evangéliumi keresztény választók megnyerésére, hiszen a kiélezett versenyben valószínű, hogy nélkülük egyikük sem tud bejutni a Fehér Házba. Nem meglepő tehát, hogy a kampányok során hirtelen mindenkiről kiderült: újjászületett keresztényként régóta jó kapcsolatot tart fenn Jézus Krisztussal, s a kereszténységgel. Al Gore például már gyermekkorától kezdve odaszánt hívő életet él, George W. Bush pedig 1986-ban kötelezte el - újra - életét Istennek. Az elnökjelölti hitekről készült összeállításunk az amerikai Charisma magazin írása alapján készült.

George W. Bush már apja, a korábbi amerikai elnök, George Bush fájó példáján megtanulhatta, hogy az evangéliumi közösség támogatásának hiánya bizony a választási verseny elvesztésébe kerülhet. 1992-ben ugyanis nagyrészt ezen múlott, hogy ellenfele, Bill Clinton vonulhatott be a Fehér Házba. Hivatali idejének első felében Clinton elnök - talán hálából, talán bizonyítási kényszerből - nem szűkölködött bibliai idézetekkel színesíteni elnöki beszédeit. 1996 decemberében a néhai ifjabb John F. Kennedy lapjának, a George magazinnak nyilatkozva még kedvenc bibliai idézetét is felidézte: „Van egy olyan ige, amelyik sok éve erősít már. Ez a Galata levél 6,9 verse: »A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.« (Károli-féle fordítás - a szerk.) Nagyszerű bátorítás ez a közéletben szolgálók számára” - mondta Clinton. Az aratás nem a tervek szerint alakult - egy évvel később kirobbant a Monica Lewinsky-bot-rány, és azóta az elnök óvatosan kerüli a hittel kapcsolatos kérdéseket.
Apjával ellentétben George W. Bush most már nagyon is jól tudja, menynyire megéri befektetni a keresztény táborba. A jelöltség elfogadását követő első teendője így az volt, hogy ellátogatott egy dallasi gyülekezetbe az Amerikában oly népszerű imareggelik egyikére, ahol a texasi kormányzót pásztorok és egyházi alkalmazottak tucatjai várták - köztük a népszerű televíziós evangélista, James Robison is. Az imareggeli záróakkordjaként a pásztorok Isten áldását kérték a republikánus jelölt életére és családjára: ők úgy vélik, Bush őszinte hittel ment közéjük. Robison, aki a kilencvenes évek elejétől ismeri Busht, több alkalommal imádkozott már érte, s Life Today című műsorában két alkalommal is elmeséltette vele az életében történt változás élményeinek részleteit. „Bush kormányzó nem kívánja arra »felhasználni« Istent, hogy megnyerje a választásokat - nyilatkozta Robison. - Azt akarja, hogy Isten használja őt.”

Bush megtalálta

A Charge to Keep (Teljesítésre váró megbízatás) című könyvében Bush részletesen beszámol arról, milyen szerepet játszik a kereszténység az életében: 1986-ban találkozott először a világhírű evangélistával, Billy Grahammel. Graham állítólag megkérdezte Busht: „Rendben van az élete Istennel?”, amire amaz így válaszolt: „Nem, de szeretném, ha rendben lenne.” Hát így történt. „Billy Graham elvetett egy kis magot a szívemben, amely a következő évtől kezdve növekedésnek indult. Egy új élet kezdete volt, amelyben ismét elköteleztem magamat Jézus Krisztusnak. Alázattal elfogadtam, hogy Isten olyan bűnösökért küldte el a Fiát, mint amilyen én is vagyok”.
Az esemény egészen csendben zajlott le: nem voltak fanfárok, nem voltak hangos halleluják, s legfőképpen nem volt jelen a mindenre kíváncsi média sem. Bush hazatért, valami azonban megváltozott - s ezt a barátai is észrevették: abbahagyta az ivást és a dohányzást, s járni kezdett a kedd esti bibliaiskolába. Az 1990-es évek elején a dallasi gyülekezetben bibliatanítóként tevékenykedett, s a Biblia olvasása bevallása szerint azóta is mindennapos tevékenysége.
Busht egyáltalán nem a nélkülözés vagy a problémák hajtották a krisztusi hit felé. Amerika elnökének fiaként, s egy neves olajipari cég busásan megfizetett vezetőjeként mindig is eredményes életet mondhatott magáénak. Miután eladta részesedését a cégben, további milliókkal gazdagíthatta bankszámláját - ezek a sikerek azonban nem tudtak megelégedést szerezni a lelke számára. „Keresztény nevelésben részesültem, de a hitem újbóli elkötelezése ennél sokkal erőteljesebb és személyesebb módon történt - mivel kerestem, és találtam” - összegzi az életében bekövetkezett fordulat lényegét. Bush támogatói úgy vélik: elnöksége egyenes utat jelentene Amerika szellemi megújulása felé. Az elnökjelölt azonban óvatosan fogalmaz: „Nem függök az anyagi sikerektől, vagy a választások eredményétől. Keményen fogok harcolni, igyekszem a legjobbat nyújtani, s remélem, hogy nyerni fogok. De ha mégsem, akkor is tudomásul veszem, hogy van egy nálam sokkal hatalmasabb erő - s ez óriási vigaszt jelent számomra.”

Vannak még szkeptikusok

A Barna Közvélemény-kutató Csoport népszerűségi és támogatottsági statisztikáinak kimutatásai alapján augusztusban Bush a magukat újjászületett evangéliumi keresztényeknek vallók szavazatai 54 százalékát tudhatta magáénak, míg ellenlábasa, Al Gore mindössze 23 százalékot. Ez javarészt annak tudható be, hogy olyan kulcskérdésekben, mint például az abortusz, vagy az erkölcsi értékek tekintélyének helyreállítása a hivatali életben - amire a Clinton elnök által ejtett csorba kiküszöböléséhez égető szükség van - Bush elképzelései igencsak egybevágnak a keresztények elvárásaival. Ezen túlmenően a tervek szerint Bush külön támogatásban részesítené a szociális tevékenységet végző egyházakat, illetve egyházi szervezeteket - természetesen szigorúan az állam és az egyház szétválasztásának megtartása mellett.
Bush hitvallása és ígéretei azonban nem mindenkit vettek le a lábukról: a keresztény tábor igencsak megosztott a jelölt hitének őszintesége kérdésében. Sokan csupán attól tartanak, hogy az alma nem esik messze a fájától elv alapján az ifjabb Bushról is kiderülhet, hogy apjához hasonlóan egyáltalán nem tekinti szívügyének az evangéliumi kereszténység ügyét és kérdését - annak ellenére, hogy egyik tanácsadója, a pünkösdi hátterű Doug Wead a The Washington Postnak adott interjújában megjegyezte: „Rögtön láttam, hogy ennek a fickónak nem kell majd húsz oldalon keresztül magyaráznom, mit jelent az »újjászületett keresztény« fogalom.”
Az Amerikában leggyorsabban növekvő fekete gyülekezetek szinte egy emberként ellenzik Bush jelöltségét: júliusban például a híres fekete prédikátor, T. D. Jakes nők számára rendezett összejövetelén Bush videós üdvözletének levetítését a 80 ezer résztvevő füttyszóval és bekiabálásokkal fogadta. A George Barna közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a feketék 88 százaléka inkább a demokratákra adja le voksát, s a pünkösdi gyülekezetek többsége szintén Bushsal szemben szavaz majd.

Gore, a teológus

Amennyire lehetséges, a másik elnökjelölttel, Al Gore-ral kapcsolatosan az amerikai választópolgárok csak még szkeptikusabbak. A jelenlegi alelnök bőséggel adott okot kritikusai bírálataira. A Clinton-adminisztráció alatt inkább tudatos környezetvédőként vált ismertté, aki bátran vállalta és vallotta az ezzel oly gyakran összefonódó New Age-es nézeteket - amivel „Earth in the Balance” (Egyensúlyba hozott Föld) című könyve 1993-as megjelenését követően vádolták. Az is a keresztény szavazók nemtetszését váltotta ki, ahogy a Lewinsky-botrány kapcsán olyan határozottan kiállt az elnök védelmében, vagy amikor az abortuszkérdésben a szabad választás mellett szólalt fel. „Al Gore a meg nem született gyermekek legszörnyűbb rémálma” - mondta róla egy abortuszt ellenző csoport tagja. Az sem nevezhető szerencsésnek, hogy Clintonnal együttműködve a homoszexuális közösségek felé irányuló különleges kapcsolatok kiépítésén fáradozott, miközben az evangéliumi kereszténység felé egyetlen lépést sem tettek.
Jóllehet Gore soha nem csinált titkot abból, hogy a Vanderbildt Egyetemen teológiából szerzett diplomát, s rendszeresen eljár egy washingtoni baptista gyülekezetbe, mégis sikerült meglepetést szereznie, amikor egy televíziós beszélgetésben bejelentette: maga is újjászületett keresztény - állítólag már gyermekkorában elkötelezte magát Krisztus számára, s döntését 21 éves korában újra megerősítette.
Gore egyébként gyakran és meglehetősen terjedelmesen idéz a Bibliából - egyszer még egy éjszakai találkozóra is összehívta stábját, hogy Gedeon történetéről tartson előadást nekik.
A választási kampány finisében a jelöltek szinte már azon versenyeztek, hogy egy beszéden belül ki tudja többször kimondani Isten nevét. Joseph Liebermannak a demokrata küldöttgyűlésen augusztusban elmondott beszéde során tizenháromszor sikerült a fenti feladat teljesítése. Számára bevált a „legújabb” taktika: az amerikai történelem első zsidó alelnökjelöltje lett. Pár nap, s az is eldől, hogy rajta kívül másnak is bejön-e a csodafegyver.