Bizonyára kevesen tudják, hogy a szinte minden háztartásban fellelhető kerti bors
vagy törökbors nevén is ismeretes paprika nem csupán a gasztronómiai kellékek listáját
gyarapítja. A Mezőgazdasági Múzeum újonnan rendezett kiállítása bemutatja a növény
rendkívül sokoldalú felhasználási lehetőségeit.
A paprika, latin nevén Capsicum annuuam, legrégebben honosított kultúrnövényünk:
az 1500-as évek környékén érkezett hazánkba az Újvilágból a kukoricával, a
burgonyával és a dohánnyal karöltve. A sors iróniája, hogy ennek ellenére az egyik
legautentikusabb „hungarikum”. A felfedezéséért Nobel-díjat kapott kiváló tudósunk,
Szent-Györgyi Albert beszámolója szerint a magyar paprikából - ami valóságos
vitamin-kincsesláda - már az első próbálkozással olyan sok tiszta C-vitamint
tudtak előállítani, amennyit vitaminkutató korábban elképzelni sem tudott.
A paradicsompaprika C-vitamin tartalma kiemelkedően magas (370 mg/100 g), speciális biológiai
szerkezetének köszönhetően 10 percnyi főzés után megőrzi vitamintartalmának 74 százalékát,
s még 30 perces főzési időtartam után is 43-63 százalékos ez az arány. A paprika
A-provitamin tartalma szintén nem elhanyagolható. Szent-Györgyi Albert véleménye
szerint a paprikán kívül szinte kizárólag szalonnaféléket és kenyeret fogyasztó
alföldi parasztgazdák meglepően jó egészségi állapota is ezt igazolta. A népi gyógyászat
régóta felfedezte a paprika jótékony hatását reumatikus fájdalmak és hajhullás
ellen, mindamellett számos hatóanyaga sokféle izomfájdalmat csillapító szer
komponense. Ennek köszönhetően a 19. századi patika polcairól sem hiányozhattak a
paprika alapú tinktúrák, tapaszok és kenőcsök. Manapság is Mexikótól Bolíviáig,
Csehországtól Mozambikig mindenhol használják gyógyhatása miatt.
Aki pedig bánkódik amiatt, hogy genetikai öröksége meghatározott mennyiségű szeplővel
„ajándékozta meg”, ne tegye! Az uborkalé mellett ugyanis a mézzel kevert paprikaőrlemény
kiváló fegyver a renitenskedő pigmentek ellen. (Takács Gabriella)