Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Európa császára

Spanyolországban járt Mádl Ferenc köztársasági elnök, hogy I. János Károly spanyol király meghívására részt vegyen az V. Károly Habsburg császár születésének 500. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen. A konferencián méltatták a néhai császárnak a katolikus és egységes Európa megteremtésére tett kísérletét.

A látogatók megemlékezésen vettek részt a toledói katedrálisban, ahol az V. Károly Emlékbizottság elnöke, Juan Elorza mondott beszédet. Ezt követően a spanyol királyi család díszebéden látta vendégül a meghívottakat, akik között jelen volt a belga és a holland uralkodói pár, a lich-tensteini hercegi pár, valamint Ausztria, Horvátország, Málta, Németország, Svájc és Szlovénia államfői, II. János Pál pápa nunciusa, az Európa Tanács főtitkára, és az összes latin-amerikai ország nagykövetei.
Délután került sor a toledói Santa Cruz emlékmúzeumban Carolus címmel megrendezett kiállítás megnyitására. A kiállítás használati és dísztárgyakat felvonultatva végigkíséri a spanyol király és német-római császár életét, gyermekkori páncéljától koporsója másolatáig. A mintegy 350 kiállított tárgy nemcsak V. Károly életét és uralkodását idézi fel, hanem a 16. század első felében felvirágzott spanyol reneszánsz művészetet is.
V. Károly 16 évesen, 1516-ban lépett a spanyol trónra, és 1519-től volt német-római császár. Spanyolországban erős központi hatalmat épített ki, és európai politikájában
- katolikus világbirodalom kiépítésén fáradozva - hegemóniára törekedett, elsősorban Franciaországgal szemben. Birodalmához, melyben az ismert mondás szerint soha nem ment le a nap, Németalföld, az osztrák örökös tartományok, Nápoly és Spanyolország mellett az amerikai spanyol gyarmatok is hozzátartoztak. Alakját és életét Manuel Fernandez Alvarez történész, legutóbbi életrajzának szerzője így határozta meg: „Fáradhatatlan harcot vívott azért, hogy az általa örökölt Európát az általa megálmodott Európává alakítsa át.” Uralkodása második felében birodalma egy része a reformáció befolyása alá került. 1556-ban lemondott trónjáról, birodalmát pedig felosztotta öccse, Ferdinánd és fia, II. Fülöp között, akinek idején Spanyolország valódi fénykorát élte.