Vissza a tartalomjegyzékhez


INNEN-ONNAN

Repül a gerely, ki tudja, hol áll meg

Az atlétika csak az egyik sportág a sok közül, amelyben évről évre új világcsúcsok születnek. De valóban jobbak a mai atléták? Vagy egyszerűen csak jobb felszerelésben versenyeznek? Annyi bizonyos, hogy az 1912-es olimpián a 100 méteres futás csúcsa 10.6 másodperc volt. A mai rekord - amit a kanadai Donovan Bailey tart - 9.84 másodperc. Ez mindössze 7 százalékos fejlődést jelent 88 év alatt. Bele kell még kalkulálnunk azt is, hogy 1912-ben a futók még nem stoplis cipőben futottak, nem létezett rajtgép, vagy poliuretán sávok. A diétáról és a tréningről csak kevesen tudtak. Az atléták teljesítményét stopperórával mérték. Ez viszont kissé „felgyorsította” az időt, mert a kézi időzítők előbbre hozták azt a pillanatot, amikor a futó átlépte a célvonalat, és néhány század másodperccel előbb nyomták le a stop gombot. Az 1990-es évektől egy másik atlétikai ágban, a gerelyhajításban is egyre jobb eredmények születnek. A futópályán száguldók igen nagy veszélybe kerültek, amikor néhány csúcstartó eldobta gerelyét, amely a stadion másik végén landolt a futók között. Emiatt a gerelyt újratervezték, most nehezebb dobni. Így a dobások rövidebbek, és egy speciális átalakító szükséges, hogy a jelenlegi eredményeket a régi gerely súlyához mérten átszámítsa. (BBC News)


A miniszter leleplez

Egy tucat közlekedési rendőrt és vámőrt füleltek le a volt szovjet köztársaságban, Kazahsztánban. A gyanútlan tisztek ugyanis saját főnöküket akarták megvesztegetni. Kairbek Szulejmanov belügyminiszter egy teherautóval inkognitóban utazta át a kazah sztyeppéket, hogy saját maga győződhessen meg arról, micsoda korrupcióval kell az autósoknak szembenézniük. „Alma-Atában (Kazahsztán legjelentősebb kereskedővárosa) beszálltam a teherautóba, anélkül, hogy bárkinek is szóltam volna, nehogy a területi vezetők tudomást szerezzenek róla, és elindultam” - nyilatkozta Szulejmanov. Kilenc tonna dinnyével vágott neki a miniszter az útnak. Útközben 36 embernek kellett kenőpénzt fizetnie, akiknek több mint a fele rendőr volt. Szulejmanov, aki egyébként videokamerával rögzítette a történteket, elmondta, hogy minden tisztnek pár dollárt kellett fizetnie, ami az út végére 225 dollárt jelentett. Amint megérkezett Astanába, mindenkit kirúgott az állásából, aki kenőpénzt vett el. (Reuters)


Tarzan 2000

A seminole nevű indián törzs Floridában állást hirdetett vállalkozó szellemű férfiak és nők számára. A hirdetés így szól: „Aligátorral birkózni vágyók kerestetnek! Elvárásaink: bátorság és kockázatvállalás. Férfiak és nők jelentkezését várjuk. Tapasztalat szükséges!” Az Okalee nevű helyiségben, mely múzeum is, a seminole indiánok mindennap belevetik magukat a 2 méter mély medencébe, hogy az alján rejtőző 2 méter hosszú aligátort a jó pénzt fizető turisták nagy örömére farkánál fogva megragadják. „Ez hagyományosan a törzs tagjainak feladata volt - nyilatkozta szóvivőjük, Chuk Malkus. - Az ok, ami miatt az álláshirdetést feladtuk, hogy az indiánok manapság inkább bankokban, a kommunikációs, gazdasági és jogi területen helyezkednek el, így alakult ki hiány a pályázókból.” (USA Today)