A jövedéki adó augusztusi bevezetése és az első „jövedéki szüret” során
a gyakorlatban most szembesülnek először a szőlősgazdák a jövedéki törvény hatásával.
Mint az várható volt - országos szinten - vegyes tapasztalatokkal.
Ízleléses vizsgálat előtt a Vám- és Pénzügyőrség munkatársa. „Vajon eredeti?”
Fotó: Somorjai
„Az a védőernyő, ami a jövedéki törvény hatására a szőlőművelők fölé
kezd leereszkedni, már érezteti hatását” - állítja Gágány Tibor, a budafoki
Promontorbor Rt. igazgatója. S. László tokaji őstermelő azonban másképp értékeli
a helyzetet, és a legnagyobb problémának az értékesítés megnehezítését látja.
„Azt, hogy most jövedéki adót kell fizetni, kevésbé érzem súlyosnak. Az
adminisztráció megnehezítésén túl az értékesítés ellehetetlenülése a fő problémám,
hiszen eddig őstermelőként eladhattam a boromat, most azonban ezt csak vállalkozóként
tehetem meg. A 800-1000 négyszögöl területen termelő kistermelőknek nagy része
egyszerűen nem tudja megoldani a szőlő értékesítését fölvásárlás nélkül, és
sokan el fognak lehetetlenülni, meg fog torpanni a szőlőtermelés” - fejtette ki
lapunknak. Siku Lóránt, Tokaj város önkormányzatának jegyzője ilyen mértékben nem
tart a csődtől, de úgy látja: mégha a törvénynek van is létjogosultsága, túl bürokratizált,
és bevezetése túlságosan hirtelen, drasztikus módon szakadt a gazdákra. „Anyagilag
nem voltak felkészülve rá a kistermelők, és most megint a nagyok jártak jól. Eddig
úgy volt, hogy a gazda kiszívta a lopóval és eladta a bort. Most már az sem elég, ha
szállítólevelet állít ki, számlaképessé kell válnia. A hatóságok eddig is ellenőrizték
a termelést, most azonban új elemként a Vám- és Pénzügyőrség is bekapcsolódott
ebbe.”
A törvény piacra történő eddigi kihatása K. Dezső bolttulajdonos tapasztalatai
szerint nem túl jelentős. „Tény, hogy a kannás borok ára augusztus elseje óta
majdnem a duplájára ugrott, de a vevők hamar hozzászoktak az új árviszonyokhoz”
- magyarázza. Gágány Tibor szerint viszont „a lőrék kivonultak a piacról”,
helyettesítésük pedig újabb gyümölcsborokkal a legcélszerűbb: „A «lumpenbor»
megszűnik, ezért ki kell találni egy lőrét. Meggyőződésem, hogy ez gyümölcsből
fog készülni. Tavaly az alma drágább volt a szőlőnél, idén azonban szerencsénkre
kb. 20 forintért hozzájuthatunk egy kiló léalmához. A fogyasztókat egy jobb minőségű
gyümölcsborral lehet kárpótólni. A hajléktalanok, munkanélküliek rögtön ott fogják
hagyni az égetett szeszt, amint megjelenik a boltokban az első almabor - 80 forintért.
Ennek egészségi hatása majdnem azonos a szőlőborral, élvezeti értéke talán
nagyobb mértékben eltér” - állítja az igazgató.
A törvénytől függetlenül az idei szőlőtermés többek véleménye szerint „túlságosan
jóra” sikeredett (mert magas igényeket teremthet), és a felvásárlási árak is
kedvezően alakultak. „Idén a felvásárlási árak növekedése miatt a szőlőgazdák
enyhe nyereséget tudnak realizálni. A kékszőlőknél pedig megdöbbentő a helyzet: míg
tavaly 40 Ft-ért is tudtunk venni kékszőlőt, addig most 80 Ft alatt sehol nem található.
A bikavér alapú szőlőknél pedig 100 forintos árak vannak. Az évjárat sajátossága
révén olyan minőség termett az idén, hogy a legegyszerűbb borvidéken, ahol a 16-17
mustfok csodának számított, ma 23 fokos kadarkát mértünk. A 2000-es, jubileumi vörösbor
nagy élmény lesz, a fehérborokra azonban a hőség nem mindenütt volt jó hatással
- elégtek a savak, a minőség változó.”
A jövedéki törvényhez fűzött remények szerint leáldozóban van a hamisítók
napja, akiket Deák Lajos borász csak „alternatív borászok”-nak nevez. „Ezek az
alternatív munkások még nem tértek magukhoz az új rendelet okozta sokktól” - állítja
a borász, a tokaji kistermelők egyike azonban úgy látja, hogy „a törvény nem váltotta
be azokat a reményeket, amelyek a borhamisítás megakadályozását tűzték ki célul”.
Végül így foglalja össze véleményét: „A bonyolult adminisztrációba vagy
beletanul a szőlőtermelő, vagy megbüntetik. Ha viszont nem változtatnak a törvényen,
legalább a végrehajtási utasításain nem módosítanak, akkor a tokaji »kisgazdák«
hosszú távon is kilátástalan helyzetbe kerülnek.”
Must vagy soha
Koraőszi dínomdánom
Hogy ezen esztendőt mög-mög emlegessük
Búnkat, gondjainkat két napra elvetjük.
Ezen a két napon eldobjuk a béklyót,
Csinálunk egy olyan nagy szüreti cécót,
Amilyet nem látott a világ négy tája,
Nyitva marad rája hét vármegye szája.
Gyűjjék hát mindenki: apja, anyja, lyánya,
Aki otthun marad, csípje meg a kánya!
Mulatós nemzet a magyar. Jól mutatja ezt a forró nyárból az őszi időszakba is átnyúló
ünnepek, mulatságok, szüreti felvonulások sokasága. Úgy tűnik, nehezen szokik
vissza hazánk népe a dolgos hétköznapokhoz, a Balaton-part után sokan most a prések
mellett keresik a „gondtalan órákat”. Az elmúlt hetekben elkezdődött szüreti időszak
lassan csúcspontjára ér: a héten mintegy húsz országos és nemzetközi szüreti
fesztivál kerül megrendezésre a több száz „háztáji” esemény mellett.
A rendezvényeken nemcsak a kisember mulat. Államtitkárok, magas rangú tisztségviselők
mellett Torgyán József földművelésügyi miniszter is járja az országot: szombaton a
kiskunfélegyházai szüretre volt hivatalos, vasárnap pedig a nagydobosi sütőtökfesztivál
várta. Több település a szüret mellett „extra” programokkal is vonzza a közönséget:
Pusztamérgesen kakasfőző verseny, Bucsán lekvárfőző verseny, Kecskeméten népzenei
találkozó, Kalocsán paprikás ételek főzőversenye, Pécsett pedig bordal világfesztivál
várta a nagyérdeműt - mindez csak egy rövid lista a teljesség igénye nélkül. A héten
a sör kedvelői sem maradnak program nélkül: Kaposváron sörbörze, a budapesti Városligeti
műjégpályán pedig Dreher Sörfesztivál került megrendezésre.
Az őszi dínomdánom nem újkeletű jelenség. Országunk jócskán bővelkedik termékeny
lankákban, ahol jó bor terem. A szüret néprajzi gyökereit vizsgálva kiderül: a
szeptember-október hagyományosan „borgőzös” hónapnak számít. Káldy Mária, a
Szentendrei Szabadtéri Múzeum igazgatóhelyettese szerint a mostani szüreti fesztiválok
az eredeti népi hagyománynak főként a mulatság részét örökítették át, hiszen a
szüret eredetileg komoly munkának számított. A szőlőtermesztés sok vidéken szinte
kizárólagos megélhetési forrás volt, így komoly gazdasági jelentősége a népi
vallásosságra is rányomta bélyegét. A termést leginkább veszélyeztető májusi
fagyok ellen Orbán napi litániákkal, körmenetekkel próbáltak meg védekezni, majd
boldogasszony-énekekkel vonultak a pincékhez. Nyár végétől a hegyvidékeken
szervezett őrzés folyt a szőlőcsőszök segítségével, mely a nemkívánatos „előszüretelőktől”
védte a szőlőt. A kertekbe szökdöső állatoktól különféle tájakon különféle
módszerekkel - kereplőkkel, madárijesztőkkel, zizegő papírszalagokkal védekeztek.
A népi leleményességnek azonban itt sem volt határa: az Őrség egyes területein például
póznára erősített Szokol rádiót használtak, mely a Petőfi rádió éjjel is sugárzott
adásával tartotta távol a dézsmáló vadakat. Miután eljött az érési idő, a hegybíró
irányításával megkezdődött a szüret, amin az egész falu részt vett. A mulatság
csak a jól végzett munka után következhetett. Az evés-ivás mellett ekkor jutott idő
a különféle népi játékokra, bálozásra. Az egyre túlfűtöttebb hangulatú mulatozás
késő éjszakáig folyt, melynek többek között a hordókból igencsak megcsappanó óbor
látta kárát.
Sz. O.