Vissza a tartalomjegyzékhez

Mogyorósi Géza, Berlin
Nyakkendős felbujtók

Döbbenetes, hogy az elmúlt két hónapban négy halálos áldozata és tucatnyi sebesültje volt az extrém jobboldali erőszakhullámnak Németországban. A zsidó sírokra horogkeresztet pingáló, színes bőrű menekülteket verő, külföldiek és hajléktalanok életét kioltó feketebakancsosoknál talán csak „nyakkendős” felbujtóik veszélyesebbek.


Náciellenes tüntetés Düsseldorfban, a zsidók ellen elkövetett bombamerénylet helyszínén. A többség hallgat    Fotó: Reuters

A kánikulai hírapály időszakában „normális esetben” lasszóval vadásznak izgalmas sztorikra a zsurnaliszták. Sajnos ez a nyár másmilyen: elég a húsvét hétfő óta húzódó, Fülöp-szigeteki túszdrámára, a német turistákat szállító Concorde katasztrófájára, avagy a szélsőjobbos terrorhullámra emlékeztetni. Ez utóbbi súlyos károkat okoz Németország nemzetközi tekintélyének is.
A sablonos elemzések azt sugallják, hogy az EU legnépesebb államában az erőszakos akciókra is hajlamos neonácik jobbára keletnémet, húsz év körüli, kopaszra-borostásra nyírt fiatalok, akik idő előtt búcsút mondtak a szülői háznak és az iskolapadnak. Nos, a fasisztoid demonstrációk gyászba öltözött legényei (és leányai) tényleg nem háromszámjegyű IQ-jukról híresek. De azért az elgondolkodtató, hogy ha a munkanélküli, kallódó fiatalok jelentik az extrém jobboldal bázisát, akkor miből telik nekik a csúcstechnológiát felvonultató internetes uszításra, mobiltelefonos kommunikációra, hogy az országjáró autós bajtársi találkozókat már ne is említsük…
Tény, hogy a volt NDK tájain, ahol ötödannyi külföldi él, mint az ős-NSZK-ban, sokkal gyakoribbak a kisebbségellenes atrocitások. Szász-Anhalt tartomány a fekete bajnok, ott tízszer annyi szélsőjobboldali, erőszakos bűncselekményt regisztrálnak, mint a konzervatív (jóléti) Bajorországban. A neonáci toplista második helyén Németország leggyérebben lakott, Lengyelországgal szomszédos régiója, Mecklenburg-Elő-Pomeránia található. A keleti-tengeri, festői lankák turizmusát is veszélyezteti már a 20 százalékos munkanélküliséggel sem indokolható idegengyűlölet.
Jómagam augusztusban kicsit félve mentem (nem szőke) újságíróként Berlinből Lipcsébe. Nos, ha láttam is a dinamikusan fejlődő szász tartományi fővárosban néhány fekete bakancsos verőlegényt, az utcaképben a rendőri erődemonstráció volt a meghatározó. Nem megnyugtató viszont, hogy a szélsőjobbos merényletek tekintetében a korábban toleranciájáról híres, félmillió külföldinek otthont adó Berlin a bronzérmes.
A 60 ezresre becsült németországi szélsőjobboldali tábor „alig” 8-10 ezer tagját tartja a hatóság erőszakra hajlamosnak, akik focimecscseket és más tömegrendezvényeket kihasználva, de spontán is előszeretettel „Heil Hitler”-eznek, avagy „tanítanak móresre” a német nyelvvel hadilábon álló „idegeneket”, a városképet zavaró külföldieket, rokkantakat, hajléktalanokat.
Raul Spiegel, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elöljárója számos neves közéleti személyiséget tudott augusztusban megnyerni annak a humanizmust hirdető akciónak, melynek keretében többek közt Gerhard Schröder szövetségi kancellár hitvese (aki újságíró) és neves művészek veszik fel a harcot a szélsőjobbos terrorral. Már körvonalazódik egy szeptember végi, antifasiszta berlini rendezvénynek a programja, melyre a „civil kurázsi” szellemében a szövetségi kormány és a szakszervezetek toborozzák egybe polgárok százezreit. A szélsőjobboldali Nationaldemokratische Partei Deutschlands (NPD) betiltásának javaslata is napirenden van: kérdés, hogy a publicitás és a német jogrend nem a „nemzeti demokraták” fekete bakancsos, illetve fehér galléros csapatának legitimitását erősíti-e?


A keletnémet örökség

Karl Pfeifer, Bécs

Wolfgang Thierse, a Bundestag szociáldemokrata elnöke a nyár elején már harmadszor utazott a volt NDK területére, hogy tájékozódjon azokról a polgári kezdeményezésekről, amelyek az idegengyűlölet és a szélsőjobboldal visszaszorítását célozzák. Thierse kijelentette, hogy támogatja a demokraták ezirányú szövetkezését.

A német törvényhozás elnöke járt Hoyerswerdában is, ahol 1991 szeptemberében német fiatalkorúak három napon át kövekkel és Molotov-koktélokkal dobálták az NDK-ban élő mozambiki és vietnami vendégmunkásokat, a helyi lakosok tapsától kísérve. Ulrich Klinert képviselő, aki részt vett Thierse hoyerswerdai megbeszélésén, érdekes magyarázatot fűzött az 1991-es eseményekhez: szerinte lehetséges, hogy az emberek azért tapsoltak a randalírozó fiataloknak, mert azt hitték, most majd csökkenni fog a külföldiek okozta zaj. Thierse, nyugalmát megőrizve, annyit válaszolt a furcsa érvelésre, hogy talán tíz év múlva már azt is tagadni fogják, hogy bármiféle kilengés történt.
Érdemes elgondolkodni azon, vajon miért éppen a volt NDK területén a legmagasabb az idegenek ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma, ott, ahol számarányuk sokkal alacsonyabb, mint a régi szövetségi országrészekben. A témáról könyvek is jelentek meg Németországban. Hans Joachim Maaz, aki a rendszerváltás után könyvet írt a német egyesítésről, úgy látja: a volt NDK területén a nyugatnémetekben sokan az ország új urait látják. A nyílt konfliktusvállalás helyett azonban bűnbakokat keresnek. „Az afrikaiakat ütik, miközben a németekre gondolnak” - szól Maaz meglepő érvelése.
Elgondolkodtató, hogy míg a német lakosságnak csak 17 százaléka él a volt Kelet-Németország területén, a szélsőjobboldali bűntények 45 százaléka történik ebben a térségben. Többen úgy próbálják magyarázni ezt a számadatot, hogy a munkanélküliség, a szegénység és a jövőtől való félelem okozzák az idegenek, fogyatékosok és hajléktalanok ellen elkövetett merényleteket. Ugyanakkor a potsdami egyetem családokkal és fiatalkorúakkal foglalkozó kutatásainak eredménye ennek ellentmond: az erőszakos cselekmények elkövetői nem nehéz szociális körülmények között élő családokból származnak, sokkal inkább jellemző, hogy jó gazdasági helyzetben élő, de szüleik által elhanyagolt fiatalok követik el az ilyen jellegű erőszakos cselekményeket.


Warnemündei csata

Németországban nem telik el hét idegengyűlölet motiválta bűncselekmények nélkül. Az esetek zömében szélsőjobboldali, fekete bakancsos fiatalok támadnak meg külföldieket. Így volt ez a napokban is, amikor kikötött Warnemündében az amerikai turistákat szállító „Norwegian Dream” nevű luxus tengerjáró hajó. A 235 méter hosszú, közel 2 ezer férőhelyes „Norvég álom” ázsiai legénysége számára rémálommá vált a rövid kelet-németországi tartózkodás. A matrózokat 15 neonáci sörösdobozokkal hajigálta meg, mert gyanújuk szerint a Fülöp-szigeteki és vietnámi hajószemélyzet törte be a kikötőnél parkoló autóik szélvédőit. Az ázsiaiak üvegekkel, csövekkel, székekkel viszonozták a támadást. Mire kéttucat német rendőr a helyszínre érkezett, már a hajó ostromára készülődtek a felbőszült germán ifjak. Végeredmény: tíz keletnémet - „ossi” - fiatal ellen csendháborítás, hivatali közeg elleni erőszak és testi sértés miatt eljárás indult. A keleti tengeri csatának három sebesültje volt: az egyik újfasisztát rendőrkutya harapta meg, és megsérült a rendőrparancsnok, valamint a „Norwegian Dream” biztonsági főnöke is. A luxushajó több mint egyórás késéssel hagyhatta csak el a warnemündei dokkot.