Vissza a tartalomjegyzékhez

Szakonyi Dávid
Önkényes lakásfoglalók

Az önkényes lakásfoglalás főként a fővárosban gyakori, sem a keleti, sem a nyugati országrészben nem ölt jelentős méretet.

Pejva György, a főváros XIV. kerületének polgármester-helyettese lapunknak elmondta, hogy körzetükben évente 2-300 jogi esettel kell foglalkozniuk lakásügyben, ezek közül azonban nem mindben önkényes lakásfoglalókkal állnak szemben. Sok közülük a visszamaradt, ám jogosulatlan lakáshasználó. Egy esetben például a bejelentett unokaöccs használta a lakást az elhunyt nagynéni után. Ilyen jogosultság azonban nincs. Pejva elmondta, hogy igyekeznek az önkényes lakásfoglalókat külön polgári őrizet megszervezésével távol tartani. Amennyiben ez nem sikerül, és mégis megtörténik a beköltözés, megpróbálják azonnali kiköltöztetéssel eltávolítani az illetéktelen személyeket. Ehhez ugyanis nem kell bírósági végzés, ez a jegyző hatáskörébe tartozik. A bírósági végzés azért is kényes, mert gyakori a lakásfoglalók közti csereátköltözés a végzés megszületésekor, a bírósági ítélet pedig névre és címre szól. „Erős a politikai és az erkölcsi nyomás. A sajtó a beköltözők pártjára állt, ennek nyilván etikai oka van, amit megértünk, de a probléma kezelése ránk hárul. Holott az önkormányzatok nem rendelkeznek elégséges anyagi kerettel az ilyen kérdések megoldására. Ez nyilvánvalóan kormányzati feladat.”
A debreceni polgármesteri hivatal lakásügyi osztályának vezetője elmondta, hogy bár kilencven körül még nagy problémát okoztak az ilyen lakásügyek, mára a helyzet konszolidálódott. Elmondása szerint ez a „kemény” intézkedések eredménye. Ők is alkalmazzák az azonnali kiköltöztetést, valamint helyi rendelet, hogy önkényes lakásfoglaló öt éven belül nem nyújthat be lakásigénylést.
A magánlakásokba történő önkényes beköltözés magánlaksértés, és azonnali rendőri intézkedéssel kezelhető.