Vissza a tartalomjegyzékhez

Fröhlich András
Szamuráj mentalitás és a művészet

Kolti Helga színművésznő - 35 éves - 1988-ban végzett a budapesti Színművészeti Főiskolán. Pályáját Veszprémben kezdte, majd egy év után Szegedre került. 1989-ben a Független Színpad egyik alapítója, de 93-tól 97-ig ismét Veszprémben vállal szerepeket, majd Székesfehérvárra szegődik, még mindig színésznőként. 2000 tavaszától újra a királynék városában ténykedik, mint a Petőfi Színház november 30-áig megbízott igazgatója.


Kolti Helga    Fotó: MTI

- Hogy érzi magát újra Veszprémben?
- Köszönöm, remekül.
- Merthogy meglehetősen átpolitizált viszonyok ültették az igazgatói székbe.
- Nézze, ez belülről másként látszik. Kívülállóként persze én is figyeltem az események alakulását, de mikor elfogadtam a felkérést, azt kellett tapasztalnom, ez egy szimpla vezetőváltás. A színházban ez nem politikai ügy. Sokkal inkább szakmai.
- Azért érdekes, amit mond, mert elődje szakmai munkájáról mindenki elismerően beszélt.
- Nem akarok többet és mást mondani, mint hogy az én színházideálom egészen más, mint Vándorfi Lászlóé, s ha lehetőséget kapok, és megnyerem az évi pályázatot - mert ez a novemberig tartó rövid intervallum nem ad kellő időt -, akkor a saját művészi hitvallásom szerint fogok dolgozni.
- Vagyis?
- Hozzám közelebb áll az ősibb színházkép. Szeretnék visszanyúlni a színház szakrális vonulatához, és fontosnak tartom, hogy a művészet ne keveredjen a szórakoztatóiparral. Persze nem fogom elfelejteni, hogy egy vidéki színháznak mindenféle igényt ki kell elégíteni.
- Tehát pályázni fog?
- Igen. Megpályázom az igazgatói posztot. Vándorfi László kilenc éven át vezette - tegyük hozzá, sikeresen - ezt a színházat, ám idén lejárt volna a megbízatása.
- Előtte azonban felmentették. Ma mégis együtt dolgozik önnel. Milyen a viszony a kirúgott és a felkért igazgató között?
- Jó. Egyikünk sem felejti el egyetlen pillanatra sem, hogy a színház az első. Korábban mindenki politikáról beszélt, de kiderült, a politika alig tud beszivárogni a színházba. A viszonyok tisztázottak, és én büszke vagyok arra, hogy emberi módon kulturált az együttműködés közöttünk. A sérelmeket pedig mindenki törölte.
- Happy end vagy félidő?
- Még félidő sem. A meccset pedig nem egymás ellen, hanem a színház életben tartásáért vívjuk. Nagyok a gondok. Az önkormányzati biztos továbbra is felügyeli a pénzügyeket, s minden tehetségünkre szükség lesz, hogy elkerüljük a csődöt, és stabilizáljuk gazdasági helyzetünket.
- A megye által kinevezett válságmenedzser - legalábbis nyilatkozatai szerint - azért optimistább Önnél. Azt mondta, kemény pénzügyi év elé néz a színház, de a cechjét állni tudja.
- Igen, van rá esély, hogy december 31-ig szanáljuk a veszteséget. Meg kell azonban azt is mondani, hogy menet közben szinte folyamatosan találunk nem várt költségeket. Ebben a pillanatban körülbelül 5 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy november végéig talpon maradjunk. Ráadásul a kollégák is a tavalyi fizetésüknél mintegy 40 százalékkal kevesebbet találnak hó végén a borítékban. Megjegyzem, senki nem hagyta el a társulatot; illetve egy kolléga mégis kilépett, ám egy szerepre ő is visszaszerződött.
- Szponzorok nem pártoltak el? Mert azért a támogatások személyes kapcsolatok által „csörgedeznek”, s ha elmegy az igazgató, talán elmegy a szponzor is?
- Eddig nem lett hűtlen hozzánk senki.
- Meglehetősen viharos megyei önkormányzati ülés volt, ahol felmentették Vándorfi Lászlót, s ahol mintegy slusszpoénként került a köztudatba az Ön neve. Ki kereste meg?
- Ezen az ominózus napon, úgy reggel nyolc felé Kuti Csaba úr, a közgyűlés elnöke hívott fel telefonon és megkérdezte, ha ma úgy döntenének, hogy felkérnek a megbízott igazgatói állásra, azt elfogadnám-e? Igent mondtam.
- Mik a tervei? Mert a következő évadban még az előd által készített műsorterv valósul meg, és a pénz sem lett több. Lesz-e valami, amit az Ön nevéhez kapcsolhatunk majd?
- Tiszta viszonyokat szeretnék teremteni. Akárki is érkezzen majd az elkövetkező öt évre Veszprémbe a Petőfi Színház igazgatói székébe, rendezett és nyugodt körülményeket, igazi alkotó légkört találjon itt.
- Attól nem fél, hogy beugrónak szerződtették, s hogy az a grémium, mely most megtalálta, fél év múlva talán megköszöni a munkáját?
- Nézze. A szamurájok kemény harcosok voltak, és tudták, ha a harcot egyszer vállalták, akkor el is bukhatnak.