Vissza a tartalomjegyzékhez

Laudancsek Katalin
Szirupos sztori

„Coca-Cola - szirup és sűrítmény” - díszeleg a körülbelül 100 éves reklámplakáton. A folytatás pedig arról győzködi az igen tisztelt vevőket, hogy ezen gyógyhatású készítmény (amely mellesleg frissít és üdít) sikeresen alkalmazható fejfájás, sőt hisztéria, melankólia és más neuralgikus természetű megbetegedések esetén is.
Az eredetileg kokacserjéből készített ital 114 éves pályafutása alatt szép karriert futott be: legendák egész sorozata szövődött köré, amelyek egy része valószínűleg a Coca-Cola Company marketingosztályáról ered, de jutott bőven a nép találékony fiainak is… A legismertebb „cola-legendákat” a Kommerszant című orosz hetilap gyűjtötte egybe.


Coca-Cola minden méretben. A név értékesebb, mint a tartalom    Fotó: Kommerszant

Tény és való, hogy az eredeti ital egyik fontos összetevőjét a kokacserje leveléből nyerték - igen, abból a bizonyosból… A kokacserjéről az indiánok már évszázadok óta tudták, hogy általános erőnlét- és közérzetjavító hatással bír, ezért is rágcsálták, sőt néhol, például Peruban, rágcsálják a mai napig is. Arra azonban a XX. századig kellett várni, hogy korunk nagyszerű tudományos vívmányainak köszönhetően az emberek már vegyi úton is ki tudják vonni a növényből a kokaint.
A kokalevél-rágcsálás következményeiről megoszlanak a vélemények: egyesek szerint, ha ez a szenvedély kábítószerezésnek számít, akkor egy kiadós adag mákos rétes vagy pozsonyi kifli elfogyasztása is az. Ahhoz, hogy valami minimális bódulatot elérjen az ember - állítják az engedékenyebbek -, körülbelül kétkilónyi levelet lenne kénytelen elrágcsálni, ami nem kis teljesítmény, ugyanis már egy kevés levél úgy összerántja az ember száját, akár egy éretlen vackor. Mások szigorúbbak: a mák önmagában is narkotikumnak számít némely iszlám országban (ezért nincs is forgalomban, sőt könnyen börtönbe lehet kerülni egy-két mákos tésztára való mákért), Latin-Amerika határain kívül pedig a kokalevél is gyanús, ezért tiltott növény.

Koka helyett koffein

A kokatea hatásfokát inkább alkohollal lehet kissé növelni, és éppen ezt tette egy olasz orvos, bizonyos Angelo Mariani: 1883-ban borhoz kokakivonatot kevert, így született meg a Coca-Cola egyik „nagyszülője”, a „Vin Mariani”. Az új borfajta olyan sikert aratott Európa-szerte, hogy Amerikában is többen megpróbálták lekoppintani a receptet, köztük John Smith Pemberton, aki még abban az évben piacra dobta a szintúgy magáról elkeresztelt „Pemberton’s French Wine Coca” italt - vagyis a Pemberton-féle francia kokásbort. A cola-történészek szerint ezért Pemberton legfeljebb annyira kitalálója a Coca-Colának, mint bármelyikünk, aki mondjuk egy kicsit más fűszer hozzáadásával készíti el a gulyáslevest, és aztán másképp nevezi el. 1883-ban a kokatartalmú bort gyógyszerként árulták, hasonlóan ahhoz, mint manapság a gyomorkeserűt, vagy a svéd cseppet. Mivel az Amerikában akkortájt erősődő alkoholellenes kampány nem kedvezett a terméknek, Pemberton 1886-ban a „korszellemhez igazította” receptjét: a szeszt kóladió sűrítménnyel és illóolajokkal helyettesítette. Ekkor született a Coca-Cola név is, amely ekkor még csupán egy idegrendszeri bántalmakra javallt gyógyszert takart, és főleg idős emberek fogyasztották.
Pemberton továbbra is élénken figyelte a tömegigények változását: két év múlva víz helyett az akkor divatossá váló szénsavas ásványvizet kezdte használni a készítményhez. A névváltoztatás is szerencsésnek bizonyult. Arra, hogy a koka a kokainnal összeköthető fogalom, az üdítőital-óriáscég képviselői manapság nem szívesen emlékeznek. A századforduló környékén azonban a kokain még nem volt törvényen kívüli, sőt igen népszerű volt. A kokából rengeteg készítményt árultak: bármelyik gyógyszertárban lehetett vásárolni kokatartalmú rágógumit, bármelyik trafikban kokalevéllel dúsított cigarettát; az egyetemisták gyakran használtak kokatablettákat a vizsgaidőszakban, az idősebbek pedig kokasprayt használtak agyér-elmeszesedés ellen. 1909-ben az USA területén több mint 60 üdítő tartalmazott kokaint... A Coca-Cola-cég vezetői is jócskán kihasználták a cserje népszerűségét: a századforduló táján készült címkéken még kokalevelek is láthatók.
Pemberton már nem érte meg, hogy befejezze egy új üdítőital, a Zeller-Cola kifejlesztését, örökösei azonban továbbra is éberen figyelték a közvélemény hangulatváltozásait. Így időben, a konkurenseknél jóval előbb rájöttek, hogy elérkezett a kokaintól való elhatárolódásnak is az ideje. Igaz, addig is mikroszkopikus mennyiségű kokakivonat volt csak a kólában: 1 gramm szirup 0,005 gramm kokaint tartalmazott. 1929 után ez a minimális mennyiség is teljesen eltűnt az italból. Az élénkítő, serkentő hatást azóta a dupla adag koffein biztosítja.
A szupertitkos recept
A legenda szerint a Coca-Cola-céget többször meg akarták bírságolni a monopóliumellenes törvények alapján amiatt, hogy nem árulja el az összetevőket, ám a cég mindig időben egy másik államba költözött, ahol ezek a törvények nem voltak érvényesek.
Ami a szupertitkos receptet illeti, a legenda hivatalos változata szerint az ital rendkívüli népszerűségét egy bizonyos „7x” elnevezésű komponensnek köszönheti, amelynek egyetlen, Pemberton által kézzel írott példányát egy széfben őrzik, és csupán a cég néhány csúcsvezetője ismeri a tartalmát. Ez kétségtelenül elég titokzatosan hangzik, csak nem teljesen fedi a valóságot - állítja az orosz hetilap. Lehet, hogy azt a bizonyos Pemberton-féle példányt a cégközpont páncéltermében őrzik, de hogy miből áll a Coca-Cola, az nem titok többé. (Már csak azért sem, mert egy korszerű vegyelemzéssel vagy röntgenanalízissel ma már minden egyes molekuláját „le lehet leplezni”.) Néhány éve egyébként Pemberton egyik örököse hajlandó lett volna jutányos áron eladni a birtokában lévő receptet. Vevő azonban nem akadt rá, nem utolsósorban azért, mert a puszta recept távolról sem lenne elég a sikerhez. Egy konkurens Cola piaci bevezetéséhez - hiszen a név talán még a receptnél is nagyobb értékű szabadalom - még több százmillió dollárt is be kellene fektetni, ráadásul korántsem biztos, hogy a fogyasztók elhinnék az új italról, hogy ugyanúgy „feldob”...
A titokzatos „7x” receptjét egy amerikai történész, Mark Pendergrast állítólag megfejtette: a „For God, Country and Coca-Cola” című könyvében közzétette az összetevők listáját, amelyet a Coca-Cola cég egy volt menedzsere igaznak ismert el. Ezenkívül a 7x leírása ma már az interneten, sőt néhány vendéglátóipari szakkönyvben is megtalálható. Íme a recept: 80 csepp narancsolaj, 40 csepp fahéjolaj, 120 csepp citromolaj, 20 csepp korianderolaj, 40 csepp szerecsendió-olaj. Eredetileg mindebből alkoholos oldat készült.
Ma az alkohol helyett is egyfajta illóolajat használnak, így a házi kólagyártás megkezdéséhez az alábbiak kellenek: 10,25 liter vízhez 13,5 kg cukor, 113 gramm koffeincitrát, 56 gramm ortofoszforsav, 28 gramm vaníliakoncentrátum, továbbá 42 gramm a fenti szupertitkos 7x keverékből. A kész keveréket fogyasztás előtt mindenképpen tanácsos lehűteni - utána máris kipróbálhatjuk ismerőseinken a hatást…


További legendák

1. A Coca-Cola feloldja a fogakat

Ez az úgynevezett csirkecsontos vagy más néven tejfogas verzió: a kólába tett csont másnapra vagy maximum két nap múlva feloldódik. Ez az egyik legöregebb legenda: még 1950-ben tárta az amerikai kongresszus elé egy Clive McCay nevű fogorvos. A Coca-Cola fővegyésze, Orwell May erre azt a magyarázatot adta, hogy bármely ital, amely tartalmaz cukrot és ortofoszforsavat, mint például a narancslé, hasonlóképpen viselkedik. Jó tanácsként hozzátette: nem érdemes a kólát (de más üdítőt sem) egy egész napon át a szájban tartani.

2. A Coca-Cola
megelőzi a terhességet

Afrikában többfelé is elterjedt az a szokás, mely szerint a kólát - utólag és külsőleg - fogamzásgátlásra is használják. (Ez korábban az amerikaiak előtt sem volt ismeretlen dolog.) A szakemberek azóta kiderítették, hogy a legendának van némi igazságtartalma, mégpedig az italban található szénsav és cukor miatt.