Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Életmódváltás Magyarországon

Életmód-időmérleg címmel összehasonlító vizsgálatot adott ki az elmúlt héten a Központi Statisztikai Hivatal a 15-74 éves korú magyar népesség időfelhasználásáról 1986 és 1999 őszén. A legutóbbi széles körű felmérések időszerűségét az adja, hogy mára lényegében lezárult a gazdasági-társadalmi átmenet időszaka, s így megérett az idő a számvetésre.

Az igen sokrétű felmérés igyekezett átfogó képet adni a társadalom munka- és szabadidős tevékenységének alakulásáról az elmúlt mintegy másfél évtizedben. Így elmondható: a 15-74 éves korosztály munka jellegű tevékenységre fordított összideje 14 százalékkal csökkent. Ezen belül nőtt a formális gazdaság és a háztartásgazdaság szerepe, és csökkent az informális gazdaságé. A változásokat előidéző főbb okok: öregszik a társadalom, tehát megváltoztak a szereplők, létszámuk 3 százalékkal csökkent, miközben tovább nőtt az eltartottak aránya. Az elmúlt 15 év alatt átalakultak a gazdasági-társadalmi körülmények is: a piacgazdaság kialakulásával tért hódított a magánszektor, jelentősen visszaesett a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, valamint megjelent a nagyarányú munkanélküliség. Csökkent a törvényes munkaidő, intenzívebbé és jövedelmezőbbé vált a főfoglalkozásban végzett munka, ezzel összefüggésben mind kevesebb a jövedelemkiegészítésre fordított idő, s ezáltal gyarapodott a szabadidő. Megváltozott a szociális ellátórendszer jellege is. A kiadvány egyik megállapítása szerint a három- vagy többgyermekes férfiak és nők körében csökkent a legnagyobb mértékben a keresőmunka, aminek jelentős szerepe lehetett a sokgyermekes családok elszegényedésében. Ez összefügg az érintettek rossz munkaerőpiaci helyzetével is, hiszen a nagycsaládosok többsége sajnos az alacsony iskolai végzettségű és kedvezőtlen foglalkozási összetételűek csoportjába tartozik.
A munkára, tanulásra, háztartás és család ellátására, valamint közlekedésre fordított idő összességében 38 százalékról 35 százalékra csökkent, a fiziológiai szükségletek körülbelül 47 százalékos időaránya változatlan, míg a szabadidős elfoglaltságok időaránya 18 százalékra emelkedett. A vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy a szabadidős tevékenységek között leginkább a tévénézésre fordított idő növekedett meg (másfélszeresére), s ezzel az emberek szabad idejének 60 százalékát teszi ki a tévé előtt eltöltött idő - ez fejenként átlagosan napi két és fél órát jelent. Legkevésbé a 20 év alattiak, leginkább pedig a nyugdíjasok tévéznek. Úgy tűnik, az iskolai végzettség növekedésével - különösen a férfiak körében - csökken az erre fordított idő mennyisége. (Korábban a különböző végzettségűek között nem volt számottevő különbség.)
Jelentős változás következett be vallási téren is, legalábbis a rendszerváltás óta a templomba járás gyakorisága megnövekedett. Ez különösen a férfiakra jellemző, akiknél az elmúlt 15 év alatt 2,3-ról 6 százalékra növekedett a formális vallásgyakorlók száma, míg a nőknél 10,6-ről változott az arány 12,7 százalékra. A nők háromszor annyi időt töltenek el vallásgyakorlással, mint a férfiak, a legbuzgóbbak a 60 év feletti hölgyek (átlag napi 7 perc). A hagyományoknak megfelelően a falvakban, és általában az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében jellemző az intenzívebb vallási tevékenység.
A 15-74 éves népesség körében kissé csökkent a színházak, koncertek, mozik és más kulturális intézmények látogatására fordított idő. Ez függ az iskolai végzettségtől és a lakóhelytől is: a hazai kulturális élet erősen fővároscentrikus. A legerőteljesebb csökkenést e téren a 20 év alattiaknál lehetett megfigyelni.
Lecsökkent a családon belüli és kívüli társas kapcsolatok gyakorisága, különösen az időseknél fokozódik az elmagányosodás. (A magasabb iskolai végzettségűek és a városiak a leginkább „társas lények”.) Összességében kétharmadára csökkent a beszélgetésekre fordított időmennyiség, ugyanakkor növekedett a társas szórakozás, a hobbik és a szabadidősportok szerepe.
Húsz százalékkal csökkent az olvasásra szánt idő, ez különösen a sajtótermékek esetében figyelhető meg. Az olvasás visszaesése a 20 év alattiaknál a legszembetűnőbb. Általában véve is elmondható: a hagyományos - otthoni és otthonon kívüli - kulturális tevékenységek fokozatosan kiszorulnak a fiatalok életéből.
A hazai időfelhasználás főbb változásai egybeesnek a piacgazdasági országokat jellemző nemzetközi tendenciákkal. Röviden: a gazdasági fejlődés következtében csökken a társadalom kereső-termelő munkára fordított idejének összessége, miközben egyre inkább növekszik a szabadon felhasználható időmennyiség.