Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Kétszeres menekült

Szerdán este leszállt Havannában az a különrepülőgép, amellyel hét hónapi távollét után hazaérkezett a hatéves Elián González. Az édesapjával, annak második feleségével és kisgyermekükkel érkező Eliánt nagyszülein és néhány más rokonán kívül mintegy 800 kubai kisiskolás várta a repülőtéren, piros-fehér-kék színű kubai zászlókat lengetve, miközben az első amerikai menekültként ünnepelt Elián nevét kiabálták. A González család a tervek szerint két-három hétig a kormány által biztosított kétemeletes házban marad Havanna külvárosában.


Iskolástársai várták Havannában Eliánt. Az odüsszeia vége
    Fotó: Reuters

Elián 1999 novemberében került az Egyesült Államokba, amikor kubai menekülőkkel teli csónakjuk felborult a nyílt tengeren, és a kisfiú anyja életét vesztette (Hetek 1999. december 18., ). A csodával határos módon életben maradt fiút Miamiban élő rokonai vették magukhoz. A körülötte hamarosan kialakult politikai hercehurca új lendületet adott a menekültek körében amúgy is elterjedt erős Castro-ellenességnek.
A spanyol nyelvű rádióműsorok tele voltak az Eliánnal kapcsolatos adásokkal, a hozzátartozók egyike még Hillary Clintonnak is küldött segítségkérő levelet a kisfiú ügyében. A rokonok, akik mindennel elárasztották az átmenetileg gondjaikra bízott gyereket, elsősorban arra hivatkozva kérték számára a menedékjogot, hogy Kubában éhség van, nincs elég gyógyszer és rossz az oktatás. A Kubában maradt apa és második felesége eközben magához kívánta venni a fiút, és benyújtotta ez irányú kérelmét.
Az ügy egészen a legfelsőbb bíróságig, illetve az igazságügy-miniszterhez és az elnökhöz jutott. Még nagyban folytak az egymást követő tárgyalások, amikor Castro engedélyt adott Juan Miguel Gonzáleznek, az apának, hogy családostul az Egyesült Államokba utazzon. A „dráma” tetőpontján érvényes bírósági határozat értelmében az amerikai bevándorlási hivatal fegyveresei „szabadították ki” Eliánt rokonai házából egy éjszakai rajtaütés során ez év áprilisában. A kisfiút apja gyámsága alá helyezték, a rokonok azonban továbbra sem mondtak le abbeli reményükről, hogy „megmenthetik” őt a Kubába való visszatéréstől. Utolsó lehetőségként e hét hétfőjén a legfelsőbb bírósághoz fordultak, amelynek végső állásfoglalása szerint a fiú és apja szabadon távozhattak az Egyesült Államokból.
Elián Amerikában élő rokonai úgy nyilatkoztak, a fiú olyan országba tért haza édesapjával, ahol „soha nem lesz szabad”, és apja „soha nem adhatja meg neki azt a szabadságot, amelyért anyja az életét áldozta”. A döntéssel mind Janet Reno igazságügy-miniszter, mind Clinton elnök elégedett volt. Az elnök újságírók kérdésére törvényi és erkölcsi értelemben is helyes cselekedetnek nevezte Elián hazaengedését. Az Amerikában élő kubai emigránsok vezetői kijelentették: bár a csatát elvesztették, tovább fognak harcolni Kuba kommunista rezsimje ellen.
Egyes vélemények szerint a kubai kisfiú hazautazása és az ügy lezárása hozzájárulhat a két ország közötti feszültség enyhítéséhez, és javíthatja a Kuba felé való nyitást pártoló amerikaiak helyzetét. A nyitás egyik jeleként értékelhető, hogy az amerikai elnök Elián hazautazásának napján hajlandónak mutatkozott annak a törvénytervezetnek a jóváhagyására, amely csaknem négy évtizednyi tilalom után engedélyezné élelmiszerek és gyógyszerek eladását az amerikai embargó sújtotta Kubának. Sajtóértekezletén Clinton ugyanakkor hangsúlyozta, hogy helyesnek és szükségesnek tartja a szankciók fenntartását mindaddig, amíg Kuba nem változtat rendszerén és az Egyesült Államokkal szembeni ellenséges magatartásán.