Hetek - IV. évfolyam, 22. szám, 2000. május 27

A karrier és a siker érdekében akár az erőszak alkalmazásától sem riadna viszsza a mostani fiatal generáció egy része. Mintakövetőkből mintaadóvá váltak gyermekeink, s ezt a fordulatot a média eredményesen aknázza ki azzal, hogy igyekszik az ifjú fogyasztókba beleprogramozni a mindenkori piaci trendet. Ráadásul a társadalom korábban meghatározó csoportjait váratlanul érte a gyors gazdasági és politikai változás a kilencvenes évek elején, ezért nem „dolgoztak ki” modern és használható értékmodellt, ami a mai fiatalságnak vonzó lehetne.

„Azt csinálok, amit akarok”: a hamburger-szex filozófiája egy antibébi pirula reklámján

Az Oktatáskutató Intézet (OKI) Ifjúságkutató Csoportja a nyolcvanas évektől kezdve végez vizsgálatokat a tanuló fiatalok, illetve a fiatal munkavállalók körében. Bár a szakértők véleménye eltérő a tekintetben, hogy például korszakváltásról beszélhetünk-e a hatvanas évek (a híres 68-as generáció) kapcsán, az vitathatatlan, hogy az akkori szabadságközpontú törekvések nyomán átalakult a fiatalok élettervezése. Míg korábban a fiatal nemzedékek a felnőttek világába igyekeztek bekerülni, vagyis mintakövetőként jelentek meg, a „fordulat” óta egyre inkább mintaadóvá váltak. Kénytelenek saját maguknak mintát adni, mivel a felgyorsult tempó, a megváltozott körülmények miatt korábban kényszerülnek önálló döntéseket hozni, ráadásul hamarabb válnak „fogyasztóvá”.
Az is érdekes, hogy bár a felmérések alapján a családok kétharmada - beleértve a roma családokat is - felismerte a kor kihívásait, és igyekszik megfelelően iskoláztatni a gyermekeit, vagyis hajlandó „befektetni” a gyerek jövőjébe, a társadalom egészét, a civil intézményeket mégis felkészületlenül érte a robbanásszerű gazdasági, politikai változás. A hatvanas évek ifjúságához hasonlóan a mai fiatalok sem merítenek a szülők, a tanárok életpályájának példájából. Egyedül a média áll a „helyzet magaslatán”, találékonyan programozza ugyanis a fogyasztói kultúra által diktált piaci trendet az értékek terén elbizonytalanodott fiatalságba.
„A mai fiatal nemzedék tipikusan válságnemzedék. Az erkölcsi értékek összezavarodásának időszakában szocializálódtak felnőtté, a politikai szélsőjobboldal látványos közéleti szereplése idején szocializálódtak állampolgárokká” - írta Garami Erika a Fiatalok erőszakos mozgalmak iránti vonzalma című értekezésében. Míg a szabadság az előző nemzedék során közösséget teremtett, egyfajta cinkosságot jelentett a „letűnőben” lévő (érték)rendszerrel szemben, mai megfogalmazásban ez így hangzik: a szabadság az, hogy azt csinálok, amit akarok. Ez azonban veszélyt is rejthet magában, mind az egyénre, mind a közösségre nézve, ugyanis egy agresszív társadalom létrejöttéhez vezethet. A munkavállalási lehetőségek megváltozása tudatos tervezésre készteti a fiatalokat, így érthetően a munkaerőpiacon kamatoztatható tudás megszerzésére törekednek. Ezen a piacon azonban mindenki mindenkivel versenyben áll. Az önálló döntés szabadsága tehát vegyül az „azt csinálok, amit akarok” szabadságával együtt járó bizonytalansággal, kockázatvállalással, félelemmel. Ez együttesen ahhoz az életérzéshez vezet, hogy mindenki rivális: ha veszítek, haragudhatok a másikra.
Egy 1997-ben készült felmérés szerint (lásd keretes táblázatunkat) az erőszak részben elfogadható eszköz a fiatalok között. A vizsgálat a tanuló, dolgozó és munkanélküli fiatalok körében készült. A fenti eredmények átlagértékek; ahogy haladunk a tanuló fiatalok felől a dolgozókon át a munkanélküliek felé, úgy emelkednek az átlagok, azaz a fiatalokban pesszimizmusukkal arányosan nő a hajlandóság egyrészt arra, hogy elismerjék az erőszakhoz való jogot helyzetük javítása érdekében, másrészt hogy adott esetben maguk is hajlandóak legyenek részt venni egy ilyen erőszakos mozgalomban.
Szakértők álláspontja, hogy a vizsgálat óta eltelt három év ezt a gyakorlatban is igazolni látszik. A helyzetet súlyosbítja a válások arányának ugrásszerű növekedése, mára ugyanis minden második házasság válással végződik, ezért könnyen magukra maradnak a gyerekek a két szülő között.

Vallás és erkölcs

Gábor Kálmán, az OKI Ifjúságkutató Csoport vezetője, aki a nyolcvanas évek eleje óta folytat vizsgálatokat a fiatalok között, a Heteknek kifejtette: a hagyományos tradíciók, értékek, kritériumok merev hangsúlyozásával lényegében nem változtathatók meg az emberek, főleg nem az ifjúság. Például a kormányzat azon törekvése, retorikája, amellyel hangsúlyt kíván adni a történelmi egyházaknak a családpolitikában, nem oldja meg a fiatalok orientálásának a kérdését. Nem lesznek ettől úgymond erkölcsösebbek a fiatalok. Mi több, a szociológiai felmérések inkább ennek ellenkezőjét látszanak igazolni: az intolerancia és a gyűlölködésre való hajlam (cigányság, zsidóság, másként gondolkodók iránt) a legidősebb korosztályra jellemző vonásokat ismétli. „A vallásosság vizsgált dimenziója (a templomba járás gyakorisága) az idősebbek körében intoleránsabb, előítéletesebb beállítottsággal társult… Az ifjúsági korcsoportban a fiatalabbak azok, akik ellenségesebbek.” (Rudas János, az idén megjelent Társadalmi átalakulás és ifjúság c. gyűjteményben publikált cikkéből.) Az egyetemi hallgatók között végzett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a „mélyen vallásos diákok nem barátkoznak más diákokkal, eleve kizártnak tartják ennek megvalósulását.” (Kriaszter Emese cikke ugyanott). A történelmi egyházak által számukra nyújtott értékeket tehát nem adják tovább, gyakran elzárkóznak még a kapcsolatfelvétel elől is, zárt közösségeket alkotnak.
Változtak az idők is, a gyerekeket nem lehet tömegesen, felülről elérni, mivel erősen individualizálódtak. A fiatalok legtöbbje kizárólag a saját karrierje építésével van elfoglalva.
Míg a kilencvenes évek elején egy nyolcadikos álmaiban fontos szerep jutott a családnak - két gyerek, kutya, macska, autó, családi ház -, mára ez a polgárinak nevezhető életforma időben jelentősen kitolódott, háttérbe is szorult. Ugyan van a fiataloknak igényük a hagyományos értékekre, de csak modern átdolgozásban válhatnak életszerűvé, használhatóvá a számukra. Gábor Kálmán azonban hozzátette: „Nem lenne igazságos, ha nem vennénk számításba ennek hallatán azt, hogy ez nem egyszerűen személyi döntés kérdése, hanem válasz a kihívásokra, egyfajta megoldási képlet.” Hiába hangsúlyozzák például központilag a család fontosságát, ha a multinacionális cégek világában a karrier számára a család „kockázati tényezővé” válhat.

„Hamburger-szex”

A fogyasztási mentalitás kihat a fiatalok életvezetésére. A javak utáni vágy a magánszférában a kapcsolatokban is megnyilvánul. Tóth László tanulmánya az említett gyűjteményben ezt a tendenciát „hamburger-szexnek” nevezi: terjed a szexualitás területén az a fogyasztói mentalitás, aminek immár státusszimbóluma a hamburger. Gyorsan megvesszük, méltatlan körülmények között elfogyasztjuk, az egyeníz még a jóllakottság érzését sem kelti, és egy fél óra múlva már elfelejtettük az egészet. A kutatások eredményeiből kiderül, hogy a fiatalok egy adott időszak alatt több partnerrel kevesebb alkalmat töltenek együtt. A kapcsolataiknak tehát igen alacsony a „kommunikációs tartalma”, vagyis egy személyre nem fordítanak túl sok időt. „A tendencia egyértelmű, csak kérdés, hogy hova vezet” - lamentál a szociológus.
Ezzel párhuzamosan - a nyugat-európaihoz hasonlóan - megjelentek a különböző menekülési változatok is, különösen a fiatalok elit csoportjainál: kábítószer, okkultizmus, csillagjóslás és így tovább.
A szakértő szerint a legnagyobb gondot az a kettősség okozza, hogy míg a piaci felzárkózás megoldódott Magyarországon, addig a társadalom felzárkózása még várat magára. A társadalmat jellegében is meghatározó civil intézményeket és vallási közösségeket egyaránt felkészületlenül érte a változás mértéke. Nem tudtak segítséget nyújtani egy „alkalomhoz illő” értékrendszer felépítésében a nagyon önálló és még inkább önállóságra törekvő fiatalság számára, akik így maguknak alakítanak ki értékeket.

Egyes politikai állítások elfogadottságának átlaga (minimum 1, maximum 5). Minél magasabb az átlag, annál nagyobb arányban fogadták el a fiatalok az adott véleményt. (1997)