Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács András
Biztos emberi jogok

Iskolabezárások, gyermekjogok, ártatlanul fogva tartott személyek kártalanítása, a hivatásos és sorállományú katonák helyzete. Többek között ezek az ügyek szerepelnek az állampolgári jogok biztosának és általános helyettesének 1999. évi tevékenységéről szóló beszámolóban, melyet a héten juttatott el nyolc országgyűlési bizottsághoz Gönczöl Katalin, a hivatal vezetője.

Az ombudsman a tavalyi év során 1066 ügyet vizsgált és 1118 esetben tapasztalt alkotmányos visszásságot (egy ügyben több jogsértés is megállapítható). Gönczöl Katalin beszámolt arról, hogy a jelentésben ismertetett ügyek nem a lakosság általános közérzetét tükrözik, hanem csupán azokat a jogi visszásságokat gyűjtötték össze, amelyek a hivatal tudomására jutottak.
Az 1999-ben lezárult vizsgálatok közül a legtöbb jogsérelmet az intézetben élő külföldi gyermekek helyzetéről készült jelentés állapított meg. A 216 gyermek sorsát nyomon követő vizsgálatot hivatalból indította Polt Péter, az országgyűlési biztos általános helyettese. Megállapította, hogy a gyermekek közül nagyon sok úgy nevelkedik intézeti körülmények között, hogy születését követően azonnal elhagyta az édesanyja, de örökbefogadására a gyámhatóságok mulasztásai és az elavult jogi szabályozás miatt nem került sor. A helyettes biztosnak a vizsgálattal kapcsolatos ajánlásaira a szociális és családügyi miniszter mindeddig nem válaszolt, a fővárosi és megyei gyámhivatalok ezzel szemben a vizsgálati jelentésben foglaltakkal egyetértettek, az ajánlásokat elfogadták.
Az ifjúság érdekeinek alkotmányos védelméhez kapcsolódik az az ügy is, amelyben a környező lakók a szomszédságukban működő nyilvánosház nem kívánatos hatásai ellen tiltakoztak. A hivatal megállapította, hogy a többszöri levélváltás és az eddigi rendőri intézkedések ellenére a nyilvánosház végleges megszüntetésére nincs hatékony jogi megoldás, így a környék fiatalkorú lakóinak a megfelelő neveléshez fűződő alkotmányos joga folyamatosan sérül.
A jelentés beszámol arról is, hogy az általános helyettes 1997-ben átfogó vizsgálatot végzett a sorkatonák és a hivatásosok emberi jogi helyzetéről. Ennek utóvizsgálatára 1999-ben került sor. Az utóvizsgálat megállapította, hogy a korábbi ajánlások jelentős része nem teljesült. Ez kiderült abból a konkrét ügyből is, amelyet az ombudsmanhelyettes külön megemlít: egy használaton kívüli laktanya őrzését 4-4 sorkatonára bízták egy-egy hetes váltásokban. A katonák számára nem biztosították a megfelelő minőségű táplálékot és ivóvizet, tisztálkodási és egészségügyi szükségleteik kielégítése szintén megoldatlan volt. Mindezek fényében az általános biztos helyettese a decemberi agyhártyagyulladás-járványról értesülve haladéktalanul vizsgálatot rendelt el annak megállapítására, hogy a megbetegedés visszavezethető-e valamilyen visszásságra, illetve a honvédség illetékes szervei megtettek-e minden szükséges intézkedést a járvány, főleg az agyhártyagyulladás laktanyán belüli és kívüli terjedésének megakadályozására. A meghallgatásokból és a helyszíni tapasztalatokból az általános helyettes arra a következtetésre jutott, hogy az elhelyezési és szolgálatteljesítési körülmények hozzájárultak a járvány feltűnő mértékű elterjedéséhez.
Az ombudsman jelentése rávilágított arra a jogi viszszásságra is, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) csak akkor rendelhet el vizsgálatot a “totális” intézményekben (katonaság, rendőrség, határőrség) ha ezt az intézmény vezetője kéri. Ez a rossz jogi szabályozás is oka azoknak a laktanyai állapotoknak, amelyek az agyhártyagyulladásos járvány kirobbanásához vezettek.