Ön szerint igaz az, hogy az amerikai kongresszus majdnem megváltoztatta Bill Clinton
tiszteletére az elnöki himnusz szövegét „Éljen a csaló” kezdetűre? Természetesen
nem, ez csak egy a sok vicc közül, ami a jelenlegi amerikai elnökről kering. Korunkban
egyre jellemzőbb, hogy magas rangú politikai személyek gúny tárgyává válnak,
sokszor nem is alaptalanul. A politikusok mérlegelése nem újkeletű dolog, azonban úgy
tűnik, 100-200 évvel ezelőtt nemesebb fából faragták őket. Az amerikai elnökökről
fennmaradt anekdoták ezt jól tükrözik. Állítólag George Washington gyerekkorában
nem tudott hazudni, még akkor sem, amikor apja kedvenc cseresznyefájának megdézsmálását
kellett töredelmesen bevallania. Az is köztudott, hogy Abraham Lincoln egy lapát hátuljára
szénnel írta meg a házi feladatát, és fiatal üzlettulajdonosként New Salemben
(Illionis) majd két kilométert gyalogolt, hogy elvigye egyik vásárlójának a visszajáró
aprópénzt. Ezek azok a nemes jellemvonások, amit az ember elvárna nemzete vezetőjétől.
Vannak olyan anekdoták, amelyek tényleg igazak, mások csak kitalált történetek. A lényegre
azért mégis rátapintanak az elnökök „becenevei”. Washington beceneve a „Nemzet
Atyja” volt, Lincolné a „Nagy Felszabadító”, Ronald Reagan pedig egykori
hollywoodi filmszerepéről kapta a „Gipper” nevet. Bill Clinton bizonyára nem örül
a ráragasztott „Dörzsölt Willy”-nek, ami egy hajszállal marad alul Richard Nixon közmegítélésének,
akit egyszerűen „Trükkös Dick”-nek hívtak. A gúnyos becenevek egyre gyakoribb
használata a modernkori politika és politikusok magatartását és hangnemét tükrözi.
(Reuters)