A húsvét üzenetét a történelem során sokféleképp próbálták megragadni.
Egyik sajátos módja ennek a Jézus Krisztus kereszthalálához kapcsolódó tárgyak
utáni kutatás, illetve ezek tisztelete volt: így nem csoda, hogy - Kálvin János
szavaival - az „eredeti” keresztből legalább egy hajórakománnyi darabot lehetne
összegyűjteni, míg Jézus sírjából és a testét átjáró lándzsából is
legalább két-két „minden kétséget kizáróan hiteles” változat van forgalomban.
Összeállításunk az evangéliumokban valóban szereplő tárgyak sokszor különös
utóéletét igyekszik felvázolni.

A lepel vetített képe egy torinói bemutatón Fotó: Reuters
A torinói lepel tulajdonképpen nem más, mint egy erősen sárguló textildarab,
amelyen egy valószínűleg keresztre feszített férfi testének lenyomata látható. A
századunkban többször is kiállított lepel több száz éve vallásos tisztelet
tárgya, aminek az az oka, hogy azt többen Krisztus halotti leplének tartják. A
kérdés, hogy valóban az-e, joggal nevezhető a kereszténység egyik
legellentmondásosabb és legrégebben vitatott rejtélyének.
Virágok Jézus sírján
Az 1389 óta ismert (akkoriban még hamisítványként említett) hosszú vászondarabon
két lenyomat található: ugyanannak az emberi testnek az eleje és a háta. A hagyomány
tanúsága mellett az ereklye természetesen sokszoros tudományos és kevésbé
tudományos vizsgálaton esett már át története során. Az idők folyamán sokan arra
a meggyőződésre jutottak, hogy a lenyomat sokkal inkább festett lehet - ezt
látszott megcáfolni egy 1898-as felfedezés. Amikor Secundo Pia lefényképezte a
leplet, az nagy meglepetést okozott: a fotólemezen látható kép nem a szokásos
negatív volt, hanem pozitív. A leplen található lenyomat tehát eleve negatív,
amiből arra következtettek, hogy azt a feltámadás ereje vetítette rá az anyagra.
Azt, hogy a leplet esetleg festették, egy 1902-es vizsgálat megcáfolni látszott. A
párizsi Sorbonne egyetemen Paul Vignon és kollégái a lepelről készített fotót
tanulmányozva megállapították, hogy annak festett volta kizárható, mivel azon
ecsetvonások és más festésre utaló jelek nem láthatóak. Következtetésük szerint
középkori művész nem lehetett képes negatív kép megfestésére. Ennek ellenére az
1988-ban végzett radiokarbonos kormeghatározás egymástól függetlenül három
egyetemen is - Oxfordban, Zürichben és Arizonában - ugyanarra az eredményre
vezetett: a lepel keletkezése a középkorra, 1260 és 1390 közé tehető. Mi több,
véleményük szerint tévedésük esélye egy a százmillióhoz. (Hetek, 1998. április
25., )
Nemcsak Jézus sírja, de maga a keresztre feszítés helye sem azonosítható teljes
biztonsággal a mai Jeruzsálemben. A többféle verzió mellett akadnak egészen
különleges gonddal felépített elméletek, melyek még az eltűnt frigyláda után
évszázadok óta folyó kutatással is összefüggenek. Az egyik ilyen elmélet szerint a
rómaiak - nem lévén tudatában a hely jelentőségének - éppen azon a
sziklamagaslaton feszítették meg Jézust, amely alatt akkor már a frigyláda
rejtőzött egy barlangnyílásban. Amikor a római katona lándzsája átdöfte Jézus
oldalát, vére a földre folyt, majd amikor később megrendült a föld, a Golgota
alatti szikla is kettéhasadt, utat engedve Jézus vérének, hogy lefolyjon egyenesen a
frigyláda fedelére, ahova a korábbi állatáldozatoknál az engesztelés vérének
kerülnie kellett. Így - véli egy Wyatt nevű úr, az elmélet híve - a Megváltó
vére fizikailag is érintkezett a frigyládával. Wyatt állítólag még száraz
vérnyomokat is talált a meglelt ládán, melyet saját kezűleg vizsgált meg. A
vérminta laboratóriumi vizsgálata meglepő eredményt produkált: úgy tűnik, egy
férfi véréről van szó, akinek a szokásosnál felével kevesebb számú
kromoszómája van.
Hitler ereklyéje
A misztikumra éhes utókor képzeletét a kereszt maradványai mellett talán a Krisztus
testét átütő római lándzsa ragadta meg leginkább. A legendáknak természetesen
ebben az esetben is legalább két változata van. A katolikus hagyomány szerint
Longinusnak hívták a kereszt tövében álló római katonát, aki miután
lándzsájával keresztülszúrta Jézus akkor már élettelen testét, bűnbánatra
jutott, és a légióból leszerelve az apostolokhoz csatlakozott. Magával vitte azonban
híres fegyverét, amelyet - így a legenda - Szent Péternek ajándékozott, aki
magával vitte Rómába. Itt őrzik a mai napig a Szent Ágoston templomban.
Ott van azonban a másik, sokkal nagyívűbb történelmi pályát befutott ereklye, a
jelenleg a bécsi Hofburg Múzeumben őrzött „Végzet Lándzsája”. Ezt szintén
Longinus fegyverével azonosítják. A történet szerint Heléna császárnő találta
meg, akitől fiához, Nagy Konstantinhoz került. A kelet-római császárok egymásnak
adták tovább a csodafegyvernek hitt lándzsát. Úgy tudni, hogy ez segített
Theodoricnak visszaverni Attila seregeit is. Később a frank uralkodók is nagy becsben
tartották a lándzsát, Nagy Károly 47 győztes csatában tartotta magasra -
legalábbis az udvari történészek szerint, akik feljegyezték, hogy a szerencsét hozó
lándzsa egyben az uralkodó végzete is lett: percekkel azt követően, hogy egyszer
véletlenül leejtette, meghalt.
A frankoktól a Hohenstaffen-dinasztiához került, így II. Frigyes és Vilmos császár
is használta, míg az austerlitzi csata után kis híján Napóleon kezébe került. Csak
perceken múlt, hogy az értékes ereklyét el tudták menekíteni Bécsbe, ahol múzeumi
tárgy lett belőle.
Itt pillantotta meg az ifjú Adolf Hitler 1912-ben. Trevor Ravenscorft „A Végzet
Lándzsája” című könyvében felidézi, hogy Hitler a lándzsa láttán percekre
transzba esett, majd kijelentette: „a világ az ölébe hullik”, ha megszerzi magának
az ereklyét. Ez 26 évvel később látszott elkövetkezni: amikor 1938-ben Hitler
bevonult Bécsbe, személyesen vette ki a tárlóból a lándzsát, majd egy külön
SS-egységgel Nürnbergbe, a Harmadik Birodalom spirituális központjába vitette. Innen
a háború utolsó hónapjaiban egy föld alatti rejtekhelyre menekítették. 1945.
április 30-án délután 14 óra 10 perckor William Horn hadnagy az amerikai kormány
nevében lefoglalta a Longinus-lándzsát. 80 perccel később, 15 óra 30 perckor Adolf
Hitler Berlinben, a Führer-bunkerben öngyilkos lett. Hitler aligha tudhatott a lándzsa
lefoglalásáról, mégis különös módon saját kezével járult hozzá, hogy a
„Végzet Lándzsájáról” szóló legenda tovább éljen.