A tavasz beköszöntét szerte a világon már jóval azelőtt megünnepelték, hogy
vallásos tartalommal vegyítve a húsvéttal kapcsolták volna össze. A tavasz szinte
valamennyi kultúrában az élet újjászületését és a termékenységet szimbolizálta,
ezért terjedt el olyan jelképek használata, mint például a tojás, a bárány, a
kiscsirke, a nyuszi vagy a kisbaba.

Csuklyában vezekelnek a dél-spanyolországi Andalúziában a San Gonzalo rend tagjai.
Turistalátványosság Fotó: Reuters
A tojást már az ókortól kezdődően számos kultúra az univerzummal azonosította:
rómaiak, gallok, perzsák, kínaiak mind festettek, díszítettek tojásokat, melyekkel
az újév kezdetén ajándékozták meg egymást.
Egy lengyel történet szerint egyébként a kereszt tövében állva Szűz Mária is tojásokat
osztogatott a római katonáknak, hogy azok kegyelmesebben bánjanak Jézussal. Lehulló könnycseppjei
különböző csodálatos színekre festették a tojásokat. Amikor a negyedik századtól
kezdődően a nagyböjt alatt tilossá vált a tojás fogyasztása, tartósítás céljából
az emberek megfőzték őket. Ekkor alakult ki az a szokás is, hogy a szülők által a
kertben elrejtett tojásokat a gyermekeknek kellett megkeresniük.
A nyuszi csak később csatlakozott a tavaszi szokások köréhez: egy német könyv
1682-ben számolt be először a „tojáshozó” nyusziról. A tojás aztán számos húsvéti
játék alapjául is szolgált: a szláv országokban él egy Kokatisja nevű játék,
mely leginkább az üveggolyózáshoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy főtt tojással
játsszák. A fiúk ilyenkor kimennek a rétre, és elgurítják a tojásokat. Ha
valamelyik megreped, azé lesz, akinek a gurítása megrepesztette. Számos faluban a húsvéti
tojások héját a folyókba és patakokba szórják, hogy a libák és a kacsák termékenyek
legyenek abban az évben - hiszen a tojás a termékenység szimbóluma is.
A világ különböző tájain a legkülönbözőbb hagyományok élnek a húsvéttal
kapcsolatosan. Franciaországban például nagypéntektől egészen húsvétig hallgatnak
a harangok. Az anyukák ilyenkor azt mondják gyermekeiknek, hogy „a harangok Rómába
repültek”. Ezért aztán húsvét reggelén a francia kisgyermekek a kertbe rohannak,
hogy láthassák, „hogyan repülnek vissza a harangok Rómából”.
Németországban számos vidéken örömtüzeket gyújtanak, s húsvéti dalokat énekelve
körültáncolják, illetve átugrálják őket. Néhány vidéken a napot szimbolizáló,
meggyújtott szalmabálákat gurítanak le a hegyoldalról.
Svédországban a gyerekek boszorkánynak öltözve dugdossák ismerőseik postaládájába
a húsvéti kívánságaikat tartalmazó kártyácskákat, melyeknek nem szabad felfedniük
küldőjük kilétét. Az igazi boszorkányok elriasztására viszont petárdákat dobálnak.
A húsvéti mulatságokhoz az is hozzátartozik, hogy a nagycsütörtök előtti napon
mindenféle mulatságos feliratokat ragasztanak egymás hátára - a cél természetesen
az, hogy az illető ezt egész nap ne vegye észre.
Közismert, hogy a rejtélyes kőszobrairól híressé vált csendes-óceáni Húsvét-sziget
a tavaszi ünnepről kapta nevét, ám talán kevesebben tudják, hogy a spanyol konkvisztádorok
éppen virágvasárnap érkeztek meg Amerika földjére, amit ezért az ünnep spanyol
elnevezéséről (Pasqua Florida, szó szerint „virágos húsvét”) Floridának
kereszteltek el.
Mexikóban a húsvét a Semana Santa, azaz Szent Hét - a virágvasárnap és húsvétvasárnap
közötti időszak - és a Pascua - a feltámadás vasárnapjától a következő
szombatig tartó hét - kombinációja. A Semana Santa Krisztus életének utolsó napját,
a Pascua pedig Krisztus feltámadását ünnepli. A legtöbb közösségben misztériumjátékkal
emlékeznek meg Jézus földi életének utolsó napjairól; sok helyen a Fülöp-szigetek
gyakorlatához hasonlóan valódi keresztre feszítések is történnek. Az ünnep kezdetét
két héttel húsvét előtt éjszakai tűzijáték jelzi. Hajnalban aztán megkezdődik a
vérző Jézus egy oszlophoz kötözött, életnagyságú szobrának - ez az El Senor de
la Columna - körbehordozása. A szobrot selyemsálakkal takarják le, amelyeket
napkelte után egyenként leszednek, és később, az év hátralevő részében elhalálozó
rokonok, ismerősök temetésén, illetve családi ünnepeken használják fel újra.
Amerre elviszik a szobrot, a házakat fehér, illetve vörös krepp-papírból készített
virágokkal díszítik fel.
A Szent Hetet megelőző pénteket a mexikóiak a Fájdalmas Szűznek szentelik, akinek
tiszteletére városszerte oltárokat állítanak fel. A mexikói húsvét pikantériáját
egy csipetnyi politikai fűszerezés adja: az ünnep utolsó vasárnapján u-gyanis megégetik
a júdásokat, akik valójában nem mások, mint kevésbé népszerű vagy éppen gyűlölt
politikusokat ábrázoló, életnagyságú papírbabák.