A tízezres tömegeket megmozgató tüntetések ellenére viszonylag problémamentesen,
és az utca követeléseinek szempontjából semmitmondó nyilatkozatokkal zárult a
Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank együttes tavaszi ülésszaka a hét elején
az amerikai fővárosban.

Tüntetők megfigyelés alatt Washingtonban. Globálszkeptikusok Fotó:
Reuters
Szigorú biztonsági intézkedések mellett és 1300 tüntető előállítása után a
fejlett ipari országokat tömörítő G-10, majd az IMF Nemzetközi Pénzügyi Bizottsága
- a szervezet irányító testülete - is ülésezett a hét végére meghirdetett
utcai tiltakozó akciók leghevesebbjeivel párhuzamosan. A megbeszélések célja az
volt, hogy elkerülhetővé váljon az 1997-99-es gazdasági válság megismétlődése és
a fejletlen országok totális gazdasági leszakadása. Bár Stanley Fischer, a Valutaalap
ügyvezető igazgatója azt állította, hogy sikerült jelentős eredményeket elérni
egy „új, válságbiztosabb nemzetközi pénzügyi struktúra” kialakításában, a részletekre
és az IMF igazi reformjára utaló megállapodásokra nem tért ki.
Az utcai tiltakozók egyik fő követelése az volt, hogy a 182 tagú IMF valóságosan
segítse az adósságcsapdába került országokat a kilábalásban, amire csak azt a választ
kapták, hogy a reformokra hajlandó országoknak ezentúl is igyekeznek a lehető legtöbb
segítséget nyújtani. Gordon Brown brit pénzügyminiszter, aki a nyugati világban az
adósságenyhítés egyik fő szószólója, ehhez hozzátette, hogy azoknak, akik csökkenteni
akarják a nyomort, és ki akarják terjeszteni a gazdasági felvirágzást, nem szabad hátat
fordítaniuk a globalizálódó gazdaságnak, és nem szabad felhagyniuk a nemzetközi együttműködéssel.
Általános az a Laurence Summers amerikai pénzügyminiszter által is megfogalmazott álláspont,
hogy a világ szegényein segíteni kell, de az, hogy ennek a számláját a gazdag országok
közül melyik milyen arányban állja, még egyeztetés tárgya. A szintén Washingtonban
tartott tanácskozásukról a hétvégén kiadott közleményükben a legfejlettebb ipari
országoknak, a G7 csoportnak (USA, Kanada, Japán, Németország, Nagy-Britannia,
Franciaország és Olaszország) a pénzügyminiszterei is elismerték az adósságenyhítési
folyamat lassúságát, és üdvözölték, hogy az IMF és a Világbank munkabizottságot
hoz létre, amely tanulmányozni fogja a gyorsítás lehetőségeit. 2000-nek a tavaly kitűzött
célok értelmében a fordulat évének kellene lennie, legalább a Föld 40 legszegényebb
országának adósságenyhítésében.