Ha valaki teljesen ki szeretné kerülni a reklámokat, akkor a média egyetlen részével
sem szabadna kapcsolatba lépnie, sőt még az utcára sem igen tehetné ki a lábát. A
reklám akarva-akaratlanul mindenkihez elér, mindenkit megérint, a fogyasztónak be kell
érnie azzal, hogy bizonyos megjelenési formáit nem engedi be halló- és látókörébe
- derül ki a Szonda Ipsos, a GfK Hungária és a Hoffmann Research közvélemény-kutató
cégek felméréséből. A Magyar Reklámszövetség felkérésére készített tanulmány
a rendszerváltás óta először vizsgálja az emberek reklámokkal kapcsolatos véleményét,
a mai magyar társadalom reklámhoz való viszonyát.

Bosszantja a reklám?
A több ezer megkérdezett nem, kor, iskolai végzettség és lakóhely szerint
reprezentálta az ország 15 évnél idősebb népességét. A kérdőív 22 kijelentésére
adott válaszok alapján három alapvető attitűdcsoport alakult ki. Az úgynevezett „reklámellenesek”
az összes megkérdezett 33 százalékát tették ki. Ők azok, akik a legtöbb negatív
tulajdonságot tulajdonítják a reklámnak, és több-kevesebb sikerrel tudatosan ellenállnak
a reklámok csábításának. Az úgynevezett „racionális” beállítottságúak, az
összes megkérdezett 38 százaléka, a reklámözönben megtalálni véli a hasznos
információkat, elfogadja, de az esetek zömében kritikusan szemléli a reklámot.
Fogyasztási szokásait jellemzi, hogy ez a csoport költ leginkább reklámok hatására.
Az „érzelmi beállítottságúak” (24 %) alapvetően érzelmi alapon közelítenek a
reklámokhoz, az életet színesítő, unaloműző jelenségként kezelik azokat, viszont
tudatos fogyasztási szokásaikra kevésbé gyakorol hatást.
A tanulmányból kiderül, hogy leginkább az édesség, az üdítőital, a kozmetikumok,
tejtermékek és az autók reklámjai kedveltek, az élelmiszerek semlegesnek számítanak,
ezzel szemben a mosószerek és a női higiéniai termékek reklámjait kifejezetten
elutasítják.
A felmérés szerint a „rossz” reklám ismérvei a következők: hosszú, unalmas, túldicsérő,
hazug, álomvilágot jelenít meg, vagy erotikával, testiséggel manipulál. Ezzel
szemben a „jó” reklám ötletes, szellemes, rövid, tömör, figyelemfelkeltő és
humoros.
A megkérdezetteket leginkább a televízióban a filmeket, műsorokat megszakító reklámblokkok
zavarják. Mégis itt éri a legtöbb rekláminger az embereket, ugyanis a televízió
alkalmas a legagresszívebb reklámközlésre. A Gfk Hungária kutatásai alapján kiderült,
hogy a magyar emberek átlagosan 5 órát ülnek a televízió előtt (ez heti 35 óra,
majdnem annyi, mint a munkahelyen eltöltött idő), az értelmiségiek között ez az arány
„csak” napi 4 óra. Megállapítható, hogy minél képzettebb valaki, annál
kevesebbet ül a varázsdoboz előtt. A postaládában található reklámanyagokat szintén
nem kedveli a többség, viszont a legkevésbé az újságokban és a boltokban
elhelyezett hirdetések zavarják az embereket.
A közvetlenül reklám hatására vásárolt termékek között az élen a mosóporok, üdítők,
édességek és tejtermékek, vagyis az alacsony árfekvésű fogyasztási cikkek
szerepelnek. Legkevésbé autót és a biztosító társaságok szolgáltatásait veszik
meg az emberek reklám hatására.
Kiderült az is, hogy a fiatalabbakat sokkal inkább befolyásolja a reklám vásárlási
szokásaik alakításában, mint az idősebb generációt. Sok megkérdezett azzal is
egyetértett, hogy a reklámok negatív hatásai főleg a gyerekeket veszélyeztetik.
Összességében a leginkább egyetértésre talált, reklámmal kapcsolatos kijelentések
a következők voltak: A reklámokat az unalomig ismétlik, túl előnyösen mutatják be
a termékeket, és nincs szükség ennyi reklámra. A társadalmi célú hirdetéseket
(drog, rák, AIDS-ellenes stb.) viszont a nagy többség (75 %) szerint érdemes lenne sűrűbben
mutatni.