Vissza a tartalomjegyzékhez

Eperjesi Ildikó
Közszolgálat és a hatalom

A demokratikus társadalmak egyik legfontosabb intézménye, a média került górcső alá a BBC által eddig két alkalommal megrendezett Visegrádi Fórumon. A rendezők meghívtak számos politikust, közszereplőt, a magyar televízió- és rádiócsatornák képviselőit, valamint a nyomtatott sajtó munkatársait, és természetesen jelen voltak a nagy múltú brit műsorszolgáltató társaság, a BBC szakemberei is. „A médiakultúra helyzete egy picit romlott az elmúlt hónapokban, mert romlott a politikai kultúra. Mindenki kétségbeesetten fogja a fejét” - fogalmazott Horvát János, az MTV 2 egykori igazgatója, utalva arra, hogy a fórumon vitatott etikai kérdéseket most különösen aktuálissá tették az elmúlt időszak eseményei, a sokak szerint médiaháborúvá durvult politikai csatározások sorozata.

Hankiss Elemér, a Magyar Televízió volt elnöke a lehetséges megoldásról nyilatkozott a Heteknek: „Némi politikusi bölcsesség kellene, abba kellene hagyni ezt a kártékony marakodást, ha nem is összefogva, de egymást elviselve, türelmesen. Intenzívebben kellene keresni az ország javát.”
A Visegrádi Fórum résztvevői maguk is hozzá kívántak járulni a helyzet javításához, amikor a viták alapján összeállítottak egy etikai kódexet a sajtó munkatársai és a politikusok számára Visegrádi Jegyzőkönyv címmel. A témákat a BBC irányelveit figyelembe véve választották, olyan etikai kérdésekkel foglalkoztak, amelyekkel a magyar és brit újságírók egyaránt szembesülnek. Nigel Thorpe brit nagykövet szerint „a dokumentum nem rendelkezik törvényerővel, de gyűjteménye lehet a széles körben elfogadott szabályoknak. Azt, aki vét ellene, a szakma megbélyegezhetné.” A brosúra foglalkozik a szerkesztői függetlenséggel, az összeférhetetlenséggel, az ízléssel és az erkölcsi normákkal, az adatvédelemmel és a magánélet sérthetetlenségével, az erőszak megjelenésével a hírműsorokban és a kisebbségek bemutatásával a médiában. A fórum egyik végkövetkeztetése szerint természetes az állandó feszültség a politikai elit és az újságírók között, nem lenne szabad viszont megengedni, hogy a politikusok uralják a médiát.
A sajtó függetlenségének fontosságát hangsúlyozta a fórumon Menzies Campbell brit parlamenti képviselő: „A történelem arra tanít minket, hogy az államilag irányított műsorkészítés mindig a totalitárius gépezet része, és gyakran használják az elnyomás eszközeként, azért, hogy rejtsen és óvjon, ne pedig tisztázzon vagy informáljon. Akik a hírközlést és a műsorkészítőket a kezükben tartják, azok határozzák meg a politikai napirendet is.”
A most összeállított etikai kódex aláhúzza: a szerkesztőnek teljes függetlenséget kell élveznie a témaválasztás során. A közszolgálati műsorszolgáltatásra nem nehezedhet politikai és gazdasági nyomás. Ennek biztosítása érdekében a fórum résztvevői javasolták, hogy „a parlament a közszolgálati televíziót felügyelő testületben biztosítsa a nézetek egyensúlyát és a szükséges tapasztalatok elegyét”. Az etikai szabályokat megfogalmazó kiadvány rámutat: bár a semlegesség szabályai a közszolgálati és a kereskedelmi médiára egyaránt vonatkoznak, nem maradhat semleges az újságíró, ha alapvető emberi és demokratikus jogokról van szó.
A brosúra megfogalmaz egy fontos kívánalmat is: a BBC alapelvei szerint kellene képezni az újságírókat, szerkesztőket Magyarországon is. Ezzel kapcsolatban Hankiss javasolta, hogy hívjanak meg két évre egy BBC-s híradós stábot, és szerkesszék ők a köztelevízió esti hírműsorát. Hankiss szerint így a nemzetközi botrány veszélye miatt a politikusok nem mernének beavatkozni. Hozzátette: „az ötlet teljesen reális lehetőség volna, nem kerülne sokba. Anynyi pénzt pocsékolnak el más területeken ebben az országban. Nagyon hasznos volna, mert olyan normarendszer épülne ki, olyan magas színvonal jelenne meg, amelyet a többi újságírónak követnie kellene. Ez ránk fér. Nálunk sok jó újságíró van, sok tehetséges fiatal főképpen, akik még nincsenek korrumpálódva szellemileg, de nincs elég olyan iskola, ahol tanulhatnának. Ha egy jó BBC-csapat jönne, nyilván segítene ebben” - fejtette ki Hankiss.
A közszereplők magánéletének a médiában való bemutatása is a vitatott kérdések közé tartozik. A BBC normáinak értelmében úgy kell az egyén magánéletének sérthetetlenségét tiszteletben tartani, hogy a társaság „elismeri, hogy a beavatkozást csak valamilyen magasabb cél indokolhatja”. Bocskay Zsolt újságíró ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy „sosem hallunk a politikusok szerelmi ügyeiről. Egyesek azt mondják, hogy ez jó dolog, mások szerint viszont ez azért van, mert a politikusaink sokkal súlyosabb ügyekbe keveredtek.”
Sokakat felháborítanak a televízióban sokszor kendőzetlenül bemutatott erőszakos jelenetek, tudósítások képsorai. Hankiss úgy véli: „Néha a riporter mutassa be, milyen kegyetlen az élet, de nem szabad túllőnünk a célon.”
Campbell brit képviselő számol a hibázás lehetőségével is, és erre utalva adott megszívlelendő tanácsot az újságíróknak: „a műsorkészítés rendszerének elég magabiztosnak kell lennie, hogy elbírja a hibákat, elég érettnek, hogy beismerje azokat, és elég bátornak, hogy ismét vállalja a kockázatot.”