Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Keleti gyanúja: provokálták Vancsikot
Interjú Keleti Györggyel, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának szocialista elnökével.

- Miért a nemzetbiztonsági bizottság munkájában is résztvevő politikusok között alakulnak ki az elmúlt hónapokban rendre botrányos helyzetek? Ez a legfontosabb terület ma Magyaror-szágon?
- Arról van szó, hogy az említett bizottság tagjai már több helyen és számtalanszor összecsaptak. Ez a folyamat 1998-ban, Orbán Vikor ominózus megfigyeléses bejelentésével kezdődőtt, hiszen amikor a bizottság ebben az ügyben megpróbált eljárni - ráadásul az ellenzéki oldal javaslatára - akkor a kormányoldal ezt a törvényben is előírt jogát a bizottságnak leszavazta. A vizsgálódáskísérleteket a kormánykoalíció egyrészt zárt üléssé tette, tehát elzárkózott a nyilvánosságtól, másrészt pedig nem engedte, hogy az a bizottság vizsgálja, amelyik tulajdonképpen a törvény alapján erre jogosult lenne. Ráadásul az emiatt létrehozott, úgynevezett megfigyelési bizottságba praktikus okokból a nemzetbiztonsági bizottság tagjait delegálták a pártok. Tehát a szembenállás ott is folytatódott. Így aztán kialakult egy párviadal, amivel önmagában semmi bajom nem lenne, ha az egész nem válna durván személyeskedővé.
- A mostani ominózus eset kinek a „hibájából” történhetett meg?
- Ez egy nagyon-nagyon furcsa eset. Azt mondogatják a fideszesek, hogy Vancsik Zoltán, úgynevezett nemzetbiztonsági kockázati tényezője a fia ügye miatt megváltozott. Szerintem ezt egyetlen politikusnak sincs joga más politikusra mondani, ugyanis a kockázati tényező megítélése titokvédelmi szempontból történik, ami kizárólag szakmai kérdés. Nem véletlen, hogy az úgynevezett „C”-típusú nemzetbiztonsági átvizsgálást, amelyen minden bizottsági tagnak át kell esni, nem politikusok hozzák, hanem ez egy, úgynevezett államigazgatási eljárás keretében születik meg. Vancsik úr kétszer is átesett ilyen „C”-típusú átvilágításon, s mivel tagja lehetett a bizottságnak, így feltételezem: az átvilágítás az ő esetében kockázati tényezőt nem állapított meg. Ha most az illetékes szakember azt mondaná: kérem szépen itt változott a helyzet ilyen és ilyen oknál fogva, akkor azt államigazgatási eljárás keretében kellene kimondania. Azt gondolom, azért van, hogy a fideszes képviselők a szakmát nem merik „odahozni” a bizottság elé, mert a szakma akkor azt fogja mondani: mi figyelünk erre az ügyre, ha zsarolni akarnák a képviselőt - törvényi kötelezettségeinknek eleget téve -, megakadályoznánk.
- Mégis, ebben a legutóbbi ügyben Ön szerint ki a vétkes?
- Az inkriminált eset a következőképpen történt. A bizottsági ülés végén már éreztem, hogy itt rendkívül parázs a hangulat, ezért a bizottsági ülést igyekeztem minél hamarabb lezárni. Amikor ez sikerült, akkor fogtam a cuccomat, és kijöttem a teremből, hogy nehogy folytatódjon megint a Vancsikról szóló vita. Utána csak annyit hallottam, hogy Kovács Zoltán odaszólt Vancsik Zoltánnak, hogy azért nem válaszolt a kérdéseinkre, mert van takargatnivalója. Bocsánatot kérek, mi az, hogy azt mondja az egyik képviselő a másiknak, hogy takargatnivalód van? Hát ez nem provokáció? Utána, hogy mi történt, nem láttam, mert már kint voltam a folyosón. Csak arra lettem figyelmes, hogy Kosztolányi képviselő rohan ki a teremből és kiabál, hogy hol vannak az újságírók, mert Vancsik nekiment Kovácsnak. Ezután mentem vissza a terembe, s ott láttam őket egymással szemben, közöttük Nikolics képviselőt. Persze azonnal mondtam nekik, hogy hagyjátok abba ezt az egészet. Néhány percen belül le is csitultak.
- Ön tehát provokációnak tartja az esetet?
- Ezt bizonyítani nem tudom. De azt tudom: a napirendi pontokról komolyabb feszültség nélkül - a szokványos kommunistázós szurkapiszkák mellett - békében tudott tárgyalni és dönteni a bizottság. Az utolsó pontnál, az „egyebeknél” kezdték el a kormánypárti képviselők ártatlannak látszó nyugalommal kérdezgetni, hogy mi van Vancsikkal és fiával. Sőt éppen erre a vitára jött be erősítésül a Fidesz egyik prominens politikusa, aki előtte nem is vett részt a bizottság munkájában. Tudhatták, hogy Vancsik fáradt, hisz ő a székesfehérvári képviselőjelölt kampányfőnökeként az elmúlt napokban bizonyára alig aludhatott. Emellett a kampány feszültsége is még munkálhatott benne. Hibázott. Egyébként nagyon sajnálom, hogy családi ügyeket generálnak ilyen ügyekké. Mi Rapcsák leányának szerencsétlenségéből és más kormánypárti politikusok családi ügyeiből soha nem akartunk politikai tőkét kovácsolni.
- Azt mondja, megtervezett dolog lehetett?
- Lehet hogy teljesen véletlen - de ilyenkor az ember, ugye azért kombinál. Sasvári Szilárd, akit tisztelek, becsülök, a Fidesz egyik vezetője. Nem vett részt az ülésen, az „egyebek” napirendi pontra érdekes módon bejött. Akkor történt ez, amikor a Vancsik-ügyet kezdték boncolni. Az ember elgondolkodik: az érdemi vitákban nem vesz valaki részt, azon pedig, amikor a személyeskedést elkezdik - Nyitrai András kezdte el - megjelenik az erősítés.
Vancsik Zoltán a székesfehérvári kampány vezetője, az ott folyó választásban neki kulcsszerepe van. Ott Székesfehérváron azért sikeresek voltunk, keresik a fogást, kit, hogyan lehet kompromitálni, kit, hogyan lehet irritálni, valamilyen módon idegileg olyan helyzetbe hozni, amiben kiszámíthatatlanul viselkedik. De erre nem tudok semmi bizonyítékot mondani.


Politikusok és rokonok

Nem Vancsik Zoltán az egyetlen politikus, akinek a hozzátartozója „sáros”. Szűrös Mátyás fiát robbanóanyaggal és lőszerrel való visszaélés, Dávid Ibolya apját pedig lopás miatt ítélte el a bíróság. Rapcsák András lánya késsel támadt saját kisiskolásaira, Harrach Péter szociális és családügyi miniszter fia pedig erkölcsileg megkérdőjelezhető döntést hozott, amikor fél évvel házasságkötése és három hónappal fia születése után egyszerűen faképnél hagyta családját.
A szocialista Szűrös Mátyás fiának lakásán a rendőrség 1993 januárjában különféle robbanóanyagokat, lőszereket és higanyt foglalt le. Ezért a bíróság Szűrös Ivánt az év októberében robbanóanyaggal és robbanószerrel, valamint lőszerrel való visszaélés miatt egy év és négy hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette. Szűrös szabadulása után könyvet írt Gránátjaim és egyéb történetek címmel.
1998-ban Dávid Ibolya MDF-es igazságügy-miniszter apját is elítélték - őt lopásért. 1997 nyarán ugyanis méreten aluli halakat fogott, a Blikk című újság értesülései szerint árammal, amiért négy hónap szabadságvesztést kapott (az ítéletet egy esztendőre felfüggesztették).
Közismert Rapcsák András, jelenleg fideszes politikus nevelt lányának, Rapcsák Annamáriának ügye is. A tanárnő 1998 szeptemberében Hajdúhadházán kenyérvágó késsel megsebesítette - többnyire roma származású - nyolc kisdiákját, valamint három kollégáját is. Elmondása szerint mindezt belső hangok parancsára tette. Az eset után elmeorvosi felügyelet alá került.
Erkölcsileg ugyancsak megkérdőjelezhető - az egykori KDNP-s, majd jelenleg fideszes politikus - Harrach Péter szociális és családügyi miniszter fiának döntése is, aki fél évvel házasságkötése és három hónappal fia születése után faképnél hagyta családját. Ezt a témát is egy bulvárlap teregette ki. Az ifjabb Harrach Péter 1993 tavaszán egy vallási találkozón ismerkedett meg későbbi feleségével. Miután a lány terhes lett, 1993 augusztusában házasságot kötöttek és decemberben megszületett fiuk, Bence. Három hónappal ezután az ifjabb Harrach elhagyta őket. Két évig sem a családügyi miniszter, sem a fia nem volt kíváncsi Bencére. Azóta az idősebb Harrach havonta egyszer-kétszer hazavitte őt, de fia kínosan ügyelt rá, hogy ne találkozzon vele. Ezek a nyilvánosságra került ügyek, de a parlamentben több zűrös ügyet is ismernek. Ismertek például egy egykori konzervatív államtitkár fiának autólopási ügyei, általában ismert az is, hogy mely politikusok alkoholisták stb.
(Hetek-összeállítás)


Parlamenti füles-vita

Kis híján tettlegességig fajult két politikus nézeteltérése az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának ülését követően. Kovács Zoltán (Fidesz) úgy emlékszik: Van-csik Zoltán szocialista politikus majdnem megütötte őt az ülést követően, miután a testület alelnökeként kérdéseket tett fel a képviselő fiának kábítószeres ügyével kapcsolatban. Vancsik Zoltán elmondása szerint az ülés folyamán többször provokálták őt fia kapcsán, ő azonban nem is szólalt fel a téma tárgyalásakor. Az ülésről távozóban azonban Kovács Zoltán azt mondta neki: azért nem válaszolt az elhangzottakra, mert takargatnivalója van. Ezt a vádat - mint mondta - Kovács Zoltánt „kisöcsinek” nevezve hárította el a szocialista politikus, ami után vita bontakozott ki kettejük között. Vancsik Zoltán úgy fogalmazott: már korábban is provokálták őt, most az egyszer „bedőlt ennek”. A Napkelte című műsorban Vancsik sajnálatosnak nevezte az esetet.
Kovács Zoltán az eset után felszólította Vancsik Zoltánt, fontolja meg a bizottsági tagságról való lemondását, és kérjen bocsánatot. Vancsik, aki nem hajlandó lemondani tisztségéről, újságíróknak elmondta: sajnálja, ami a bizottsági ülés után történt, de szerinte nem neki kellene bocsánatot kérnie a fideszes Kovács Zoltántól, hanem fordítva.
Áder János, az Országgyűlés elnöke az eset kapcsán egy sajtótájékoztatón elmondta: jogi eszközei nincsenek arra, hogy a nemzetbiztonsági bizottság keddi tanácskozását követő atrocitáshoz hasonló eseteket a jövőben megelőzze, politikai eszközök azonban rendelkezésre állnak. Áder úgy vélte: a bizottsági elnököknek megvannak a jogosítványaik arra, hogy ha az általuk vezetett testület tanácskozásán felforrósodik a levegő, akkor rendezzék a helyzetet. Az Országgyűlés elnöke a Vancsik Zoltán szocialista és Kovács Zoltán fideszes képviselő között történteket a parlament tekintélyét romboló eseménynek minősítette.
(Hetek-összeállítás)