Vissza a tartalomjegyzékhez

Eperjesi Ildikó
Nem enyhült a kettős elnyomás

- Ön rendkívül küzdelmes évtizedeket tudhat a háta mögött. Hogyan lehet feldolgozni azt, ha valaki elutasítottságban és jogfosztottságban él a szülőföldjén?
- Nem jó érzés, és főleg akkor van az embernek rossz érzése, ha kimondott rosszakarattal találkozik. Nem az ellenfél léte a rossz, az adott, hanem a tervezett rosszakarat keseríti és kedvetleníti el az embert.
- Mégsem tűnik úgy, mintha Ön megkeseredett lenne.
- Azért az energia fogyóban van. Ha nem is a lelki, az még megvan, de a korral múlik a fizikai energia.
- Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, van-e olyan érzése, hogy túl van a nehezén?
- Az az érzésem, hogy az előttünk álló gondok méreteikben és súlyúkban mások, mint azok, amelyek a rendszerváltozás előtt voltak. Demokratikus viszonyok között rendezetté tenni a Magyarországon kívüli magyarság helyzetét legalább olyan nehéz, mint nem demokratikus viszonyok között. Míg korábban talán egyszerűbbek, ám veszélyesebbek voltak az eszközök, most bonyolultabbak, de veszélytelenebbek. Legalábbis, ami a személyes retorziókat illeti. Ha azt kellene megvizsgálni, hogy sikeresnek vagy sikertelennek tartom-e azt, ami eddig volt, azt lehetne mondani, hogy mintha egy helyben topognánk. A helyzet lényegében nem változott: míg korábban mindent Moszkva és a nemzetközi kommunista rendszer felől kellett megközelíteni, most azt kell nézni, hogyan illeszthető be valami az európai integrációba. Lehet, hogy az utóbbi kellemesebb, mert nem diktatúrával jár, hanem inkább az egymásra való odafigyeléssel, de ugyanolyan nehéz.
- Sikerült-e mégis enyhíteni valamenynyire a politikai és nemzeti elnyomáson Szlovákiában a rendszerváltás óta? Mi lett a sorsa a társnemzeti koncepciónak?
- A kettős elnyomás, sajnos nem enyhült, annak ellenére, hogy most Szlovákiában a magyarok pártja kormányon van. Ami a társnemzeti elképzeléseket, az egyenrangúságot illeti, azok az elképzelések léteznek, de ki kell várni a megfelelő pillanatot, amikor ismét konkrét programmá lehet őket fogalmazni. Pillanatnyilag inkább arra összpontosítunk, hogy a kormányzati részvételünket gazdasági és pozícióbeli erősödésre használjuk. Félő, hogy nem lesz elég idő arra, hogy ezt megtegyük.
- Meciar azon fáradozik, hogy a kormányt megbuktassa. Aláírásokat gyűjt, hogy a célját népszavazással érje el.
- Attól tartok, hogy Meciar szándéka sikeres lesz. Ha őszre írják ki a népszavazást, nagyobb a valószínűsége, hogy Meciar eléri a célját. A szociális problémák akkorra még súlyosabbak lesznek, mint most, sok embernek rosszabb lesz a helyzete. Tovább fog növekedni a munkanélküliség, amely már úgyis európai rekordokat döntött Szlovákiában: húsz százalék fölött van, és vannak területek, ahol eléri a hetven százalékot is, így például a magyar-szlovák határ északi oldalán. A magyarországi oldalon 15-20 százalékos. A különbségek érzékelése már önmagában is elégedetlenséget szül.
- Sok kritika éri azokat a magyar nemzetiségű politikusokat, akik a határokon túl részt vállalnak a hatalomból. Azt vetik a szemükre, hogy túl sok mindent feladnak a céljaikból, túlságosan megalkusznak. Az MKP 1998 őszén került be a szlovák kormányba. El tudta-e kerülni a hatalom csapdáit?
- A kritika nem alaptalan, de nem mindegy, hogy ki és milyen pozícióból fogalmazza meg. A körön kívül állóknak kisebb az erkölcsi joguk arra, hogy számon kérjék azokat, akik az első vonalban vannak. Sem a Magyar Koalíció Pártja, sem az RMDSZ kormányzati részvétele nem sétalovaglás. Sokszor meg kell alkudni, sokszor meg kell hátrálni. A bajok akkor jönnek, amikor butaságból vagy elvtelenségből veszítünk el harcokat. Sajnos ez is előfordul.
- Egy minapi vitafórumon, ahol Ön volt az egyik meghívott vendég, felmerült az a kérdés, hogy miért nem szerveződött fegyveres ellenállás a határon túli magyarok körében jogaik kivívására.
- Van egy olyan érzésem, hogy a magyarok elszoktak az előre megtervezett fegyveres ellenállástól. A huszadik században voltak véletlenszerűen megszervezett civil fegyveres akciói a magyarságnak, a Tanácsköztársaság kivételével azonban - amely inkább negatív következményeket hagyott hátra - megtervezett ellenállás nem volt. Az egyenjogúságért folytatott fegyveres ellenállás azért sem lehetséges, mert a magyarok nem tudnak fegyvert fogni azokkal szemben, akikkel évszázadokon keresztül együtt éltek. Mind a szlovákokkal, mind a románokkal, mind a szerbekkel régóta élünk együtt, és néhány szerencsétlen történelmi pillanat kivételével soha nem alakult ki közöttünk fegyveres konfliktus. Más a szociális közege a magyarságnak. Nem jellemző rá, hogy társadalmi méretekben tudjon kegyetlenkedni. A fegyveres ellenálláshoz kell egy ilyen hajlam is.
- Ön nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a szlovák politikai gondolkodás magyarellenes, és valószínű, hogy ugyanezt mondanák a romániai magyarok is a román politikai gondolkodásról. Van-e esély arra, hogy a magyarság valóban megbékéljen a szomszédjaival?
- Szerintem van, de nehéz megítélni, milyen időtávlatban fog beérni ez az esély. Tény, hogy egyre több szlováknak az a véleménye, hogy az országot magyaroknak és szlovákoknak együtt kell kormányozniuk. Minden közvélemény-kutatás után kiderül, hogy a magyarokkal együtt élő szlovákok magatartása inkább hasonlít a magyarokéhoz, mint az északon élő szlovákoké. 
- Tavaly nyáron fogadta el a szlovák törvényhozás az új nyelvtörvényt - a magyar nemzetiségű képviselők nélkül. Ön nagyon elmarasztalóan nyilatkozott az új szabályozásról, az Európai Unió viszont jónak minősítette a törvényt.
- Az Európai Unió nem ért hozzá. A törvény valóban nagyon rossz, alkalmatlan az alkalmazásra. Ha ilyen törvényt fogadtak volna el mondjuk Belgiumban, akkor felfordult volna Belgium.
- Mik a legfőbb gyengéi a törvénynek?
- A nyelvhasználatot nem automatizmussá teszi, hanem külön kérelem tárgyává. Aztán annyira beszűkíti még a kérhető dolgokat is, hogy nem kétnyelvűséget hoz létre, hanem pótnyelvűséget. Nem vezeti automatikusan be a magyarok, ukránok, rutének lakta vidékeken, ahol megfelelő arányban élnek, a saját nyelv használatát, így az nem válik a hivatal és a közélet nyelvévé.
- A koalíciós szerződés tartalmazza a területi autonómia koncepcióját. Van-e átfogó, külföldön is védhető autonómiaterve az MKP-nak?
- Mi nem autonómiakoncepcióban, hanem önkormányzati, közigazgatási reformokban gondolkodunk. Az önkormányzatiságtól az autonómiáig már csak egy lépés van, tehát az önkormányzati elképzelés egy fordulattal átalakítható autonómiakoncepcióvá, legyen az perszonális vagy területi autonómia. Most van előkészületben a közigazgatási reform, de legalább ötven százalék az esély arra, hogy az is kútba esik.


Fogdából a parlamentbe

Duray Miklós, a közel négyszázezres szlovákiai magyar kisebbség legismertebb vezetője 1945-ben született Losoncon. Tanult szakmája geológus. 1968-ban, a Prágai Tavasz idején kifejtett politikai aktivitása miatt évekig nem vehetett részt semmilyen közéleti tevékenységben Csehszlovákiában. 1978-ban megalapította a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, amely ellenzéki szervezkedést folytatott. A nyolcvanas években publikációi (például a Kettős elnyomásban vagy a Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk) külföldön jelentek meg. 
Tevékenységéért a politikai rendőrség a hetvenes évek végétől őt is, családját is rendszeresen zaklatta, a rendőri üldözés pedig édesapja halálát okozta. 1983-ban bíróság elé állították, de a széles körű nemzetközi tiltakozás nyomására felfüggesztették az ellene indított eljárást. 1984-ben ismét letartóztatták, összesen 470 napot töltött vizsgálati fogságban.
A fizikai bántalmazások és a lelki elnyomás megedzették: szókimondó, bátor, megalkuvásra képtelen politikus hírében áll. 1990-ben az ő kezdeményezésére alakult meg az Együttélés Politikai Mozgalom, melynek fő célja a pluralizmus, a demokratikus intézményrendszer és a piacgazdaság megteremtése, valamint a nemzeti kisebbségek törvényes kisebbségi jogainak a kivívása. 1990-től parlamenti képviselő, ma a szlovákiai magyar pártokat tömörítő, a kormányzásból is részt vállaló Magyar Koalíció Pártjának az ügyvezető alelnöke.