Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabadi Sándor
Normalizálódhat az olaj világpiaci ára

A Kőolaj Exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagjai a múlt hétvégén elvben megállapodtak abban, hogy április elsejétől növelik az olajkitermelést a világpiac stabilizálása céljából. Elemzők rámutatnak, hogy a döntésben szerepet játszott számos nagy felhasználó ország, köztük az Egyesült Államok politikai nyomásgyakorlása is, melynek külkereskedelmi mérlege a felszökő olajárak és a növekvő gazdaság importigénye miatt minden idők legnagyobb hiányával zárult tavaly. Részben Irán ellenvéleménye miatt azonban a héten a hírre még nem reagált jelentős áreséssel a piac.


Növekvő kitermelés az árstabilizáció érdekében

A világpiac olajkereslete a második negyedévben a téli időszak befejeztével amúgy is csökken, ezért a termelők még nem tudtak egyességre jutni a kitermelés növelésének részleteiről. A napi 2,2 és 3 millió hordós plusz mennyiségről hangzottak el eddig javaslatok Szaúd-Arábia, Venezuela és a szervezeten kívüli Mexikó, valamint a Merrill Lynch befektetési bank részéről. A növelés mikéntje és időrendje egyelőre heves vita tárgya, hiszen a termelők szeretnék a stabil és viszonylag magas, 20-25 dolláros árszintet elérni a tavalyi 10 dolláros szűk esztendőnek mondható időszak után. 1999 márciusában pont az árak felhajtásának érdekében állapodtak meg az OPEC-tagok és más nagy olajtermelő országok a kitermelés korlátozásában. Akciójuk és a kemény tél meghozta hatását, de a magasnak számító, mostani 30 dollár körüli ár fenntartása nekik sem áll érdekükben, hiszen ilyen ár mellett a világgazdaság lelassulhat, ami visszahat a kőolaj-felhasználásra is, hosszabb távra visszavetve ezzel a keresletet. A konszenzus azonban még nem teljes, hiszen Irán OPEC-képviselője hétfőn kijelentette a Reuters hírügynökségnek, hogy a kitermelési politika megváltoztatása még egyáltalán nem biztos. „Nem hiszem, hogy szükséges volna növelni a termelést, hiszen a második negyedévben a világkereslet napi 2,8 millió hordós csökkenése várható, és ha még a kivitelt is növelnénk, akkor teljesen felborulna a piac” - mondta Hosszein Kazempur Adebili iráni illetékes.
A magyar gazdaságpolitikai vezetés 1999-re átlagosan 18 dolláros olajárakkal számolt, amivel valószínűleg alaposan alábecsülte a jelenlegi fejlemények nyomán kialakuló ártrendet. Hazánk szempontjából a kőolaj árának a vele párhuzamosan mozgó világpiaci gázárak és a belőle termelt, egyre növekvő mennyiségű villamos energia árának alakulása miatt van nagy jelentősége. A kizárólagos importőr Magyar Olaj és Gázipari Rt. (Mol) az olajhoz kötött gázárakon valószínűleg az idén sem fog meggazdagodni, ugyanis az Magyarországon hatóságilag szabályozott. Matolcsy György a gázárakat meghatározó gazdasági miniszter viszont az infláció mérséklését tartja elsődleges célnak a
Mol nyereségességével szemben, amiből kitűnik, hogy a nagykereskedelmi gázárakban a Mol nem fogja tudni érvényesíteni az emelkedő világpiaci árakat. Sajátos helyzet az, hogy a hazai közúti üzemanyagárak alakulásában kisebb szerepe van az alapanyagáraknak, mint az adóknak, ugyanis 70-80 százalékos az adótartalmuk. Minisztériumi forrásokból elhangzottak olyan gondolatok is, hogy az infláció féken tartása érdekében eddig példátlan lépést fontolgatnak: mérsékelnék a folyékony üzemanyagok adótartalmát. Persze ez költségvetési kérdés, ami komoly egyeztetést igényel.