Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Szemközt a múlttal

Svédországban nagyszabású nemzetközi értekezlet kezdődött szerdán, melynek során a résztvevők az európai zsidóság második világháborús tragédiájára emlékeztek. A svéd kormány által rendezett háromnapos konferencia célja az, hogy ösztönözzék a történelmi múlt ébrentartását az oktatásban, elősegítsék a holocaust korszakának alapos tudományos kutatását, valamint fontos következtetések levonását napjaink olyan veszélyes társadalmi jelenségeire vonatkozóan, mint az emberi jogok megsértése és az elmúlt időszakban felerősödött neonácizmus, illetve az idegengyűlölet. Az értekezleten több nemzetközi szervezet, köztük az Európa Tanács, az Európai Unió, az EBESZ, valamint az ENSZ is képviselteti magát.

A konferencián mintegy negyvenöt ország képviselői - többek között Gerhard Schröder német kancellár, Václav Havel cseh elnök, Ehud Barak izraeli kormányfő, Aleksander Kwasniewski lengyel államfő - mellett részt vesznek magyar küldöttek is Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszter vezetésével.
A minden eddiginél jelentősebb ilyen jellegű találkozó rendezőinek célja elsősorban az volt, hogy a világ minden részéből ideérkező magas rangú állami képviselők együtt vizsgálják országaik szoros együttműködésének lehetőségét a holocaustról való iskolai oktatás és a tényeket őszintén feltáró történelmi kutatómunka területén. Ez ugyanis jó alapot adhat arra, hogy a különböző társadalmak kellőképpen felvértezzék magukat a fajgyűlölet és a hátrányos megkülönböztetés minden formájával, az antiszemitizmussal és az intolerancia változatos megnyilvánulásaival szemben. A vélemények és a tapasztalatok cseréje egyben arra is szolgálhat, hogy a jövőben megelőzhetők legyenek az etnikai viszályok és a népirtások, s következetesen felvegyék a harcot az emberi jogok megsértése ellen.
A fórum összehívásának apropóját az adta, hogy 1997-ben egy svéd iskolások körében végzett felmérés során kiderült: a diákoknak csak a fele tudott a holocaust tényéről, a 12 és 18 év közötti diákoknak majd egyharmada pedig nem hitte el, hogy Adolf Hitler idején módszeres népirtás folyt. A felmérés eredményének hatására indította el Göran Persson miniszterelnök Élő Történelem nevű országos felvilágosító mozgalmát, mely később egy, az Egyesült Államokban rendezett konferencia során Bill Clinton amerikai elnök és Tony Blair brit kormányfő érdeklődését is felkeltette. Ennek nyomán a holocausttal kapcsolatos iskolai oktatás segítésére nemzetközi csoport alakult, amelynek jelenlegi tagjai az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Izrael, Lengyelország, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország. (Svédország az iskolai oktatási anyagban hangsúlyozottan szerepeltetni kívánt holocausttal kapcsolatban ki is adott egy könyvet a vészkorszak történetéről, amely az országban a Biblia után a második legismertebb könyvvé vált. A kiadványt egyébként arabra is lefordították a Svédországban élő arab bevándorlók számára.)
A konferencia programjában több előadás, kiállítás, illetve díjátadás szerepel. Az értekezlet előestéjén, kedden adta át Edgar Bronfman, a Zsidó Világkongresszus elnöke a szervezet alapítójáról elnevezett Nahum Goldmann-díjat a mintegy húszezer magyar zsidót megmentő svéd diplomata, Raoul Wallenberg egyik féltestvérének a stockholmi központi zsinagógában. Az ünnepségen bejelentették, hogy a jugoszláv zsidó hitközség kitüntetésben részesíti Israel Singert, a Zsidó Világkongresszus főtitkárát és Zoltai Gusztávot, a Mazsihisz ügyvezető igazgatóját annak az emberbaráti tevékenységüknek az elismeréséül, amelyet a közelmúltbeli délszláv háború alatt fejtettek ki: 500 fiatalt hoztak át Magyarországra a háború sújtotta övezetből a Joint nemzetközi zsidó segélyszervezet és a magyar hitközségek költségén.
A nemzetközi fórum kimagasló eseménye olyan vészkorszakbeli diplomaták emlékének felidézése is, akiknek embermentő munkássága a szélesebb közvélemény számára szinte még ismeretlen. „Az igaz emberség diplomatái - az életmentés okmányai” című dokumentumbemutató februártól a svéd nagyközönség számára is látogatható lesz. A kiállítás azokról a diplomatákról szól, akik nemcsak az életüket kockáztatták a menekültekért, de sok esetben kormányaiktól sem támogatást, sem elismerést nem kaptak. Volt közöttük olyan is, akit egyenesen megfenyítettek, majd elbocsátottak, például Aristides de Sousa Mendest, aki Bordeaux-ban volt portugál konzul, s aki 1940-ben harmincezer vízumot adott ki zsidóknak és Hitler más üldözötteinek. Sousa Mendes, akinek érdemeit elfeledte az utókor, 1954-ben nagy szegénységben halt meg. Egy másik diplomata, Szugihara Csiune egykori litvániai japán konzul hazájába menekített zsidókat - a Japánban szolgáló német diplomaták nagy megrökönyödése és tiltakozásaik ellenére is. De rendkívüli emberséget tanúsított a megszállt Koppenhágában 1943-ban Georg Ferdinand Duckwitz, az akkori német birodalmi konzul is. A kiállítás természetesen nagy teret szentel Raoul Wallenberg és munkatársai áldozatos mentési akcióinak, valamint a magyarországi zsidómentés svájci vezetője, Carl Lutz bemutatásának is, akitől hazájában szinte végig megtagadták az elismerést. A kiállítási anyagok között szerepelnek még Angelo Rota pápai nuncius, Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt 1944-45-ös budapesti jótevője, valamint az olasz Giorgio Perlasca mentési akcióinak dokumentumai is.
A szerdai megnyitó alkalmával többek között Gerhard Schröder német kancellár szólt a fórum résztvevőihez. Megállapította, hogy a mai korban, „amikor a neonáci csoportok felhasználják a modern, világméretű hírközlés eszközeit az emberi értékeket tagadó eszméik terjesztésére, javítanunk kell a nemzetközi együttműködést, hogy le lehessen küzdeni a gyűlölet propagandáját és az erőszak magasztalását… Erősítenünk kell mind a rendőri intézkedéseket, mind pedig a szellemi leszámolást a fajgyűlölettel és az új nácizmussal” - jelentette ki. Schröder hangoztatta továbbá, hogy a történelmi múltat nem lehet valamiféle záróvonallal befejezni, és ezt a németek túlnyomó többsége nem is akarja. Bejelentette, hogy a német kormány éppen e napon fogadott el egy törvénytervezetet a volt kényszermunkások javát szolgáló alapítványról. Csütörtökön pedig, a nemzetiszocialista zsarnokság áldozatainak emléknapján Berlinben hivatalosan megkezdődött a meggyilkolt európai zsidók központi emlékhelyének építése, amelyről a Bundestag határozott.
Hogy az úgynevezett civilizált világban lehetséges volt a holocaust, azt mutatja, hogy soha nem tarthatjuk magától értetődőnek a felvilágosult, szabad, békés és türelmes társadalmat. Ezért a szabadságért évről évre, nap mint nap meg kell küzdeni - jelentette ki a német kancellár.
A konferencián az is elhangzott, hogy a rendező Svédországnak is szembe kell néznie azokkal a bűnökkel, illetve mulasztásokkal, amelyeket a vészkorszak idején tanúsított. Nyilvánosságra hozták ugyanis, hogy a Waffen-SS-ben legalább 260 önkéntes svéd szolgált, s köztük volt olyan is, aki Majdanekben, az ottani koncentrációs táborban volt őr. A svéd hatóságok azóta sem kérdeztek tőlük semmit. A svéd miniszterelnök bejelentette, hogy kormánya napvilágra kíván hozni minden olyan tényt, amely a náci Németországgal való vitatott együttműködésre vonatkozik. Kijelentette, hogy Svédország erkölcsi és politikai felelősséggel tartozik mindazért, amit a háború alatt tett, vagy amit cselekedni elmulasztott.
A konferencia második napján, csütörtökön mondott beszédet Stumpf István, a magyar küldöttség vezetője. Felszólalásában mindenekelőtt tolmácsolta Göncz Árpád köztársasági elnök üdvözletét a konferencia résztvevőinek, majd felidézte, hogy ötvenöt évvel ezelőtt ért véget az európai történelem legsötétebb időszaka, melyben Magyarországról 450 ezer zsidót szállítottak haláltáborokba, akiknek többségét meggyilkolták. A miniszter megemlékezett Raoul Wallenberg áldozatos embermentő tevékenységéről, amely sok ezer embernek adott biztonságot a vészkorszakban, majd elmondta: „Mi Magyarországon kötelességünknek érezzük, hogy szembenézzünk a múlttal, bármilyen nehéznek bizonyuljon is a feladat. Egymást követő, demokratikusan megválasztott kormányaink az utóbbi tíz év során minden tőlük telhetőt megtettek, hogy teljesítsék ezt a lelkiismeretükből fakadó kötelességüket.” A magyar küldöttség vezetője beszélt a magyarországi zsidó kulturális hagyományok és értékek újjáélesztésére irányuló tevékenységről is, melynek során többek között sor került a Dohány utcai zsinagóga - Európa második legnagyobb zsinagógája - felújítására is.


Emlékmű-vita Berlinben

A német törvényhozás csütörtökön emlékülést tartott a náci haláltáborok felszabadulásának 55. évfordulója alkalmából. A Bundestag elnöke beszédében a szélsőjobboldali erőszakkal és az antiszemitizmussal való határozott szembeszállásra, a múlt tanulságainak megszívlelésére szólította fel a németeket. A parlamenti megemlékezésen Wolfgang Thierse kijelentette: Auschwitz olyan bűnt jelképez, amely megbocsáthatatlan. „Ha ez a bűn nem öröklődik is, a belőle fakadó felelősség nagyon is öröklődő. Közös felelősséget viselünk azért, hogy a múlt mint intelem állandóan jelen legyen” - hangoztatta a parlament elnöke. Elie Wiesel Nobel-békedíjas költő, az auschwitzi haláltábor túlélője a Bundestag szónoki emelvényén imát mondott a meggyilkoltak emlékére. Rövid beszédében különösen fontosnak nevezte a fiatal nemzedékek felvilágosítását a náci uralom idején történtekről. Egyúttal felhívta a Bundestagot, hogy az évforduló alkalmából kérjen bocsánatot a zsidó néptől.
A parlamenti ünnepség után a közelben fekvő területen, a Brandenburgi Kaputól délre jelképesen megkezdődött a központi holocaust-emlékmű építése. A náci uralom idején elpusztított európai zsidókra emlékeztető komplexum helyén lelepleztek három nagyméretű táblát, amelyek a tervezett emlékmű részleteiről adnak tájékoztatást. A három legmagasabb közjogi méltóság - államfő, kancellár, parlamenti elnök - jelenlétében végrehajtott táblaavatáson nem vett részt Berlin kormányzó polgármestere, aki ellenzi az emlékműnek a tervezett formában való megvalósítását.
Peter Eisenman amerikai építész elképzelése szerint 2700 darab, egyenként 2-4 méter magas betonoszlop emlékeztetne a meggyilkolt áldozatokra. A mintegy 20 hektáros területen a holocausttal foglalkozó könyvtár, valamint dokumentációs központ is helyet kapna. Jóllehet a Bundestag tavaly júniusban jóváhagyta az emlékmű tervét, az építkezés a kormány és a berlini szenátus között folyó vita miatt várhatóan csak jövőre kezdődik, s legkorábban 2003-ban fejeződik be. (MTI)